//Az édesanyák feladata istenfélő lányokat nevelni

Az édesanyák feladata istenfélő lányokat nevelni

Február 9-én, szombaton lányokat nevelő édesanyáknak tartottak lelkinapot Gyergyóremetén. Az eseményre helyi kezdeményezésre a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Családpasztorációs Központ szervezésében került sor, közel ötven édesanya részvételével.

Néhány éve nagy népszerűségnek örvendenek a családmunkacsoportunk által szervezett apa-lánya és anya-lánya lelkinapok, amikor az édesapák, édesanyák minőségi időt tölthetnek gyermekeikkel a kapcsolatuk építése, gazdagítása, gyógyulása érdekében.

A résztvevők közül többen is jelezték, hogy igény lenne olyan alkalmakra is, amikor az édesanyák egy-egy téma kapcsán hallgathatnának útmutatást, gyermeknevelési tapasztalataikat oszthatnák meg egymással. Ennek nyomán már két évvel ezelőtt elkezdődött a fiúkat nevelő édesanyák lelkinapjainak sorozata, amely idén a lányos édesanyák találkozójával egészült ki.

– A bölcsőt ringató kéz uralja a világot. Isten társteremtőnek választott és elhívott minket lányaink nevelésére és alkalmassá is tesz erre a feladatra. Nem baj, ha nem vagyunk tökéletes édesanyák, de ha akarunk növekedni és felnőni a feladathoz, hogy lányainkat Isten útjain vezessük, akkor a Teremtő erejével képesek leszünk erre – emelte ki előadásának bevezetőjében Kertész Mária pszichológus, mentálhigiénés szakember, a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ munkatársa. Mint mondta: az édesanyák csak azt adhatják tovább, amivel ők is rendelkeznek, ezért fontos, hogy legyen Isten szeretetében gyökerező, helyes önértékelésük, legyenek tudatában erősségeiknek, egyediségüknek, különlegességüknek, nőiességüknek.

Mi az, amit az édesanyáknak meg kell tanítanunk lányainknak? A női öntudat kialakítását, hogy tisztelje önmagát, merjen ragyogás lenni, vállalja nőiességét, de közben ne legyen magamutogató, hivalkodó. Legyen tudatában belső értékeinek, emellett a háztartási ismereteket, a rendezettséget, a fontossági sorrend betartását is jó, ha megtanulják.

Arról is szó esett, hogy milyen különbségek vannak Jézus édesanya, Mária magatartása és a mai anyai magatartás között.

„Az édesanya legfőbb hivatása, hogy életet adjon, kézen fogva a gyermeket Krisztushoz vezesse, és azután kettesben hagyja őket.” – idézte az előadó Komáromi Mária hittanárt, hatgyermekes édesanyát, hozzátéve: ennek meghatározója az, hogy az anyák birtokában vannak-e annak, amit át akarnak adni, illetve hogy a gyermek tud-e annyira azonosulni az édesanyával, hogy elfogadja, magáévá tegye a szülő értékrendjét.

Az előadás után tanúságtételek következtek. A marosvásárhelyi háromgyermekes, két lányt nevelő édesanya, Schuller Csilla többek között arról beszélt, hogy a gyermekeink minket figyelve alakítják ki a különböző élethelyzetekhez való hozzáállást: tőlünk tanulnak imádkozni, szolgálni, párkapcsolatot építeni.

Különleges élmény volt hallgatni a székelyudvarhelyi kétgyermekes édesanyát, Zsombori Angellát és már felnőtt lányát, Kingát, akik arról is meséltek, hogy hogyan lehet helyesen elengedni, felnőtté avatni a családi fészekből kirepülő gyermekeinket.

 

A lelkinap az ebéd után tánctanulással, kiscsoportos beszélgetéssel folytatódott, majd az édesanyák a csutakfalvi templomban az Oltáriszentség előtt imádkozva adtak hálát a lelkinap kegyelmeiért, és kértek segítséget a megújuláshoz, elhatározásaikhoz.

A hálaadó szentmisét Bakó Antal gyergyóremetei plébános, szentszéki tanácsos celebrálta, bátorítva az édesanyákat, hogy merjenek szakítani a mai idők divatos trendjeivel, és elsősorban Istenhez vezessék el gyermekeiket. Kertész Tibor

A résztvevők beszámolóiból:

„A délelőtt folyamán Kertész Marika előadását, gondolatait hallgattuk meg a téma kapcsán. Ebből a bevezetőből néhány gondolatot említenék meg, amit magammal hoztam.

• Lányaink számára a legfontosabb a példa. Nem adhatjuk azt, amink nincs.
• Fontos megtanítani nekik azt, hogy nem az a legfontosabb, hogy kik vagyunk, hanem, hogy kié (Jézusé) vagyunk.
• Legyünk Isten szeretetének tolmácsai lányaink számára, osszuk meg gyermekünkkel lelki élményeinket, neveljük őket hitre.
• Istennek van egy álma róluk, s a legfontosabb, hogy ezt megtalálják.
• Fontos a női öntudat kialakítása a lányokban: tudja magáról, hogy csoda, tisztelje magát, „őrizze a titkot”.
• A belső értékek fontossága
• Merjen kilógni a sorból, mert nem vele van a baj, hanem a sorral.
• Együtt töltött „minőségi idő”
• A Szűzanya magatartásából tanulni
• Fontos a lányainkért, jövőjükért mondott ima

Ezt követően két tanúságtételt hallottunk, amelyek felrázták a résztvevőket. Ezek Isten szeretetének átadásáról, gyermekeink életében való jelenlétről, a nagykorú lány elengedéséről, a gyerekkorban elsajátított értékek továbbadásáról szóltak. Ezeket páros beszélgetés, kiscsoportos beszélgetés követte. Majd szentségimádáson és szentmisén vettünk részt. Zárógondolatként elhangzottak: ha odaszánjuk magunkat, Isten kipótolja hiányosságainkat. Mindenre képes vagyok abban, aki nekem erőt ad. (vö. Fil 4,13)” (Antal Enikő, Felsőboldogfalva)

„Nagyon vártam ezt a lelkinapot, sokszor megfogalmazódott a kérdés bennem: vajon jó anya vagyok? Megteszek mindent a lányaimért? De amint a közösségi házban először körbeálltunk, játszottunk, beszélgettünk, táncoltunk, mosoly ült mindenkinek az arcán, egy gondolat fogalmazódott meg bennem: igen jó helyen vagyok, megérkeztem, a lelkemnek mély megnyugvás volt és hirtelen a mindennapok rohamtempója lecsendesedett. Imáinkban, beszélgetéseinkben, elmélkedéseinkben éreztük, hogy velünk van Isten. Bizonyosságot és erőt adott, válaszokat olyan kérdésekre, amik a hétköznapokban nyomasztanak. A szívemnek leginkább melengető volt egy édesanya és lánya tanúságtétele, ahogy megnyilatkoztak, ahogy megosztották személyes élményeiket. A Kinga beszámolója döbbentett rá arra, hogy a majdnem 20 éves lányom kezét mennyire, hogyan, és milyen módon kell elengednem, hogy neki is jó legyen. Remélem a kisebbik lányomnál is helyesen cselekszem.
A kiscsoportos beszélgetések lehetőséget adtak, hogy megbeszéljük, ki hogyan látja magát anyaként, nőként, hogyan mutatunk helyes utat lányainknak, hogy hitben erősek legyenek, a testi és lelki egészségünk-egészségük megőrzéséről, a női hivatásunkról és értékeinkről, a »titok megőrzéséről«, a nehézségeinkről kendőzetlenül beszélhettünk. Különösen megérintett egy édesanya őszinte beszámolója a megpróbáltatásiról és a lelki erejéről, ez erőt adott.
Arra a következtetésre jutottunk, hogy nekünk, édesanyáknak valóban nagy a szerepünk a lányaink hitének és erkölcsi normáinak kialakulásában, Istennel való kapcsolatuk alakulásában.
Egy közös volt mindannyiunkban: a legjobbat szeretnénk gyermekeinknek. Anyának lenni a legcsodálatosabb küldetés, a legfantasztikusabb érzés, amit egy NŐ megélhet az élete során.
Sok mindent vittem magammal haza, különösen egy idézet kísért és még ma is cseng a fülemben: “A kislányod talán egyszer kinő majd az öledből, de a szívedből soha nem nőhet ki.” (Mihály Izabella, Székelyudvarhely)

„»Szeretlek, mert az enyém vagy.« Ugyan nem viselek szemüveget, csak elképzelem mekkora segítség azoknak, akiknek szükségük van rá. Kitisztul minden homályosság előttük ès nélkülözhetetlenné válik a mindennapjaikban. Ezt a »tisztánlátó szemüveget« helyezte lelki szemeimre Isten ezen a lelkinapon. Minden szürkeséget, ami szinte észrevétlenül rám rakódott és torzította látásomat, az Ő irgalma letakarított. A szentségimádáson mélyrehatoló tekintettel néztem magamba/magamra, leánygyermekeimre és Isten szívmelengető üzenete járt át: »Szeretlek, mert az enyém vagy.« Ezt a látásmódot kell közvetítsem gyermekeim fele, akiket nem szépségükért, ügyességükért, éles elméjükért kell szeressek, hanem azért, mert Isten drága ajándékai számomra. Gondjaimra bízta őket, hogy Őhozzá elvezessem. A Szentlélek segítsen, hogy ez így legyen! Ámen.” (Barabás Zsófia, Gyergyóremete)

„28 éves édesanya vagyok van egy 1 éves kislányom, első alkalommal vettem részt a Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ által szervezett programon, amely jó élményeket és erős elhatározásokat, célokat hozott az életembe. Az előadások során tudatosult bennem, hogy mi az, amit meg kell változtatnom az életemben, elsőként kiemelném a következő idézetet: »Az édesanya legfőbb hivatása, hogy életet adjon, kézen fogva a gyermeket Krisztushoz vezesse, és azután kettesben hagyja őket«.(Komáromi Mária).

Az előadás során hallhattunk arról, hogy csak abból tudok adni, ami nekünk már megvan, tehát csak akkor tudom a lányom a Krisztust követő úton vezetni, ha én már ezen az úton járok. Megtanultam, hogy a lányom mindent lemásol tőlem, példa vagyok az életében, és amikor nagyobb lesz, meg kell tanítanom hogyan lépjen ki a »sorból« és merjen jó keresztény lenni, de ehhez is szükséges az én édesanyai mintám. Az előadás során kérdés volt, mi az amit meg kell tanítanunk a lányainknak? A legjobban az érintett meg, hogy tudja magáról, hogy Ő egy csoda, csodálatra és tiszteletre méltó, a jó Isten ajándéka, és mindig tisztelje önmagát. Ahhoz, hogy a szívébe begyökerezzenek ezek a gondolatok, érzések, el kell mondani neki a lehető legtöbbször.

Az előadást követően tanúságtételeket hallhattunk lányokat nevelő édesanyáktól, és egy 20 éves lánytól, aki az édesanyjával érkezett. A tanúságtételek közül az érintett meg a leginkább, hogy mennyire fontos a közös ima bevezetése a mindennapjainkba a családunkkal együtt és láthattuk, hogy mennyire mély kapcsolat alakulhat ki anya-lánya között ha kicsi korától együtt imádkoznak és szülei segítik Őt Istennek színe előtt élni. Megtanulhattuk, hogy ha már kicsi korától elvisszük a templomba, vagy akár imaóráinkra, vagy bármilyen keresztény közösségbe ahol a Jó Istent együtt dicsőítjük, ahol szeretet és béke lakik az emberekben, ezek az emlékek, érzések mind belegyökereznek a kicsi szívebe, életébe, és ezáltal jó ember válik belőle, aki magabiztos, becsületes, és nem fél az élet nehézségeitől.

A tanúságtételek után szentségimádáson vehettünk részt a közeli templomban, amely lehetőséget adott számomra elmélyülni, elgondolkodni a lányommal való kapcsolatomon és kérni a jó Istent, hogy amit tanultam, segítsen beépíteni az életembe, hogy az Ő akarata szerint neveljem a gyerekem a családommal együtt. Köszönöm a Családpasztorációs Központ munkatársainak ezt a szép és tartalmas napot, amellyel irányt mutattak kislányom neveléséhez. Isten áldása kísérje mindannyiukat!” (Pál Beáta, Gyergyóremete)

2019-02-19T16:29:27+00:002019. február 16.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet