„Egyesekben megvan a szükséges érettség ahhoz, hogy a kapcsolat korlátáitól eltekintve újra útitársul válasszák a másikat, és realista módon elfogadják, hogy az nem tud eleget tenni minden megálmodott elvárásnak. Ezzel elkerülik azt, hogy az egyedüli mártírnak tekintsék magukat, megbecsülik a kicsi és korlátozott lehetőségeket, melyek a családban adódnak, és próbálják megerősíteni a köteléket egy időt és erőfeszítést igénylő cselekvéssorozattal. Azért képesek erre, mert alapjában felismerik, hogy minden válság olyan, mint egy új „igen”, amely lehetővé teszi, hogy a szeretet megerősödve, átalakulva, érettebben, fényesebben születhet újjá. A válságból kiindulva bátorság születhet arra, hogy megkeressék a történés mély gyökereit, újratárgyalják az alapvető megegyezéseket, új egyensúlyt találjanak, és együtt induljanak neki az új útszakasznak. Az állandó nyitottság ilyen magatartásával mennyi nehéz helyzettel tudnak szembenézni.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 238)

Gondoljuk át!

Milyen gyakran tudtok dönteni egymás mellett? Tudtok-e együtt haladni a nehézségek és válságok ellenére? Mi az, ami ilyenkor megerősít benneteket?

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk,

köszönjük, hogy ma is egy új nappal ajándékoztál meg bennünket. Adj nekünk bátorságot és reményt, hogy amikor válságokkal, nehéz helyzetekkel szembesülünk, és saját korlátainkba ütközünk, tudjunk újra meg újra, szabadon és szeretettel egymás mellett dönteni.
Tudjuk szavakkal is kifejezni, hogy mennyire elkötelezettek vagyunk egymás mellett, hogy örülünk és hálásak vagyunk egymásnak ezért a szövetségért. Így akarunk tovább haladni az életünk útján.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 30.                                            AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 32.