„A kis családnak nem szabadna elszigetelődnie a tágabb családtól, amelyben a nagyszülők, nagybácsik és nagynénik, unokatestvérek és a szomszédok is élnek. Ebben a tágabb családban lehetnek olyanok, akiknek segítségre vagy legalább társaságra, vagy a szeretet megnyilvánulásaira, vagy nagy szenvedésük okán bátorításra van szükségük. Korunk individualizmusa néha oda vezet, hogy elzárkózunk egy kicsi fészek biztonságába, és a többieket kényelmetlen veszélynek tekintjük. Azonban az ilyen elszigetelődés nem a békét és boldogságot növeli, hanem elzárja a család szívét és megfosztja az élet tágasabb horizontjától.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 187)

Gondoljuk át!

Éreztünk-e kísértést arra, hogy családként elszigetelődjünk, hogy másokat zavaró tényezőnek vagy esetleg fenyegetésnek tekintsünk? Hogyan akarhatja Isten, hogy a tágabb családunkkal való kapcsolatunk alakuljon?

Imádkozzunk!+

Urunk,

mutasd meg nekünk, hogyan szeressük tágabb családunk tagjait. Óvj meg minket attól, hogy annyira elmerüljünk a saját gondjainkba, hogy elszigetelődjünk a szükséget szenvedőktől. Segíts nekünk, hogy mindig egységben maradjunk, akkor amikor eldöntjük: hogyan tudunk jobban kapcsolatot tartani szüleinkkel, testvéreinkkel, rokonainkkal.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 42.                                            AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 44.