///Lelkinap az anya-lánya kapcsolatokért

Lelkinap az anya-lánya kapcsolatokért

A Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központja az édesanyák vasárnapját követő hétvégén, május 12-én szervezte meg az anya-lánya lelkinapot a sepsiszentgyörgyi Szent József Plébánián. Az eseményre 25 édesanya jött el a lányával együtt Gyergyószentmiklósról, Csíkszeredából és környékéről, Sepsiszentgyörgyről, Brassóból és Kolozsvárról.

A szervezők célja az volt, hogy az édesanyák és lányaik egymásra figyelve, egymás társaságát élvezve, a másikat meghallgatva minőségi időt töltsenek el – együtt, szeretetben. Ezek a jól megélt pillanatok értékes kincsekké, továbbörökíthető hagyatékká válhatnak a felnövekvő lányok számára.

A köszöntés, ismerkedés után a résztvevők Kovács Réka sepsiszentgyörgyi mentálhigiénés szakember, három serdülőkorú lány édesanyja „Anyám szájából édes volt az étel…” című előadására hangolódhattak. A szakember személyes élményeiből, a kamaszkorú fiatalok körében végzet munkája során tapasztaltakból kiindulva bátorította az édesanyákat, hogy merjenek önmaguk lenni a gyermekeikkel, lányaikkal kialakított kapcsolatban.

– Azzal nevelünk, amik vagyunk, ami bennünk van – jóval és rosszal együtt. Milyen vagyok? Mi az, amit továbbadok, továbbadhatok? – tette fel a kérdést, majd Nemes Ödön jezsuita atya Japánból származó mondását idézte: „A gyermek a szülei hátát nézve nevelkedik.” Nem azt teszi, amit mondunk neki, hanem az vésődik a sejtjeibe, íródik a lelkébe, ahogyan jelen vagyunk az otthonunkban, a házasságunkban, az emberekkel való kapcsolatainkban, főzés közben a konyhában – nőként, feleségként, édesanyaként.

– Minden gyermekünknek van egy „hátizsákja”, amibe csupa jót próbálunk becsomagolni, de néha egyebet is bepakolunk – emelte ki az előadó, hozzátéve: a serdülőkorú gyermekeink, miközben próbálják megtalálni önmagukat, veszik ezt az „örökség-hátizsákot” és kezdik kidobálni a tartalmát. Legtöbbször meg sem nézik, hogy mit, hanem egyszerre kiborítják – a lényeg az, hogy megszabaduljanak tőle. Néhányuk inkább egyenként, tudatosabban válik meg a fölöslegesnek tekintett dolgoktól, de sajnos vannak olyan fiatalok is, akik behúzzák a cipzárt és cipelik magukkal az egyre nehezebbé váló „hátizsákot”. A szakember szerint az utóbbiakat kell félteni, mert minden gondolkodás és kritika nélkül elfogadják a szülőktől kapott csomagot. Ők azok, aki nem a maguk életét élik, hanem a szüleikét, és ez később, talán a felnőttkor kritikus időszakaiban vezet lázadáshoz.

– Tudok-e áldozatot hozni a gyermekeimért, ugyanakkor határt is húzni, ahol már én következem? Hogyan adok mintát arról, hogy feleségként, édesanyaként nekem is van egy saját, személyes időm? Meg kell tanítanunk a lányainknak, hogy hozzák meg az áldozatot a családért, de azt is, hogy vigyázzanak magukra – a továbbadandó élet érdekében – összegzett Kovács Réka.

Az élőadást követő kerekasztal-beszélgetés során a csíkkarcfalvi Kelemen Zsóka és lánya, Réka, valamint a gyergyószentmiklósi Kopacz Zsuzsa és lánya, Bíborka vallott kapcsolatukról. Jakabos Adél segítőnővér többek között a szüleitől kapott örökségről is beszélt, ami segítette őt a hivatása megerősödésében, és arról, hogy az édesanyák hogyan járulhatnak hozzá lányaik hivatásának kialakulásához. Az ebédszünet előtt a szervezők lehetőséget adtak a páros beszélgetésekre is.

A délutáni kézműves tevékenységet a sepsiszentgyörgyi Bagoly Melinda vezette, a szeretet-karkötőket az édesanyák és lányaik rövid „szertartás” keretében adhatták át.

A lelkinap legmeghatóbb részeként az édesanyák és lányaik hála-levelet írtak, majd megáldották egymást. A lelkinap lezárása után a résztvevők a Szent József plébániatemlomban tartott szentmisén adtak hálát az Istentől kapott kegyelmekért és kértek áldást kapcsolatukra. Kertész Tibor

A rendezvényen készült fotók ITT tekinthetők meg.

2018-05-14T19:21:58+00:00 2018. május 14.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet