ANYÁK, LÁNYOK ÉS A MEGBOCSÁTÁS

2022. október 29-én, szombaton negyedik alkalommal szerveztünk édesanyák és lányaik számára lelkinapot a gyergyószentmiklósi Szent István Plébánián, azzal a céllal, hogy a Szentlélek jelenlétében lehetőséget adjunk az édesanyáknak és lányaiknak a kapcsolatuk megerősítésére, felfrissítésére. A sírós-nevetős, nagyon áldott nap témája a megbocsátás volt. Arra buzdítottuk a jelenlevőket, hogy ragadják meg a kezdeményezést, és ők legyenek azok, akik megteszik az első lépést: bocsánatot kérnek vagy bocsánatot adnak.

– Bocsánatot kérni soha sem a gyengeség jele, hanem sokkal inkább az erőé, a lelki érettségé. Bátorság kell hozzá, minthogy ahhoz is, hogy megbocsássunk. A keresztény ember számára ez soha nem választás kérdése, hanem kötelesség. Enélkül nincs egészséges, jó kapcsolat – emelte ki előadásában Kertész Marika, a családpasztorációs iroda munkatársa.

Az igazi megbocsátás feltétele egy akarati döntés, amellett, hogy elengedem a másik személy „adósságát”. Nem vádolom őt többé azért, amit tett velem, vagy amit nem tett meg értem. Nem követelek tőle jóvátételt, kárpótlást. Nem szabok feltételeket. Lemondok a bosszúállásról. Átengedem az ügyet Istennek, hiszen Ő sokkal igazságosabban és hatékonyabban el tudja rendezni azt, mint én. Lemondok az „ideális” megoldásról. Isten szerinti módon reagálok más emberek nem Isten szerinti döntéseire. Többek között ezek a gondolatok hangzottak el a tanításban. Ugyanakkor arról is szó esett, hogy hogyan kell bocsánatot kérni, melyek az őszinte bocsánatkérés összetevői.

Az előadást követő tanúságtételek által a jelenlevők „mintákat” kaptak arra vonatkozólag, hogy mindez hogyan működhet a gyakorlatban. Majd ezt követően a tettek színtere következett: levelet írtak egymásnak, amelyben kifejezték az egymás iránti hálájukat és bocsánatot kérhettek illetve adhattak az egymás ellen elkövetett bűnökért, mulasztásokért.

A délutáni kézműves tevékenységen résztvevő édesanyáknak lehetőségük volt leírni, elmondani lányaiknak, hogy mit értékelnek, kedvelnek leginkább bennük és ugyanezt megtették a lányaik is.

A lelkinap a Keresztes Zoltán által celebrált szentmisével zárult, a plébános prédikációjában az alázat erényének fontosságára, annak a szülő-gyermek kapcsolatban való gyakorlására hívta fel a figyelmet.

Kertész Tibor

A résztvevők beszámolóiból:

„Mit jelentett nekem az anya-lánya lelkinap? Egy újabb lehetőséget a közeledésre, hídépítésre köztem és kamasz lányom között, amihez sok segítséget kaptam. Már a legelején, a ráhangoló kisfilm megnyitotta szívemet, lelkemet az emlékek felidézésével és rájöttem mennyire jó nehezebb időkben visszagondolni arra az örömteli várakozásra, ami a születésben teljesedett ki. Ez az emlékezés, úgy érzem, máskor is átlendíthet a nehéz momentumokon. Nagyon tetszett Kertész Marika előadása a megbocsátásról és megerősített abban, hogy ha nincs megbocsátás, akkor a fájdalom nő és mérgezi a kapcsolatot, az életünket. A megbocsátás egy döntés, amit az hoz meg, akiben pillanatnyilag nagyobb a szeretet, és ez Istennel együtt lehetséges. Hála van a szívemben ezért a lelkinapért, ami meghozta nekünk a lányommal az „újra találkozás” ajándékát. Hiszem, hogy ez a találkozás tanított minket, és a jövőben jobban fogunk figyelni egymásra, a kapcsolatunkra – Isten jelenlétében.” (Lorenzovici Anna, Marosvásárhely)

„Az anya-lánya lelkinap egy kiszakadás volt a mindennapjaimból: alkalmam volt minőségi időt tölteni az édesanyámmal. Olyan dolgokat is elmondtunk egymásnak, amiket magunktól nem mondanánk. Emellett egy rendkívüli maradandó élménnyel lettem gazdagabb, amelyre boldog szívvel fogok visszagondolni. A megbocsátásról szóló előadás nem csak élvezetes volt, hanem valami olyat tanított, amit a mindennapjainkban is hasznosítani tudunk. A tanúságtételek pedig abban bátorítottak, hogy másoknál is ugyanúgy vannak problémák, de ezeken túl lehet lendülni. Összességében úgy gondolom, hogy ez egy olyan nap volt, amit kár lett volna elszalasztani. (Lorenzovici Zsófia, Marosvásárhely)

