///A duzzogástól a kézfogásig – irgalmasság a családban

A duzzogástól a kézfogásig – irgalmasság a családban

Van, aki úgy gondolja hogy az irgalmassag az kimondottan a Jóisten feladata és lám kiderült, hogy nekünk is van közünk hozzá – lehetett volna a kezdőmondata a 2016. Március 4-6-a között megtartott Feleségek, édesanyák lelki hétvégéjének. A téma sokakat szólított meg, így erdély 40 helységéből több, mint 170 édesanya indult el Csíksomlyón ezen a lelki úton. Ilyés Erika nővér felvezető gondolatai után csoportokban tették fel maguknak a kérdést a résztvevők: miben vagyok irgalmatlan, magam/mások iránt, mi “veri ki a biztosítékot nálam”, milyen tulajdonságaimat teszik szóvá szeretteim. Antal Ildikó családterapeuta előadásában az érzelmeinket meghatározó tényezőkről, az énképünkről, az önbizalomről, önismeretről beszélt, ezt egészítette ki két felség személyes tapasztalatával.

Leo atya a duzzogás mögött meghúzódó félelmekről, kommunikációs nehézségekről szólt, bemutatva hogy sokszor pajzsként használjuk a duzzogást vagy azért mert a magunkról akotott pozitív képet mindenáron meg akarjuk védeni, vagy azért mert félünk hogy elragad a szenvedély és így elveszíthetjük a másik barátságát.

A szombat délután felkínált műhelymunkák a családi élet különböző területeit érintették: voltak csoportok, ahol megtapasztalhatták Isten irgalmát, másokban megtalálhatták hogy hogyan viszonyulhatnak irgalmasan és elfogadóan párjukhoz, gyermekükhöz, kamaszukhoz, anyósukhoz, a múltjukhoz, önmagukhoz.

Az esti szentségimádás és gyónás által mélyen megtapasztalhatták Isten befogadó szeretetét, átadva neki nehézségeiket és hálával felismerve örömeiket.

A két fiú története által elgondolkozhattak azon, miért nem tudja a tékozló fiú, de az otthonmaradott sem átélni a kapcsolat által felkínált boldogságot. A kisebbik fiúként van, hogy már úgy érezzük hogy “nem érdemeljük meg ” a szeretetet, el sem tudjuk képzelni a visszafogadást, azt hogy minket “megünnepeljen” az Atya. Nagyobbik fiúként pedig keményen rádolgozunk, mindenben meg akarunk felelni, hogy rászolgáljunk az ayta szeretetére, így észre sem veszük hogy a kötelességből való törvénytiszteletben nincs szabadság és igazi élet. Kiút a duzzogásból az lehet ha felismerjük hogy az Istennel való mély kapcsolat hozza a szabadságot, életet. Ez a szeretet ad erőt hogy irgalmasok lehessünk önmagunkhoz, társunkhoz, gyermekeinkhez és mindazohoz is, akikkel nehéz szót értenünk.

Az irgalmasság évében szeretnénk meghívni benneteket, feleségeket és édesanyákat, hogy közösen tanuljunk irgalmasan nézni önmagunkra, kapcsolatainkra, felfedezve, átélve azt, hogy Isten is milyen irgalommal tekint le ránk. Jó lenne a mindennapok leterheltségét oldani és az újrakezdéshez szükséges más látásmóddal rácsodálkozni arra, amit magunkban, kapcsolatainkban és környezetünkben megtapasztalunk. Erre hívunk meg benneteket az elmélkedéseken, imákon, megosztásokon keresztül.

 


 

Both Irma vagyok, Gelencéről, 5 fiú édesanyja. Férjemmel 50 éve vagyunk házasok. Még ilyen szép és tartalmas programon nem vettem részt, mint a hétvégi Édesanyák és feleségek találkozója. Jó volt annyi szerető arcot látni és érezni; hogy szeretnek még ilyen idősen is.
Engem az fogott meg, hogy milyen apró dolgokon csúszúnk el a szeretettől, mint pl. a duzzogás, amit semmibe vettem, nem gondolva arra, hogy mennyire megbántom ezáltal felebarátomat.
Ebből adódnak a kellemetlenségek, a harag, meg nem bocsájtás, gyűlölet, félreértések. Én most elhatároztam, hogy szeretettel fogom kezelni ezeket, Isten segitségével.
Nagyon megérintett, mikor egymást megöleltük, egymás arcát megsimogattuk. Úgy éreztem, mintha Jézus érintett volna meg.
Nagyon mély volt, ahogy mentünk a keresztúton, a néma csendben az elmélkedés, ahogy végig kisértük Jézus útját.

 

 

Halat adok a jo Istennek, hogy ott lehettem lehettunk ilyen sokan ezen a hetvegen.
Sokaig azt gondoltam ,hogy az irgalmassag az kimondottan a jo Isten feladata es lam kiderult hogy nekunk is van kozunk hozza sot irgalmasak kell legyunk nemcsak a szereteinkel de meg a kevesbbe szeretett szemelyekkel is ”Lassal Krisztus szemevel” Probald belehelyezni magad a masik ember helyzetebe ” ezek a szavak  meg most is vissza csengenek a fulembe .
Mennyire erzelmi szinten mukodnek a kapcsolataink a bizalom ,kotodes szeretett ,torodes elfogadas a valos onbizalom es hagyjuk egymast kiteljesedni letfontossaguak a szamunkra
Irgalmas tudok lenni akkor is ha nagyon megsertettek?
Ha nekem van igazam?        Ha joggal haragszom?    Ez feljogositt arra hogy duzzogjak? Hatat forditsak ?
Megtehettem de ettol meg nem leszek boldogabb
”Hiaba van igazam ha kapcsolataim tonkremennek ”
”Isten azt mondja irgalmassagot akar nem aldozatot’
Aki emberekkel nem tudja megelni a boldogsagot Istennel meg nehezebben .
Merjuk kifejezni szeretettunket gyakoroljuk a megbocsajtast az irgalmassagot
Ilyen es ehez hasonlo kijelentesek eloadasok muhely- munkak hangoztak el a het vegen szavakba nehez osszefoglalni viszont atelni fantasztikus volt .
Koszonjuk a szervezoknek ezt a lehetoseget hogy lelkiekben gazdagodhattunk es ne feledjuk
Isten feltetel nelkul szeret   Tisztelettel Barta Magdi Brassobol

 

 

Ilyés Mária vagyok, Gelencéről. Férjemmel 13 éve élünk szentségi házasságban. Isten megáldotta a mi házasságunkat 2 fiúval és 2 lánnyal.
Amikor megláttam a hétvége témáját, azt gondoltam, hogy ez nálam már nem aktuális, de azért kíváncsi voltam, hogy mit takar valójában. Egy nagyon fontos mondat ragadta meg a figyelmemet: „Mindannyian árulók vagyunk valahányszor igent mondunk, de nemet gondolunk.” Ekkor volt az a pillanat, amikor ráébredtem, hogy jól döntöttem, ez a téma nekem szól. Ez a pár nap alatt, nagyon sok élethelyzetem pörgött le előttem, amit úgy gondoltam, hogy teljesen rendben van. Nem változott semmi, csak a szemüvegem; a „pápa szemével”, az irgalom fényében kezdtem vizsgálni kapcsolataimat.
Egy másik gondolat mélyen a szívembe vésődött: „A hallgatás, az önszereztet sebeivel szemben, pajzs.” Ráébredtem gyakran bújok meg a hallgatás mögé félve attól, ha kilépek a komfortzónámból sebezhetővé vállok.
Amit határozottan célomnak tűztem ki a továbbiakban, hogy tudatosan fogok tenni annak érdekében, hogy ne duzzogjak, vagy akár hallgassak, amikor az nem indokolt, mert: „Aki duzzog, az élve temeti el önmagát.”

2016-11-29T23:20:45+00:00 2016. február 20.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet