„A házasság felbonthatatlanságát (»Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza« Mt 16,9) elsősorban nem az emberek vállára tett »igának« kell tekintenünk, hanem »ajándéknak«, amelyet a házasságban egyesült személyek nyernek el. Az isteni leereszkedés mindig kíséri az emberi úton levést, kegyelmével gyógyítja és átalakítja a megkeményedett szívet, és a kereszt útja révén saját őselve felé irányítja azt.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 62)

Gondoljuk át!

Mi segít abban, hogy a házasságod állandó és egész életen át tartó voltát ajándéknak tekintsd, nem pedig igának, tehernek? Hogyan éled meg, hogy Isten szeretete meggyógyítja a sebeidet, meglágyítja a szíved?

Imádkozzunk!

Urunk, Jézus Krisztus,

a hozzád legközelebb állók, a tanítványaid a szükség óráiban elárultak és megtagadtak téged. Te megélted és megérted, hogy milyen lehet a végsőkig, a halálig szeretni.
Kegyelmed által segíts, hogy a házasságunkat ajándéknak tekintsük, könyörületesek legyünk egymás iránt, és ragaszkodjunk ahhoz az isteni szeretethez, amely egységünk biztosítéka. Add meg nekünk az egymás iránt érzett első szeretet örömét, és azt, hogy mindennap tudjunk elköteleződni egymás iránt.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 16.