„Nagy kíváncsisággal és bizakodóan indultunk el erre a lelkinapra. Kíváncsian vártam az előadást, a tanúságtételeket és bizakodtam, hogy a kapcsolatunk erősödik a lányommal, és igazán egymásra tudunk figyelni ezen a napon. Már a fogadtatáskor tudtam, hogy ez a legjobb hely, ahol ma lehetünk. Megható volt hallgatni a papbácsi köszöntését, amiben elmondta, hogy ismeretlenül lélekben elvitt minket a medjugorjei zarándoklatra, felvitt a Krizsevácra. 
A legfőbb téma a megbocsátás volt, amit Kertész Marika nagyon szépen, érthetően kifejtett. Rámutatott, mennyire fontos, hogy a bocsánatot tiszta szívünkből, Isten segítségével kérjünk. Ne féljünk kezdeményezni, és amikor bocsánatot kérünk, azt alázatosan, őszintén tegyük, mert ha csak felszínes, az meglátszik és nem jön létre a lelki béke.
A tanúságtételek által jó volt hallani, hogy más családban hogyan oldják meg a konfliktushelyzeteket, mit tesznek azért, hogy bocsánatot kapjanak.
Számomra a legmeghatóbb a lányomtól kapott levél volt, amiben olyan mélyről jövő érzések és gondolatok voltak, amit a lelkinap nélkül nem hiszem, hogy megtudok tőle. Sok könny lefolyt arcunkon és ez nagyon jó volt, mert általa valami nehézség felszakadt a szívünkből és a kőszívünket kezdte érző, hússzívvé formálni a Jóisten.
Nagyon tartalmas, sűrű programmal teli napunk volt, ami pillanatok alatt eltelt. Reméljük, hogy az ott elhangzottakat be tudjuk építeni a mindennapokba.
Isten áldását kérem a szervezőkre, önkéntesekre, amiért boldoggá tették ezt a napot sok anya-lánya páros számára. Isten fizesse áldozatos munkájukat és kívánom, hogy még sok lelkinapot tudjanak megszervezni.” (Both Ica, Kápolnásfalu)

„Két évvel ezelőtt édesanyám és a nővérem részt vett az anya-lánya lelkinapon, így nagyon vártam, hogy engem is elhozzon anya. Igazából nem volt semmilyen konkrét elképzelésem, hogy mi fog történni. Egyet tudtam: rengeteg könnycseppbe kerül ez nekünk. 
Kertész Marika a megbocsátásról tanított. Rengeteg dologra ráébredtem, például arra, hogy ez döntés kérdése, illetve nem szabad feltételeket szabni hozzá. Tanúságtételek következtek, amiket több ideig is szívesen hallgattam volna. „Ahány ház, annyi szokás” – tartja a mondás, vagyis minden családban másképp oldják meg a problémákat, mégis van egy közös dolog mindegyikben: a Jóisten jelenléte.
Ezután könnyek közt fogalmaztak anyák a lányuknak, lányok az édesanyjuknak egy levelet. Nagyon megható volt majd később olvasni, hogy anya mit gondol rólam. Olyan dolgokat vetettünk papírra, amiket a hétköznapok során nem mondunk el egymásnak.
Ebédszünet után kézműveskedtünk, majd összegeztük a napot. Ezt a csodálatos programot egy szentmise koronázta, amelyben hálát adtunk és meg is áldottuk egymást. Életem egyik legmeghatóbb pillanata volt. Hálás vagyok a Jóistennek, hogy részt vehettem ezen a napon, remélem még sok hasonlóan szép élményben lesz részem a jövőben is.” (Both Petra, Kápolnásfalu)

„A lányom már ötödik éve kollégiumban lakik, így nagyon örültem a lehetőségnek, hogy egy egész napot együtt tölthetünk, egymásra figyelve. Nagyon kevés időnk van mélyebb beszélgetésekre a rövid hétvégi látogatásai alkalmával és én nehezen viselem, hogy már nem látom át a mindennapjait, így néha túlaggódom a dolgokat. Az anya-lánya lelkinap alkalmat adott átbeszélni a ki nem mondott aggodalmaimat és megerősített abban, hogy meg kell beszélni a nézeteltéréseket, mert a „szőnyeg alá sepert” apró sérelmek, amik fölött csak úgy átsiklunk, felgyűlve egyszer csak „robbanni” fognak.
Fontos üzenet számomra, hogy a megbocsájtás Isteni cselekedet, csak az Ő segítségével van igazi kiengesztelődés – kérnünk kell az Ő békéjét és segítségét. A legfontosabb, amit magammal viszek, hogy az tegye meg az első lépést a kiengesztelődés útján, akiben abban a pillanatban nagyobb a szeretet.
Hálás vagyok a szombati nap minden percéért, mély-tartalmas együttlét volt, amit a szentmise végén az egymás megáldása tett teljessé.” (Egy édesanya…)

„Mielőtt a világ meglett, Ő már engem eltervezett, és az én édesanyámat választotta ki társul, hogy megszülethessek. Gyönyörű ez, hogy így kaptam életet. Csak ezt az igazságot olyan könnyen elfedik mindenféle zajok. Muszáj az embernek megállnia, és tudatosan emlékeztetnie magát arra, ami igaz, és ami, ezáltal, olyan nagyon szép! Egy ilyen alkalom volt ez az anya-lánya lelkinap, amire Édesanyám hívott meg engem. Illetve meghívott az Isten engem és Édesanyámat. Emlékezni azokra az ajándékokra, amit nekünk, kettőnknek és külön-külön adott. Emlékezni rájuk és gyönyörködni bennük. Visszagondolni az első lépésekre, az óvodába indulásra, a kamaszkor minden hideg-melegére, az első elköltözésre, és végül a mostra. Kegyelemként éltem meg azt a néhány órát, amely keretet kínált az őszinte hála kifejezésére. A sérelmek tisztázására, vélemények találkoztatására, sebek gyógyulására. Ezek építettek, és előre lendítettek.
Végül pedig a szentmise volt a szombat pecsétje. Jézus elé állni, Őt meghívni és behívni közénk, a mi kapcsolatunkba. Hogy Ő legyen az, aki által valamelyikünkben minden helyzetben élni tudjon a »nagyobb szeretet«. Így visszatekintve mindezeket gondosan elraktározom, hogy legyen, amire visszatekinteni, emlékeztetni magam mindarra, ami igaz, és szép. Istennek legyen hála!” (… és a lánya)