„Van egy olyan pont, ahol a házaspár szeretete eléri a legnagyobb szabadságot, és az egészséges autonómia helyévé válik: amikor mindegyikük felfedezi, hogy a másik nem az övé, hanem van egy sokkal fontosabb tulajdonosa, az ő egyedüli Ura.

Senki nem tarthat igényt arra, hogy a szeretett személy legszemélyesebb és legrejtettebb bensőjét birtokolja, és egyedül Isten foglalhatja el életének középpontját. Ugyanakkor a spirituális realizmusnak köszönhetően a házastárs nem tarthat igényt arra, hogy a másik tökéletesen kielégítse minden igényét. Mindegyikük lelki útjának – ahogy helyesen mondta Dietrich Bonhoeffer – segítenie kell a másikat hogy az „kiábránduljon” belőle, és ne tőle várja azt, ami kizárólag Isten szeretetének sajátossága. Ez benső lecsupaszodást követel.

A kizárólagos tér, amit mindegyik házastárs fenntart a maga Istennel való személyes kapcsolata számára, nem csupán az együttélés sebeinek gyógyítását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy Isten szeretetében megtalálják saját létezésük értelmét. Mindennap segítségül kell hívnunk a Szentlélek működését, hogy ez a belső szabadság lehetővé váljék.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 320)

Gondoljuk át!

Hogyan erősítheti imaéletetek a Krisztussal való kapcsolatotokat? A rendszeres imaélet hogyan akadályozhatja meg, hogy elvárásokkal legyetek házastársatokkal szemben?

Imádkozzunk!

Urunk, Istenünk,

köszönöm, hogy ajándékul adtad nekem a házastársamat, aki sok örömet hoz az életembe. Mutasd meg ma a férjemnek/feleségemnek a Te nagy szeretetedet.
Segíts mindkettőnknek, hogy időt tudjunk szánni a Veled való együttlétre az imádságban, hogy ezáltal megerősíthessük Veled való kapcsolatunkat.
Te vagy a mi erős sziklánk; egyedül Te elégítheted ki a legmélyebb vágyainkat, igényeinket. Szabadíts meg attól a gondolattól, hogy a házastársam képes kielégíteni a legmélyebb szükségleteimet – hiszem, hogy ezt csak egyedül Te tudod megtenni.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 32.                                            AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 34.