A bűncselekmények egyharmadát alkoholisták követik el. A válások egyharmadát alkoholizmus miatt mondja ki a bíróság. Az állami gondozásba vett gyermekek fele ezért nem nevelődhet fel családi körben. A halált okozó ártalmak között Magyarországon a harmadik helyen áll az alkoholfogyasztás. Súlyos betegségeket (pl. májzsugort) okozhat, lelkileg pedig teljes beszűkülést: már csak az alkohol érdekli azt, akit rabul ejt. Az öngyilkosok nagy része is közülük kerül ki. Az alkoholista egyidejűleg menekülő és áldozat. Az alkoholizmus komplex testi és lelki jelenség.

Kik hajlamosak leginkább az alkoholizmusra?

– A depresszoid, a búskomorságra hajlamos, folyondár emberek, akik számára egy borosüveg is karót jelenthet.
– Az anyakomplexusban szenvedők, akik nem tudtak időben leszakadni az édesanyjukról, láthatatlan lelki köldökzsinór fojtogatja őket
– A kisebbrendűségi komplexusban szenvedők, akik nem tudnak kapcsolatot teremteni másokkal
– A rejtett szexuális rendellenességekben szenvedők
– A menekülő típusú emberek

Az alkoholizmus biológiai okai

Meggyőzően egyértelmű választ erre a kérdésre nem tudunk még adni. Megfigyelések szerint okozhatják táplálkozási bajok, B-vitamin hiány, belső elválasztási zavarok, a mellékvese hibás működése, allergiás hajlam, agyi elváltozások, örökletes tényezők. Czeizel Endre genetikus saját és külföldi kutatások alapján úgy véli, hogy az alkoholizmus kialakulásában az örökletes hajlam bizonyítást nyert; tehát a genetikai tényezőknek is szerepük lehet.

Az alkoholizmus lélektani okai

Számuk olyan nagy, hogy felsorolásuk sem lehet teljes. Csak néhány jellegzetességre hívhatjuk fel a figyelmet.

1. Az alkohol oldja a lelki feszültséget. A férfiak inkább a külső hatásra, a nők belső, lelki feszültség miatt isznak.
2. Alkoholkábulatba menekülnek sokan a valóság elől.
3. Egyre többen lesznek, akik már nem tudják befogadni, feldolgozni a rájuk zúduló információtömeget. A kiadós mennyiségű italt – kevés sós süteménnyel – nemcsak szokásból készítik a tévé mellé, hanem ezért is.
4. Az alkoholisták jelentős százalékának egyik – vagy mindkét – szülője alkoholista volt. Feszültségoldó hatását láthatták már a gyermekkorban, s önkéntelenül is befogadták ezt a mintát.
5. Családi, házassági, munkahelyi problémák. Az embert megcsalja a párja. Barátnője, udvarlója elhagyja. Életpályája kettétörik s úgy érzi, élete is derékba tört ezáltal. Problémáira nem talál megoldást. Ilyenféle feszültségeket „űrélmény” követ, és az ürességet föl kell tölteni. Sok alkoholista beszámolt már arról, hogy valamiképpen így kezdődött.
6. Érzelmi kielégítetlenség kompenzálására és szexuális helyettesítőként is gyakran használják az italt. Impotens férfiak, teljes kielégüléshez ritkán – vagy sohasem – jutó nők, korán megözvegyült vagy elvált asszonyok, idősödő leányok. Előfordul, hogy túlzottan zárkózott, befelé élő emberek nyúlnak pohár után, mert csak ily módon tudnak megnyílni, extravertálódni.
7. Könnyen válnak alkoholistává a ki nem fejlődött személyiségek, akik szüntelenül gátoltak-bénultak. Problémáikkal egészségesen megbirkózni képtelenek, csődélményekkel küszködnek.
8. Vannak, akik nagyobb feladatot, tisztséget kaptak vagy könyököltek ki, mint amire alkalmasak, rátermettek. Érzik, többet várnak tőlük. Viszont tudják, nem képesek megfelelni az elvárásnak. Emiatt isznak. Az ördögi kör pedig éppen ezzel kezdődik. Mert isznak: feladataiknak egyre kevésbé felelhetnek meg. Tehát többet isznak, amitől még alkalmatlanabbá válnak. A kör bezárul, nemegyszer a zártosztályon.

Az alkoholizmus szociológiai és szociálpszichológiai okai

1. Túl nagy az alkoholkínálat. Sok mindenért kellett már sorban állni, de alkoholért még aligha.
2. „Sírva vigad a magyar”. Sajátos magyar virtus is az italozás. Aki a munkahelyén ivásra buzdító csoport-normákkal, viselkedési szabályokkal találkozik, és nem alkalmazkodik, az könnyen megkaphatja: Nem vagy közénk való! Társadalmi érintkezések alkalmával „kenőanyag” lett az alkohol.
3. Az elérhetetlenségi feszültséget alkohollal oldják azok, akik nem tudnak a közösségbe, a társadalomba illeszkedni, a haladással nem tudnak lépést tartani. Félresodródnak, s még kisebb célokat is képtelenek elérni.
4. Elmaradottság, rossz szokások következménye. Ahol fölnevelődtek, abban a (mikrokulturális) környezetben, némely vidéken; tanyán, faluban a gyermekek is kapnak szeszes italt. „Hogy erősödjenek!” így aztán megszokták.
5. Életnívó csökkenés, háttérbe szorítás, mellőzés miatt sokan vigasztalják magukat alkohollal.
6. Deviancia. A társadalomban szokásos normáktól elütő magatartás, menekülés, félelem.
7. A gyors urbanizáció, városiasodás. A szeszfogyasztásnak oka lehet az a magányosság is, amit a faluról városba sodródott ember szenved el. Jellemző eset tanúja voltam egyszer. Vendéglőből lépett ki egy falusias öltözetű munkás férfi. Boros flaskáját nehezen gyömöszölte a télikabátja zsebébe és közben beszélt hozzá: „Kishaverom, no menj már be!” Az volt a vigasztalója, barátja.

Minden szenvedély elsődleges oka a belső üresség kínja és a szeretet hiánya

Aki valamiféle szenvedély rabja lett, az kicsi korában nem kaphatott elég szeretetet, mégpedig legtöbbnyire az édesanyjától. Anyja szűkkeblű volt, a szó valódi vagy átvitt értelmében. Legalább is így élte át a kisgyermek még akkor is, ha anyja a tőle telhető módon valóban szerette. Ám a szeretetigény nem egyforma: némelyik gyermek többet igényel, mint a testvére, vagy testvérei. Tehát az anyai szeretetet nem egyformán kell elosztani a testvérek között. Figyelni kell a gyermekeket külön-külön, s megérezni a szükségletet. Mély bölcsességgel, túláradó szeretettel, időben! Nehogy később rabul ejtse valamilyen szenvedély, miközben szeretetpótlékot keres a hiányt szenvedő, s így később az ital váljék számára anyapótlékká. (D. Ruthe).

Vidor E. Franki, a neves bécsi pszichiáter, a logoterápia „atyja”, a szellemi erők által való gyógyítási mód mestere tanítja: a szeretet-hiány mellett semmi se készteti a ma emberét a mértéktelen alkohol vagy kábítószer fogyasztásra úgy, mint az egzisztenciális vákuumnak (űr-érzésnek) a feltöltési kényszere. Szerinte az üresség első jelei legtöbbször az időleges létérzés, az improvizált élet, az egyik napról a másikra való élés, a fatalisztikus életbeállítottság, a „lesz, ahogy lesz”, s amikor a mindegy is mindegy már. A kollektivisztikus magatartás, a tömeggel való, gondolkodás nélküli együttsodródás és a névtelen tömegben való eltűnési vágy. Olykor fel-fellobbanó értelmetlen fanatizmus, máskor a valóságtól és minden felelősségtől való félelem. De mindenképpen a fokozódó fáradtság s végül az űr-érzés, amikor a semmi már van és hat is.
Nos, ezt a semmit kísérelik meg feltöltögetni alkohollal és kábítószerekkel. Franki szerint ezeknek az embereknek már nem az a kérdése (legalább eleinte nem), hogy miből éljenek meg, hanem az: miért élnek?

(Forrás: Gyökössy Endre – Magunkról Magunknak, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, Budapest)