👁‍🗨 217

A családok világtalálkozójának római rendezvényén részt vett a romániai családokat elkísérő Pál József Csaba temesvári megyés püspök, a Romániai Katolikus Püspöki Konferencia (RKPK) családpasztorációs felelőse is. A főpásztor a világtalálkozóval kapcsolatban megosztott néhány gondolatot a temesvári egyházmegye honlapján, alább ezt olvashatják.

Új hangsúlyt kapott a családegyház. Előadást és tanúságtételeket hallottunk ezzel kapcsolatban. Krisztus családban született. A házasfelek életét szentséggel pecsételi meg. A szentségi házasság Krisztussal és Krisztusban kapcsolja össze a feleket. A családban ott van Jézus, ott akar lenni mindig, az élet minden pillanatában. A családegyház nem elméleti valóság, ez a család Krisztussal való élete az élet minden területén. Ha ott van Krisztus, akkor ő kisugároz, ő vonz. Így lesz a család tanúságtevő, evangelizáló és misszionáló. A Krisztussal való életben nevelkednek a gyerekek, így lesznek keresztényekké. Ők hatnak barátaikra, így válnak ők is misszionálókká.

Mit kell tenni ahhoz, hogy ez így legyen? – A világtalálkozón a sok-sok tanúságtétel többsége erről beszélt, arról, hogy ez miként valósult meg, mikéntvalósul meg lépésről lépésre az ő életükben.

Mit tesz a család ezért?

A házasság szentsége és a szentségekkel való élet, valamint az imádság táplálja a családot, hogy állandó szeretetben éljenek. És viszont, az állandó szeretetben való élet még inkább egyesíti őket Jézussal, a szeretet forrásával.

Életük programozásában, az időbeosztásban kiváltságos helye legyen a családnak, a családra fordított időnek. Ezt időnként felül kell vizsgálni.

Tanúságtétel. Az így megélt családi életből fakad a tanúságtevés kultúrája. A Szentlélek felébreszti bennük a vágyat, hogy elmondják másoknak, hogy mit tett Jézus az ő életükben. Ez a szavakkal való tanúságtevés. Egyébként az életük maga tanúságtevő. Az egyik család tizenkét gyerekkel jött fel a színpadra tanúságot tenni. A tanúságtevésnek egyre több teret kell kapnia az egyház életében, a plébániákon és a közösségekben.

Mit tesz az egyházi közösség?

Házassági katekumenátus. Erről a Szentszék egy 97 oldalas dokumentumot is megjelentetett. Előadást és tanúságtételeket hallottunk erről. A lényeg, hogy a keresztségi katekumenátushoz hasonlóan a házasulandókat bevezessük a hitéletbe, annak örömteli megélésébe. Ez hosszabb folyamat, amit nagy tisztelettel és körültekintéssel ajánl fel az egyházi közösség mint ajándékot.

Már a kisgyermekeket, később a serdülőket és fiatalokat a plébániai katekézis keretében arra kell nevelni, hogy tudatosítsák magukban: a keresztség által hivatást kaptak a házasságra vagy az Istennek szentelt életre. Ez a prekatekumenális fázisnak felel meg.

Ezután jön egy átmeneti fázis: a házasulandók befogadása. Ez, a házaspárok helyzetétől függően, tarthat néhány hétig vagy néhány hónapig. A hitüket nem gyakorló párok hangsúlyozottan is meghívást kapnak egy katekumenális útra, ahol lehetőségük van értelmüket és szívüket Jézus tanítása szerint formálni.

Ezt követi maga a katekumenális fázis. Amikor házasságra készítjük fel a párokat, tanácsos több párt összegyűjteni, ami nem zárja ki azt, hogy egy-egy párral külön is foglalkozzunk. Ez rendszeres találkozások által valósul meg. A felkészítés ezen fázisának a lényege a Jézus Krisztussal való személyes találkozásra való segítés és a keresztény közösségbe való bevezetés. Jó, ha a felkészítést egy csoport végzi, amely érett házaspárok, a lelkipásztor és lelkipásztori munkatársak csoportjából tevődik össze. El kell kerülni a két végletet: az egyik az, hogy csak a lelkipásztor végzi, a másik pedig, hogy kizárólag csak családokra bízza. Ennek a felkészítésnek három alfázisa van:

1. Közeli felkészítés. Ennek fontos feladata, hogy (újra) felfedezzék a hit frissességét és a bevezető szentségek értelmét és gyakorlatát. Ebben a szakaszban történik a házasság szentségére való bevezetés kezdete, különös tekintettel annak kegyelmi ajándékaira és az ahhoz szükséges erények gyakorlatára.

2. A házasságkötés előtti hónapokban történik a házasság szentségére való közvetlen felkészítés. Jó, ha a házasságkötés előtt néhány nappal – minden elfoglaltság ellenére – találnak lehetőséget egy-két napi elmélyülésre, vagy legalább egy estét együtt töltenek imádságban, szentségimádásban, Szentírás-elmélkedésben.

3. Kísérés. A házasságkötés után fontos, hogy ne hagyjuk magukra. Házasságuk első éveiben mindenképpen kísérni kell őket. Ajánlatos családközösségeket létrehozni, ahol tapasztaltabb házaspárok segíthetik, kísérhetik a fiatal házasokat. Ez a kísérés később is fontos, különösen ott, ahol nagyobb nehézségekkel küzdenek. Mindezekben fontos a lelkipásztori bölcsesség, ami viszont nem jelent megalkuvást. Talán a legfontosabb, hogy azok is érezzék az egyház anyai, befogadó szeretetét, akik valamilyen okból távol vannak a hittől és annak gyakorlatától.

Ezen a találkozón azt láttam, hogy nagyon sokan szerte a világon örömmel élik meg a kereszténységüket, és ez az öröm vonzó. Ugyanakkor láttam, hogy sok család akkora kegyelemnek éli meg, hogy ott van Jézus a házasságukban, hogy ezt sokakkal meg akarják osztani. Ebből születnek a különféle kezdeményezések, mozgalmak, egyesületek, megújult plébániák. A Krisztussal való családi életet nem kötelességként és teherként élik meg, hanem ajándékként.

Forrás: Temesvári Egyházmegye

TÁMOGATOM

ADOMÁNYÁVAL MISSZIÓNKAT SEGÍTI

Ha teheti támogassa a munkánkat. Köszönjük!

TÁMOGATOM