„Érvényben marad az, amit a II. Vatikáni Zsinat világosan tanított: »A házastársak közös tervezéssel és igyekezettel alakítsák ki magukban a helyes erkölcsi ítéletet. Ennek érdekében fontolják meg, mi válik a maguk és a már megszületett, illetve születendő gyermekeik javára; mérlegeljék továbbá a korviszonyokból és saját társadalmi helyzetükből adódó anyagi és szellemi létfeltételeket, s végül vegyék figyelembe azt is, mit kíván a családjuk, hazájuk, sőt az Egyház közjava. Minderről végső fokon maguknak a házastársaknak kell dönteniük Isten színe előtt.«
Másrészt bátorítani kell a termékenység természetes ciklusain alapuló módszerekhez folyamodást. Világossá kell tenni, hogy e módszerek tiszteletben tartják a házastársak testét, bátorítják az egymás közötti gyöngédséget, és elősegítik a hiteles szabadságra nevelést. Mindig hangsúlyozni kell, hogy a gyermekek Isten csodálatos ajándékai, öröm a szülők és öröm az Egyház számára. Az Úr rajtuk keresztül újítja meg a világot.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 222)

Gondoljuk át!

Mit tehetünk az ellen, hogy a gyermekeinkre ne teherként, hanem inkább ajándékként tekintsünk? Milyen szempontok szerint döntöttünk a gyermekeink számát illetően? Van-e erre békességünk Istennel?

Imádkozzunk!

Atyánk,

köszönjük a gyermekeinket, akik a családunkban élnek, és az Egyházunk nagy családjának felnövekvő nemzedékét, gyermekeket és fiatalokat egyaránt. Segíts nekünk és minden szülőnek, hogy nyitottak legyünk az új élet fogadására, és hogy gyermekeinket ajándéknak tekintsük, és ne tehernek.
Add meg nekünk a kegyelmet, hogy továbbadjuk nekik a mi hitünket. Alakítsd, formáld gyermekeinket olyan férfiakká és nőkké, akik nagylelkűen szolgálják az Egyház és a világ megújítását mindazokban az életállapotokban, amelyre Te elhívtad őket.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 37.                                            AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 39.