2004. szeptember 24-26. között a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban sikeres családlelkiségi konferencián vehettünk részt. A háromnapos rendezvény főszervezője a GYEPI Családpasztorációs Központja volt. A konferencia találó címet kapott: Jézus Krisztus – családok reménye.

E három nap alatt a remény mint létforma, mint a családokat összetartó krisztusi erő volt jelen az előadásokban, a kiscsoportokban, a tanúságtételekben. Színes program várt a fejlődni, tudatosodni, megújulni kívánó, nagy számban megjelenő családokra, valamint az érdeklődő papokra és szerzetesekre.

A három nap néhány kulcsszó köré csoportosítható: közös ima, ünnep a családban, evangelizálás, közösség, remény. Tudott dolog, hogy az ember értelem-érzelem-akarat egységére épül. Bátran állíthatjuk, hogy a konferencia programja is tiszteletben tartotta e hármasságot.

Az értelemre az előadások tömörsége és mély gondolatisága hatott. Ilyen volt például Csató Béla, marosvásárhelyi főesperes-plébános érdekes és szakszavakat tisztázó előadása, vagy Sebestyén Péter elmélkedése arról, hogy az ünnep hogyan tartja meg a családokat.

Az érzelmeket elsősorban az egyéni, páros és csoportos foglalkozások érintették meg, de a tanúságtételek is megmozgatták az emberi szíveket. Az akarati tényező a jövőre vonatkoztatható, hisz egyetlen pár, család sem ment úgy haza, hogy ne hozott volna bár egy döntést, elhatározást. Ez a plénumban is megosztott visszajelzésekből is kitűnt: családok elhatározásokkal gazdagodtak: ezentúl szeretnének együtt imádkozni, Szentírást olvasni, tudatosan tenni a családi életük szépségéért.

Ahogy Sebestyén Péter plébános előadásában elhangzott, az ünnep nem csupán szabadidő egyik formája. Kétség nem fér hozzá, hogy ez a hétvége nem a szabadidős kikapcsolódás ideje volt, hanem sokkal inkább azé az ünneplésé, amely megadja az állandóság érzését. S bár a költő, Szilágyi Domokos szerint „az ünnep halandó, csak a hétköznap maradandó”, ezúttal az ünnep keretei kitágultak, s fizikai térben tényleg halandó lett, de gyümölcsei, emberi hozadéka halhatatlan. Pár percre megállt az idő, így a három nap kitágult a végtelenség fele, s alkalmunk volt tükröt tartanunk önmagunk és társunk elé, de mások tükrében megláttuk saját kapcsolatunkat, házasságunkat is. Ugyanakkor lehetőségünk volt sok más élettapasztalatból meríteni, példát venni vagy épp meghatódni a budapesti hatgyerekes Udvardy házaspár életpéldáján és kitartó, önfeláldozó szeretetén.

A családi és egyéni élmények sora itt korántsem ért véget. A reggeli laudes és esti szentségimádás a klarissza kolostorban, vagy a szombati közösségi est színessége (amelyhez minden család másképp járult hozzá), sajátos hangulatot adott a konferenciának.

Az ünnepélyes zárószentmise, a „csúcs és forrás”, a házassági fogadalmak megújítása a Szűzanya lábánal mind-mind megerősítésünkre szolgáltak. Az a csoda, hogy bár a 25-30 házaspár más-más korosztályt, teret, időt, életformát képviselt, a közös ünnep üzenete elérkezett mindenkihez, ezért úgy tértünk haza, hogy érdemes volt elmenni, érdemes az elhatározások szerint tovább lépni, tudatosan tenni azért, hogy keresztény családként kisugározzuk Krisztus fényét a világba. Úgy legyen! Juhász András Réka

A családkonferencián készült fotók ITT megtekintehtők.