„Egy család sem tökéletes valóság, és nincs készen egyszer s mindenkorra, hanem fokozatosan ki kell bontakoztatnia szeretőképességét. Állandó meghívás ez, amely a Szentháromság teljes közösségéből, Krisztus és az Egyház csodálatos egységéből, a názáreti Szent Család szép közösségéből és abból a szeplőtelen testvériségből fakad, amely az égi szentek között létezik. Mindazonáltal a még el nem ért tökéletesség szemlélése lehetővé teszi a családként bejárt történeti út viszonylagossá tételét, hogy ne követeljünk olyan tökéletességet, szándékbeli tisztaságot és koherenciát a személyek közötti kapcsolatoktól, amilyet csak a végérvényes országában lehet majd megtalálni. Ezen túlmenően meggátol abban, hogy keményszívű ítéletet mondjunk azok fölött, akik nagyfokú törékenység állapotában élnek. Mind arra vagyunk hivatottak, hogy elevenen tartsuk a feszültséget olyasvalami felé, ami meghalad bennünket és korlátainkat. Minden családnak ebben a szüntelen törekvésben kell élnie. Menjünk csak, családok, folytassuk az utat! Amire ígéretet kaptunk, mindig több. Ne veszítsük el a reményünket a korlátaink miatt, de ne is mondjunk le a szeretet és a közösség teljességének a kereséséről, amelyre ígéretet kaptunk.” (Ferenc pápa – Amoris Laetitia, 325)

Gondoljuk át!

Megnyugtató-e számotokra annak felismerése, hogy a családotok növekszik a szeretetben, hogy a családotokon belüli kapcsolatok érettebbé válnak? Segít-e ez abban, hogy elfogadjátok önmagatok és gyermekeitek tökéletlenségeit?

Imádkozzunk!

Urunk!

Emlékeztess bennünket arra, hogy egyetlen család sem tökéletes, és hogy velünk vagy a tökéletlenségeinkben. Erősítsd bennünk a reményt, és növeld a bátorságot, hogy együtt haladjunk az utunkon. Ma és mindennap szükségünk van a Te megerősítő kegyelmedre. Gyere velünk, hadd menjünk együtt az életünk útján, és kérünk, formálj olyan házaspárrá, családdá, amilyennek Te megálmodtál minket.

Ámen.

AMORIS LAETITIA HÁZASPÁROKNAK 5.