„Egy szó azokhoz, akik a szeretetben már megérlelték a jegyesség új borát. Amikor az út e tapasztalataival megöregszik a bor, akkor jelenik meg és virágzik ki a maga teljességében az élet apró mozzanatainak hűsége. Ez a várakozás és a türelem hűsége. Ez az áldozatokkal és örömökkel teljes hűség mintegy kivirágzik abban az életkorban, amelyben minden „megérleltté” válik, és fölragyognak a szemek az unokák szemlélésekor. Kezdettől fogva így volt, de most tudatossá vált, meggyökeresedett, megérett az újrafelfedezés mindennapos meglepetésében, napról napra, évről évre. Amint Keresztes Szent János tanította: „Az öreg szerelmesek gyakorlottak és megpróbáltak.” Meg vannak fosztva „az érzéki hévtől, a föllángolásoktól és a hév külső tüzétől. Immár lényege szerint ízlelik a szeretet lélekben elrejtett és megerjesztett borának édességét.” Ez feltételezi annak képességét, hogy együtt győzzék le a válságokat és a szorongás időszakait, anélkül, hogy elfutnának a kihívások elől és elfednék a nehézségeket.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 231)

Gondoljuk át!

Hogyan éltétek meg az örömötök, a szeretetetek elmélyülését az évek során? Hogyan tudnátok megmaradni „az újrafelfedezés mindennapos meglepetésében”?

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk,

köszönjük a már több éve, esetleg már több évtizede házasságban élők tanúságtételét. Köszönjük, hogy láthattuk, amint leküzdik a nehézségeket és elmélyülnek egymás szeretetében.
Add, hogy mi is learathassuk házasságunkban, szülői hivatásunkban áldozatos szeretetünk gyümölcsét. Mutasd meg nekünk, hogyan tudnánk folyamatosan örvendezni egymásnak, miközben együtt megöregszünk.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 31.                                            AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 33.