„»Öregkoromban se taszíts el magadtól, akkor se hagyj el, ha erőm elfogy« (Zsolt 71,9). Az idős ember kiáltása ez, aki fél az elfeledéstől és a megvetéstől.
Ahogyan Isten hív, hogy legyünk eszközei a szegények kéréseinek meghallgatásában, úgy azt is várja tőlünk, hogy halljuk meg az idősek kiáltását. Ez szól a családoknak és a közösségeknek is, mert az Egyház nem lehet érzéketlen, még kevésbé közömbös és megvető az öregséggel szemben.
Fel kell ébresztenünk a hála, a megbecsülés, a törődés közösségi érzését, amelyek megéreztetik, hogy az öreg ember is a közösség élő tagja. Az idősek, férfiak és nők, apák és anyák, akik megelőztek minket ugyanazon az úton, ugyanabban az otthonban, a méltó életért folytatott mindennapos küzdelmeinkben.
Ezért mennyire szeretnék egy olyan Egyházat, amely a fiatalok és öregek túláradó örömű ölelkezésével kihívást képez a selejtezés kultúrájával szemben!” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 191)

Gondoljuk át!

Ismertek olyan idős embereket a környezetetekben, akik elszigetelődtek és magányosak? Isten azt kéri, hogy halljátok meg az idős emberek hangját. Mit tudnátok tenni ennek érdekében?

Imádkozzunk!

Mennyei Atyánk,

életünk javarészt a saját szükségleteink kielégítéséről szól. Bocsásd meg türelmetlenségünket azokkal szemben, akik az életkoruk előrehaladtával egyre sebezhetőbbé válnak.
Taníts meg minket, hogyan időt szánjunk az általad nagyon szeretett idősekre. Segíts nekünk felismerni azokat, akiknek szeretetre, figyelemre vagy megbecsülésre van szükségük.
Adj nekünk bátorságot és együttérzést, hogy megkeressük azokat a testvéreinket, aki magányosnak érzik magukat, vagy attól tartanak, hogy terhet jelentenek. Alakíts át minket, hogy családunk az örömteli befogadás helye legyen úgy a gyermekek mint az idősek, öregek számára.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 43.                                            AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 45.