//AMIRE A VÍRUS TANÍTOTT

AMIRE A VÍRUS TANÍTOTT

A légitársaságok próbálnak megtenni mindent az utasok biztonsága érdekében. Folyamatosan ellenőrzik repülőgépeiket, az alkatrészek korróziójának, a fémfáradásnak a jeleit kutatva. Többszöri repülés után ugyanis mikroszkopikus repedések, „stressztörések” alakulhatnak ki, jelezve a mögöttes károkat, amelyeket ha figyelmen kívül hagynak, bármikor bekövetkezhet a katasztrófa. Ezek a repedések tehát hasznosak is lehetnek: jelzik, hogy hol bomlott meg az alkatrészek érzékeny egyensúlya, hogy pontosan hol lesz szükség karbantartásra a biztonságos repüléshez.

Hasonlóképpen, az élet válságos időszakai sem mindig jelentenek katasztrófát. Ezek a nehézségek gyakran felfedik létünk, házasságunk, családi életünk hiányosságait.

Az utóbbi időben sokat gondolkodtam, hogy mit jelent számomra a mindennapjainkat teljesen átalakító világjárvány, hogy miként reagálok a történésekre, mit kapott, tapasztalt meg ebből a családom, a környezetem.

Az elmúlt hónapok legfontosabb tanulsága, hogy az emberiesség fontosabb, mint a gazdasági vagy politikai érdek, hogy a kapcsolataimat mindig a szabályok elé kell helyeznem.

Melyek most az élet szabályai? Maszkot viselni vagy nem viselni… A továbbiakban is óvni az időseinket, elővigyázatosan távol tartva magunkat tőlük… A légi szállítás és tömegközlekedés újraindult, de a színházak, mozik még mindig zárva vannak… Ki érti ezt? Kik és mi alapján döntenek?

Annyira próbáljuk betartatni a szabályokat, és akkora igyekezettel próbálunk megfelelni a követelményeknek, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk a körülöttünk élőket. Rájöttem arra is, hogy jobb, ha rugalmas maradok: a mások szükségleteire is figyelek, nem csak arra, amit én szeretnék.

Néha túl merevek vagyunk, és ez a merevség meggátol abban, hogy alkalmazkodni tudjunk, hogy másokon segítsünk. Ha el tudjuk fogadni azokat a dolgokat, eseményeket, amelyek egyáltalán nem olyanok, mint amire számítottunk – ez összességében több békét eredményezhet az életünkben.

Az elmúlt időszak egyik legfontosabb kérdése ez volt: kiben, miben bízhatok? Melyik orvos, járványügyi szakértő, politikus vagy elemző mond igazat, amikor már alig lehet eligazodni az igaznak vélt híradások és az álhírek, összeesküvés-elméletek szövevényében?

Mindenki számára adott a tisztánlátás, a józan ésszel gondolkodás, egyáltalán a gondolkodás képessége azért, hogy ne egyvalaki meglátását, ne a kattintásvadász cikkekben írtakat kövessük vakon. Mint ahogyan eddig, ezentúl is gyakorolnunk kell a figyelmünk össz­pontosítását. Ez igaz a hírek olvasására és a közösségi médiában történő terjesztésére is.

Az elmúlt hónapok legfontosabb tanulsága mégis az volt, hogy nem mindegy, mire építem az életem. Bizonytalan elméletekre, emberi tudásra, okoskodásra nem alapozhatok, de annál inkább arra az igazságra, arra az üzenetre, amely évezredek óta megállja a helyét.

A 139. zsoltár sorai sok erőt adtak ezekben az életeket, sorsokat repesztő időkben: „Még nyelvemen sincs a szó, és te már érted egészen, Uram. Minden oldalról körülveszel engem, és fölöttem tartod kezedet.”

Az elmúlt időszakban volt néhány harcunk, nehézségünk, és őszintén bízom benne, hogy tudunk élni azzal az erővel, amit a túléléshez kaptunk a mi Teremtőnktől, és az nem fog elszivárogni életünk, emberi kapcsolataink „hajszálrepedésein”.

Kertész Tibor

(Megjelent a Háromszék napilap 2020. július 9-i számában)

2020-09-07T15:57:04+03:002020. július 10.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet