„A szeretet esztétikai élménye fejeződik ki abban a tekintetben, amely a másikat önmagáért nézi akkor is, ha öreg, beteg vagy érzékileg nem vonzó. Az értékelő tekintetnek rendkívüli jelentősége van, és a mellőzése általában kárt okoz. Mi mindent megtesznek a házastársak és a gyermekek, csak azért, hogy észrevegyék őket és számoljanak velük! Sok seb és válság abból fakad, hogy elmulasztottuk egymás szemlélését. Ezt fejezik ki azok a panaszok és tiltakozások, amelyeket a családokban hallani: »A férjem rám sem néz, úgy látszik, láthatatlan vagyok számára!« – »Légy szíves, nézz rám, amikor hozzád beszélek!« – »A feleségem már rám sem néz, csak a gyermekekkel foglalkozik.« – »Otthon nem számítok, rám sem néznek; olyan, mintha nem is léteznék.« A szeretet megnyitja a szemet, és mindenen túl megláttatja, mit ér egy emberi lény.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 128)

Gondoljuk át!

Milyen gyakran tapasztalod a fent említett „szerető tekintetet” valaki részéről a családodban? Milyen gyakran tudsz te ilyen „szerető pillantással” nézni a társadra, a gyermekeidre?

Imádkozzunk!

Szerető Mennyei Atyánk,

köszönjük, hogy ajándékok lehetünk egymás számára, köszönjük a család ajándékát. Nyisd meg a szemünket, hogy családunk minden tagját úgy láthassuk, mint ahogyan te látod őket. Mutasd meg nekünk, hogy milyen értékesek Ők a Te szemedben. Lágyíts meg szívünket, hogy irgalmas tekintettel, szeretettel nézzünk rájuk, segíts, hogy gyengéden szóljunk hozzuk, hogy a szeretet és a kedvesség gesztusaival tudjuk őket érinteni, elérni. Áraszd ki ránk a Te kegyelmedet, hogy örömben és szeretetben emelhessük fel és szolgálhassuk egymást.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 19.