///Lelkinap az anya-lánya kapcsolatokért

Lelkinap az anya-lánya kapcsolatokért

A Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központja az édesanyák vasárnapját követő hétvégén, május 12-én szervezte meg az anya-lánya lelkinapot a sepsiszentgyörgyi Szent József Plébánián. Az eseményre 25 édesanya jött el a lányával együtt Gyergyószentmiklósról, Csíkszeredából és környékéről, Sepsiszentgyörgyről, Brassóból és Kolozsvárról.

A szervezők célja az volt, hogy az édesanyák és lányaik egymásra figyelve, egymás társaságát élvezve, a másikat meghallgatva minőségi időt töltsenek el – együtt, szeretetben. Ezek a jól megélt pillanatok értékes kincsekké, továbbörökíthető hagyatékká válhatnak a felnövekvő lányok számára.

A köszöntés, ismerkedés után a résztvevők Kovács Réka sepsiszentgyörgyi mentálhigiénés szakember, három serdülőkorú lány édesanyja „Anyám szájából édes volt az étel…” című előadására hangolódhattak. A szakember személyes élményeiből, a kamaszkorú fiatalok körében végzet munkája során tapasztaltakból kiindulva bátorította az édesanyákat, hogy merjenek önmaguk lenni a gyermekeikkel, lányaikkal kialakított kapcsolatban.

– Azzal nevelünk, amik vagyunk, ami bennünk van – jóval és rosszal együtt. Milyen vagyok? Mi az, amit továbbadok, továbbadhatok? – tette fel a kérdést, majd Nemes Ödön jezsuita atya Japánból származó mondását idézte: „A gyermek a szülei hátát nézve nevelkedik.” Nem azt teszi, amit mondunk neki, hanem az vésődik a sejtjeibe, íródik a lelkébe, ahogyan jelen vagyunk az otthonunkban, a házasságunkban, az emberekkel való kapcsolatainkban, főzés közben a konyhában – nőként, feleségként, édesanyaként.

– Minden gyermekünknek van egy „hátizsákja”, amibe csupa jót próbálunk becsomagolni, de néha egyebet is bepakolunk – emelte ki az előadó, hozzátéve: a serdülőkorú gyermekeink, miközben próbálják megtalálni önmagukat, veszik ezt az „örökség-hátizsákot” és kezdik kidobálni a tartalmát. Legtöbbször meg sem nézik, hogy mit, hanem egyszerre kiborítják – a lényeg az, hogy megszabaduljanak tőle. Néhányuk inkább egyenként, tudatosabban válik meg a fölöslegesnek tekintett dolgoktól, de sajnos vannak olyan fiatalok is, akik behúzzák a cipzárt és cipelik magukkal az egyre nehezebbé váló „hátizsákot”. A szakember szerint az utóbbiakat kell félteni, mert minden gondolkodás és kritika nélkül elfogadják a szülőktől kapott csomagot. Ők azok, aki nem a maguk életét élik, hanem a szüleikét, és ez később, talán a felnőttkor kritikus időszakaiban vezet lázadáshoz.

– Tudok-e áldozatot hozni a gyermekeimért, ugyanakkor határt is húzni, ahol már én következem? Hogyan adok mintát arról, hogy feleségként, édesanyaként nekem is van egy saját, személyes időm? Meg kell tanítanunk a lányainknak, hogy hozzák meg az áldozatot a családért, de azt is, hogy vigyázzanak magukra – a továbbadandó élet érdekében – összegzett Kovács Réka.

Az élőadást követő kerekasztal-beszélgetés során a csíkkarcfalvi Kelemen Zsóka és lánya, Réka, valamint a gyergyószentmiklósi Kopacz Zsuzsa és lánya, Bíborka vallott kapcsolatukról. Jakabos Adél segítőnővér többek között a szüleitől kapott örökségről is beszélt, ami segítette őt a hivatása megerősödésében, és arról, hogy az édesanyák hogyan járulhatnak hozzá lányaik hivatásának kialakulásához. Az ebédszünet előtt a szervezők lehetőséget adtak a páros beszélgetésekre is.

A délutáni kézműves tevékenységet a sepsiszentgyörgyi Bagoly Melinda vezette, a szeretet-karkötőket az édesanyák és lányaik rövid „szertartás” keretében adhatták át.

A lelkinap legmeghatóbb részeként az édesanyák és lányaik hála-levelet írtak, majd megáldották egymást. A lelkinap lezárása után a résztvevők a Szent József plébániatemlomban tartott szentmisén adtak hálát az Istentől kapott kegyelmekért és kértek áldást kapcsolatukra. Kertész Tibor

A rendezvényen készült fotók ITT tekinthetők meg.

A résztvevők beszámolóiból:

Nagyon készültem a lányommal erre a napra, bár nem hittem, de végül sikerült elindulni. Mivel két hét múlva ballag Noémi, ezért nem volt biztos, hogy összejön, de végül a sok minden közepette jobban hívott az Úr és csak arra ébredtünk, hogy utazunk. Valójában nekünk már akkor elkezdődött a közös együttlét, mert sokat és sok mindenről beszélgettünk a hét óra vonatút alatt. Miután megérkeztünk, az állomáson Kertész Tibor várt minket, aki elvitt a plébániára. Ott már várt a csapat, és még tapsot is kaptunk, mert mi érkeztünk a legtávolabbról. Éreztem valamit, amitől, ha a lányom szemébe néztem, mindketten tudtuk, hogy megérte eljönni. Érkezésünket nagyon szép bevezető és játékok követték. Sok mindent megértettem, úgy éreztem, mintha újjászültem volna a gyermekemet a felnőttkor küszöbén. Ő sokszor meglepett, az volt az érzésem, mintha Isten ege alatt csak ketten lennénk. Rá kellett jönnöm, hogy embert nevelni nem kis feladat, de az élet az árnyoldalaival együtt is egy csoda. Hiszem, hogy Istennek terve van a gyermekeimmel, Ő óvja őket. Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem, Isten áldása kísérje a szervezőket. (Hajós Mária, Kolozsvár)

Fantasztikus élmény volt ott lenni. Örvendek, hogy Édesanyámmal időt tudtunk szakítani, hogy elmenjünk, akár ilyen hosszú út árán is. Jó volt érezni, hogy a lelkem édesanyáméval együtt van, egymásra figyelünk. Jól estek a könnyek, éreztem, ahogy a lelkem megtisztul, megkönnyebbül általuk. Mindegyik programnak át tudtam élni a varázsát, sikerült mindent otthon hagyni, ami elterelte volna a figyelmemet. Nagyon hálás vagyok, hogy a hosszú éjszakai utazással együtt is ott lehettem. Köszönöm a szervezőknek, Édesanyámnak és a Jóistennek is. (Hajós Noémi, Kolozsvár)

Mély hála és nagy öröm van a szívemben, hogy résztvehettem a Sepsiszentgyörgyön megrendezett “Anya és lánya” lelki napon.  Hosszú idő után jó volt újra együtt a lányommal egy teljes napot eltölteni, megajándékozni egymást minőségi idővel. Meglepődve tapasztaltam, hogy milyen nagy lelkesedéssel és odaadással tudok kézműveskedni, ha Őt szeretném megajándékozni az eredménnyel. Meghatódottság töltött el, látva, ahogy anyák lányaikkal együtt könnyeznek és a nap minden pillanatát kihasználva egymásra figyelnek. Megtanultam, hogy „a magam számára kell meghaljak néha, mintsem a kettőnk kapcsolata haljon meg”. Nem mindig az én igazam a jó. A nap végén boldogan és felszabadultan jöttünk haza. Köszönet, hála Istennek, hogy meghívott és lehetőséget adott egy ilyen szép nap megélésére. Köszönet a szervezőknek is az odaadó szolgálatukért. (Bándi Katinka, Kézdivásárhely)

Május 12-én, édesanyámmal „Anya-lánya lelkinapon” vettünk részt Sepsiszentgyörgyön. Őszintén, kissé kétségekkel érkeztem, nem igazán tudtam, hogy mit várjak ettől a naptól. Hála van a szívemben, mert ahogy egyre csak telt és telt az idő, a beszélgetések sorozata után minden kétségem eloszlott és örömként éltem meg, hogy ott lehetek. Jó volt minőségi időt tölteni végre édesanyámmal és egymásra figyelni, úgy, mint még talán soha. Hálás vagyok, hogy megélhettem ezt a napot és őszinte, félelmek nélküli beszélgetést tudtam folytatni édesanyámmal. Megtanultam, hogy mindenkinek igaza van a maga módján és a legfontosabb dolog az elfogadás. Köszönöm a szervezőknek, akik lehetővé tették ezt a meghitt és örömmel teli napot. (Bándi Bernadett, Kézdivásárhely)

Hálát adok a jó Istennek, hogy ott lehettünk és persze Timinek is, hogy ránk szánta ezt a napot. Az anyukák sokan ismerősként köszöntötték egymást, a lányok azért annyira még nem, de a nap végére már mindenki összerázódott. Az ismerkedő játékok után, az előadást hallgattuk, majd őszinte, nyílt tanúságtételek, tapasztalatok, hiteles élmények és értékes gondolatok hangzottak el, melyek meghatározóak voltak számomra. Megértettem, hogy az elengedést előtérbe kell helyezzem. Ezt elméletileg megértettem, de ez a gyakorlatban sokkal nehezebb. ,,Csak az tud visszajönni, akit el tudunk engedni.” – mondta az előadó és ezt azóta is ismételgettem. Az üres fészek gondolata megrémít, űr alakul bennem, de itt jött egy újabb megerősítés: ”Az ölemböl kinőhet a lányom de a szívemből soha.” Az együtt töltött idő, séta, beszélgetések, ölelések, könnyek megerősítettek abban, hogy a gyerekeinket ajándékba kaptuk Istentől, hogy felneveljük legjobb tudásunk szerint, és ami a legfontosabb, hogy csak szeressük őket: senki és semmi nem érdemli meg, hogy a kapcsolat megszakadjon. A legszebb áldást és életem legszebb levelét a lányomtól kaptam. Tartalmas és értékes napunk volt sok-sok élménnyel, érzéssel és szeretettel. Köszönjük a lehetőséget. (Barta Magdi – Brassó)

Úgy érzem, hogy egy tartalmas illetve eredményes nap volt a szombati nap, amit anyuval arra szántunk, hogy a kapcsolatunkat tovább építsük. Amúgy szerintem mindig is jó volt köztünk a kapcsolat, de mivel az élet arról szól, hogy pörgünk folyamatosan ezerrel, így lehet nem mindig koncentrálunk arra, ami a legfontosabb. A lelkinapon arra jöttem rá, hogy az én Magdimmal legjobb barátok vagyunk és ez egy nagyon vagány dolog. Őszinteségre és bizalomra alapszik a kapcsolatunk. Nagyon tudtam értékelni, hogy olyan témáról szólt az előadás, ami figyelemfelkeltő volt. „Anyám szájából édes volt az élet” – az idézet alapján tartalmas gondolatokkal jöhettünk haza Kovács Réka előadónak köszönhetően. Többek között szó volt az elengedésről és ez jó volt mert épp az „elengedés” időszakba vagyunk, amikor nehéz felfogni, elfogadni azt, hogy már nagy lány vagyok – legalábbis a korom alapján. Végülis természetes dolog, hogy anyának a kicsi Timije maradok örökre, de hát még nem kell annyira félni, mert még nem házasodok és nem is költözöm el. A páros beszélgetésnek köszönhetően tisztázni tudtuk a meg nem beszélt dolgokat, és tényleg jólesett, mert itthon mikor mindenkinek sok a tennivalója, senki sem küld el minket sétálni és beszélni. Még egy tökéletes alkalom volt ez a nap arra, hogy rájöjjek, hogy mennyire hasonlítok az anyámra. És ennek nagyon örülök. Büszke vagyok arra, hogy anyám lánya vagyok. A kézműves tevékenység számomra viccesen zajlott le, ugyanis sem anyu sem én nem vagyunk azok az ügyes kezű emberek. Ennek ellenére jó volt látni, hogy ő végigkínlódta és megcsinálta azt a karkötőt nekem, mert rólam volt szó. S talán ha magának kellett volna megcsinálja, semmi nem lett volna belőle. A végére valahogy összejöttek az anya-lánya karkötők. Mondjuk lehetett volna még rajtuk dolgozni de célnak megfelelő volt. A lényege szerintem nem az volt, hogy mennyire szép és egyenletes hanem, hogy ez tiszta szeretetből készült és odaadással. Szeretném megköszönni a szervezőknek, hogy egy csodás napot hoztak össze. Köszönöm a sokatmondó idézeteket, a kedves gondolatokat és a szeretetteljes tekinteteket. Jövőre is ott lesz a MaTi páros. (Barta Tímea Boglárka – Brassó)

 

 

 

2018-05-28T16:12:57+00:00 2018. május 14.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet