Főoldal/Család blog/Ami ott belül van – az még érték?

Ami ott belül van – az még érték?

Joggal kérdezhetjük: “Mit akarnak a gyermekeink?” A válasz nem egyszerű. Különösen akkor nem, ha végiggondoljuk, hogy mit nyújt a környezetük számukra. Megszállottság, önzés és magány jellemzi sokszor a külső hatásokat. Hogyan neveljük őket úgy, hogy a belső értékekre (is) figyeljenek?

Nemrég olvastam egy kedves kis levelet a világhálón, egy kétségbeesett kiskamasz sorait: “Tizenkét éves vagyok. Többen is komolynak, kedvesnek, segítőkésznek tartanak, de szerintem nem vagyok kellemes látvány. Főleg a nagy és elálló füleimmel vannak gondjaim. Emiatt a fiúk és lányok kerülnek, kigúnyolnak és nem akarnak barátkozni velem. El vagyok keseredve, már élni sincs kedvem ebben a világban, ahol csak a külső számít. Ami ott belül van – az még érték?”

A vallomást olvasva minden egészséges felnőttben ott az az ugrásra kész magatartás, hogy induljunk, beszéljünk vele, segítsünk neki. Mert mi már ismerjük a “dörgést”, mert minket is gúnyoltak annak idején az osztálytársaink, és mi is túléltük valahogyan. Igaz, hogy sokszor még ma is remeg a hangunk, amikor beszélünk róla. Mert kiközösítettek, bántottak, és közben nevettek, aztán hátat fordítottak és már nem is emlékeztek rá.

A gyermekeim időnként érkeznek haza a panasszal: kigúnyolták őket, megalázták, kiközösítették a társaik. Ilyenkor nem tehetetek mást, csak azt, hogy többször is elmondom: “Tudom, hogy meg tudod csinálni. Én hiszek benned. Te egy klassz gyerek vagy, tudom, hogy sikerülni fog!”
Mert minden gyermeknek szüksége van valakire a közelében, valaki olyanra, aki a legnagyobb szurkolója, leginkább hisz benne. Amikor már nem leszünk a közelükben, akkor is az fog segíteni rajtuk, ha arra neveltük, hogy a belső értékeire is figyeljenek.

Gyakran halljuk a jelszavakat, reklámszlogenné züllesztett célkitűzéseket: “Gyermekeinknek egy szebb világot akarunk!” Lehetséges ez? Hol kell elkezdeni?
A szakértők megszerezték már a receptet: “Újra fel kell fedezni a család értékét.” A család és érték két külön kulcsszó: egyedüli lehetőséget nyújt, hogy a világ káros hatását kivédhessük. Olyan értékek ezek, amelyeknek gyökerei és szárnyai vannak. A gyökér az életadó erő, amely behatol és felszabadítja a mélyből feltörő értékeket, míg a szárny a lelkierő melegágyát jelenti.

A belső életre való nevelés azért is fontos, mert egy olyan világban élünk, amelyet egyre jobban elborítanak, eltömítenek a tárgyak. Gondoljunk csak a sok milliárd italos dobozra, flakonra, a több milliárd használatban levő vagy már kidobott mobiltelefonra, az autókra, a háztartási vagy elektromos gépekre. Egyre több szemetet hagyunk magunk után: a Csendes-óceán közepén, az áramlatok találkozásánál már egy több száz hektáros úszó sziget alakult ki az odasodródott, még lebegő hulladékból. Már a világűrből is látható, a hajózási térképek is számolnak vele.

A tárgyaknak e nyomasztó és fojtogató sokaságával szemben sürgősen gazdagítanunk kellene az alanyokat is. Mert a tárgyak nem ártalmatlanok: filozófiát teremtenek és fontosabbakká kezdenek válni, mint az emberek. Magukhoz láncolnak, rabszolgává tesznek: minél több dolgot látunk, annál többre lesz szükségünk. Régen a szükség teremtette a tárgyakat, ma már a tárgyak teremtik a szükséget. Azzal fenyegetnek, hogy elhomályosíthatják személyes identitásunk értelmét: aki megveszi a legkifinomultabb autót, abban a hitben ringathatja magát, hogy ő maga is a legkifinomultabbak közé tartozik.

A tárgykultusz legveszélyesebb következménye, hogy az emberek elveszítik emberi mivultukat, és maguk is tárgyakká válnak. Így engedjük meg maguknak, hogy kihasználjuk embertársunkat, de azt is, hogy minket használjanak és aztán eldobjanak.

Manapság a földtani felépítést a földrengést követő napokban tanulmányozzák, egy-egy terület vízrajzát, a pusztító áradás után. A megterhelt, elfoglalt, az elvárásokkal versenyt futó szülők családjuk süllyedő bárkájából már csak akkor kezdik kimeríteni a vizet, amikor már késő. Éppen ezért, ha valódi értékeket szeretnénk átadni gyermekeinknek, azt nem lehet elég korán elkezdeni.

Égetően fontos gyermekeinket a belső életre, az igazi értékek felfedezésére nevelni, mert úgy tűnik, hogy napjainkban az emberek legnagyobb problémája, hogy milyennek látszanak. Mintha csak a külső számítana: látszom, tehát vagyok.

Mostanság gyakran megesik az emberrel, hogy a közösségi oldalakon szerzett ismerőseinek látszólag boldog párkapcsolatát, nyaralási képeit, luxuscikkeiről készült bejegyzéseit követve elbizonytalanodik és megkérdőjelezi szürke kis életét. Aztán ő is beszáll a licitálásba és még több, még jobb bejegyzéseket tesz közé, miközben várja a visszajelzéseket lájkok formájában.

A magamutogatás-mánia már rég elérkezett az iskolákba is. Eltűnőben az iskolástáska: hátizsák – ha van, de inkább mappák, dossziék, elegáns kézitáskák nagy divatcégek márkajelzéseivel. Mobiltelefon, de csakis „simogatós”, a lábbeli legyen „konversz”, esetleg „nájki”, és abból is a piros. Mert mindenkinek olyan van…

A hatalmas eltolódás a belső értékek felől a külsőségek felé igazi csapda: ahogyan egyre fontosabbá vált a megjelenés, túl sokan hiszik azt, hogy szépnek lenni kötelező. Mennyi szenvedést és drámát okoz, főleg a kamaszok körében, a tévé, a magazinok, online újságok sulykolása arról, hogy kötelező anatómiai csodaként kinézni.
Pedig az élet igazi nagy kalandja az embereken belül játszódik le, nem kívül. Éppen ezért nyissuk fel a gyermekeink szemét, segítsünk nekik abban, hogy bölcsebbek legyenek. Mondjuk el nekik, hogy nem csak a divatból, a külsejéből él az ember.

A családunk legyen újból az értékek termőföldje, ne pedig szolgai fogyasztója a világ kínálatának. Ehhez sok esetben határozott ellenállást, kritikus magatartást is jelent. Társadalmunk rafináltan, célratörő módon, kíméletlen kitartással és elsöprő taktikával tárja elénk „portékáit”. A bájos rajzfilmeket megszakító reklámok mögött üzletházak jól képzett szakemberei figyelnek, a cuki kis mesefigurák meg már a játékboltok polcain várnak a „beetetett” gyermekekre.

Hiszem, hogy egy erős módszert egy még erősebbel lehet legyőzni. Ha például a családunkban alapértéknek az emberi méltóságot választjuk, ebből magától következik az élet, a béke, a teremtett világ szeretete, tisztelete. Mindezek szükségszerűen vonzzák a szabadságot, a felelősséget, a szolidaritást, az igazságosságot. Ezek hétköznapi vonzatai lehetnek a barátság, a hűség, a megértés, az udvariasság, a nagylelkűség, engedelmesség, optimizmus, türelem, kitartás, imádság, okosság, tekintélytisztelet, szemérem, egyszerűség, őszinteség, remény, józanság, áldozat.

Az értékek igazi termőföldje a kapcsolat. Dolgozzunk össze a konyhától kezdve a kertig, vagy más vonalon is. Minél gyakrabban étkezzünk közösen, legyen időnk az eszmecserére, a bensőséges beszélgetésekre.
Vegyük vissza családunknak a napnak egy nagyon értékes időszakát, amit kezdünk elveszíteni: az estéket. Ez a gondolkodás, a gyengédség, az intimitás, a párbeszéd ideje. Hallgattassuk el, legalább egy kis időre a tévét, hogy az asztalt helyezzük a lakás középpontjába, hogy találkozzunk egymással, hogy beszélgessünk, hogy szeressük egymást.

A nagy forradalmárok mindig mélyen gondolkodó, kontemplatív emberek voltak. Olyanok, akik megértették, hogy minden lépés előtt van egy befelé lépés is, hogy az előrelépésből ne visszalépés legyen. Kertész Tibor

2017-10-02T12:46:45+00:00 2017. szeptember 28.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet