Egy kis forrás, ami a földből, a sziklák közül a felszínre tör … Élni kezd! Folydogál, csörgedezik a végtelen tenger felé … Nincs egyedül. Magában nem bírná ki a hosszú utat a célig. Kisebb, nagyobb erek, vizek csatlakoznak hozzá, amitől erősebbé válik, még szebben csobog és egyre kitartóbban, határozottabban halad tovább a végtelen felé…
A 2022. június 22-26 között Rómában szervezett Családok X. Világtalálkozóján, hasonlóképpen érezte magát a mi kis négytagú családunk is. Ajándékként fogadtuk, hogy ott lehettünk. Minden kegyelem!
„Családi szeretet: hivatás és az életszentség útja” – ez a mondat állt a találkozó központjában. Nemcsak egyszerű szavak, hanem érezhető, átélhető valóság! Igen, még „ebben a mai világban” is lehet a családi szeretet hivatás és út a szentséghez!
A világ minden részéről érkeztek családok – kis források. Saját élethelyzetükről beszéltek, konkrét megélt példákat mondtak el egyszerűen, de mélyen megrázóan. Elgondolkodtató volt hallani, milyen módon dolgozik a Jó Isten, hogyan fedezték fel az egyes családok Isten számukra adott üzenetét, hogyan hallották meg a hangját és váltak hiteles apostolokká.
Érezhető volt, hogy nem vagyunk egyedül, hogy a mi kis forrásunkhoz, családunkhoz hasonlóan, több száz, millió család halad ugyanazon az úton, ugyanabba az irányba! Kibuggyan a földből egy család és Isten kegyelméből elindul a Hozzá vezető úton… Amit ajándékba kapott, nem tartja meg magának – kamatoztatja, továbbadja, hiszen akkor válik értékessé az élete. Idővel csatlakozik mellé még egy, kettő család … Türelmesen, lépésről lépésre patakká alakul az ér, utána folyóvá …. És mindez kézzelfogható, valóságos lehet, csak akarnunk kell.
A levegőben, a szívekben lüktetett, hogy a családi szeretet lehet ma is hivatás és út a szentséghez! Rajtam, rajtunk múlik! Ahhoz, hogy a családok, közösségeink, az Egyház megújuljon saját magunk megismerésével, elfogadásával, jó irányba haladásával kezdhetjük.
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” – mondta Jézus. A Szentlélek segítségével ez lehetséges. Következő lépés a házastársunkra való önzetlen figyelés, szeretet, úgy ahogy azt Jézus tette a keresztúton, a kereszten az Egyházért. Hallgassuk meg egymást, figyeljünk a Jóisten szavára, amit a házastársunk által üzen. Közösen jobban tudunk munkálkodni az Ő ügyéért.
Fiataljaink, gyermekeink számára mi vagyunk az élő példa, számunkra, házaspároknak pedig a názáreti Szent Család a példakép. Tehát, harmadik pontban a gyermekeinket, fiataljainkat jó útravalóval, hasznos példákkal gazdagítsuk. Érezzék, hogy mindig van jó kiút, megoldás, bármilyen nehéz helyzetbe kerülnek. És hogy nincsenek egyedül.
Fontos kihangsúlyozni a közösségek fontosságát. A tudat, hogy van egy hely ami a miénk, hogy tartozunk valahová – egy jó ifjúsági, családos csoporthoz vagy mozgalomhoz – nagy biztonságérzetet és erőt tud adni.
A házasság előtt álló fiataloknak nagy szükségük van hiteles példaképekre. Sajnos, ez manapság eléggé hiánycikk, de nem lehetetlen. A házasság szentség, és kemény, tudatos munkát igényel. Házasságkötés előtt nem elég csak két, három találkozás, beszélgetés a pappal. Tudatos, elszánt felkészülésre van szükség, egy hosszabb folyamatra, közös imára.
A házasság szentségét a két fél hozza létre, és attól a pillanattól kezdve nem ketten, hanem hárman mennek tovább, Jézus Krisztussal. A házasságkötés utáni kapcsolatápolás, lelki támogatás, közösséghez való tartozás hangsúlyos téma volt a Családok X. Világtalálkozóján, és mi is fontosnak tartjuk, hogy ez a szempont minél több teret és pártfogást kapjon.
A generációk közötti kapcsolatokat is ápolni, mélyíteni kell: nagyszülők – unokák – szülők – a Jó Isten. Ezeknek a kapcsolatoknak a segítségével erősödhet az Egyház nagy családja.
A 9 éves kisfiunk fogalmazta meg, hogy Rómában olyan, mintha a szentek nyomában haladnánk, és ez olyan különleges, jó érzés. A szentek életéből és közbenjárásából sokat tanulhatunk.
Lisieuxi Kis Szent Teréz és szentté avatott szülei ereklyéi jelen voltak a Családok X. Világtalálkozóján. Ugyanakkor a Quatrocci házaspár leszármazottja konkrét életpéldájával beszélt hozzánk. Meglátogattunk és imádkoztunk Szent Péter, Szent Pál, Szent II. János Pál pápa, Casciai Szent Rita, Páduai Szent Antal sírjánál, ami külön nyomot hagyott a lelkünkben.
Szóba került az is, hogy a sebesség századában és az internet korában nem szabad elhanyagolni a kis kaput, ami nem más, mint az internet. A virtuális világ segítségével akár Isten Igéje is továbbítható, – vagy miért ne, – az evangelizációt is lehetővé teszi.
A Szentatya, Ferenc pápa jelenléte a Családok X. Világtalálkozóján aláhúzza mennyire fontosak számára, a katolikus Egyház számára a családok, és ez erősítést, bátorságot ad a családoknak, hogy folytassák, ne hagyják abba azt a jót, aminek nekikezdtek.
Számunkra ez a találkozó rávilágított arra, hogy szerte a világon sok olyan család van, akik ugyanazon elvek szerint élnek, mint mi, valamint arra is, hogy jóban-rosszban számíthatunk egymásra.
A Családok X. Világtalálkozója tinédzser szemszögből
Helló minden olvasónak! Családommal együtt képviseltük a temesvári egyházmegyét Rómában a Családok X. Világtalálkozóján. Ez a találkozó számomra érdekes volt, mert sok-sok emberrel találkoztunk, beszélgettünk, és valahogy érdekes, mert mindez az Egyház „szívében” történt.
A testvérem, Máté, és én a napok nagy részét a gyerekfoglalkozáson töltöttük, amíg a felnőttek előadásokon vettek rész a VI. Pál aulában. Egy dombra voltunk minden nap „felterelve”, amin voltak fenyőfák és nyári sátrak, a kilátás pedig nagyon szép volt, a Szent Péter teret- és bazilikát láttuk teljesen más szögből.
Mivel világtalálkozón vettünk részt, egyértelmű, hogy a világ minden tájáról voltak gyerekek, fiatalok. Megismerkedtünk helyiekkel (olaszokkal), horvátokkal, amerikaiakkal, spanyolokkal és sok más nemzetiségű fiatallal. Én most ezekre a gyermekekre, fiatalokra fókuszálnék.
Megemlíteném előtte, hogy minden korosztálynak külön csoportja volt. A mi csoportunk vezetői ajánlottak egy játékot, mégpedig azt, hogy ők lejátszanak egy zeneszámot, és mi ki kell hogy találjuk, melyik az. Mint írtam, sok nemzetiségűek voltunk, vagyis sokfélék. A vezetők olaszok voltak, tehát nagyjából olaszországi slágereket játszottak le. Az olasz gyermekek ezeket a számokat hamar kitalálták. Aztán néha voltak angol slágerek is. Azokat már többen ismertük. És amikor spanyol zenét játszottak le, nem is kell mondjam, hogy azokat főleg a spanyolok tudták, meg talán az olaszok. Szóval, csak zene alapján már meg lehet határozni, hogy mekkora különbség van csak két ország slágerei között.
Ekkor elgondolkodtam és rájöttem, hogy mennyi jó dolgot, szokást, vagy akár Istent megismertető módszert lehetne megosztani a világ összes nemzetiségének. Mennyi megoldást, kapcsolatot lehetne találni? Milyen jó (lenne), ha mindenki segítene mindenkinek! Tudom, hogy nehéznek tűnik, de nem lehetetlen! Mert például az Egyházban is a világ minden nemzetisége jelen van, nem csak egy-kettő. És nem szép az, ahogy az Egyház már több ezer éve fennáll, és még mindig működik? De mindezt nem csak globálisan kellene létrehozni – hanem akár város vagy falu szinten is, először a kis közösségekben, a családokban. Sok sikert! (Dotterer-Kiszely Patrik, 13 éves)
Testvéri szeretettel: Dotterer-Kiszely család: Máté, Patrik, Szilárd és Anikó
Hagyj üzenetet