A gyulafehérvári főegyházmegye Pasztorális Bizottságának Családpasztorációs Szolgálata harmadízben szervezte meg egyházmegyei családos táborát augusztus 6–11. között Szovátán, a patakmajorbeli szabadidőközpontban. Az előkészítés az elmúlt év októberében kezdődött, ennek folyamatában 18 házaspárnak, a magcsoportnak nevezett családos közösségnek volt jelentős szerepe. Ők azok, akik folyamatosan koordinálják a Családpasztorációs Szolgálat által szervezett tevékenységeket.

A csoportból mindig egy házaspárt jelölnek ki arra, hogy a nyári program koordinálását vállalja. Jelen táborét a marosvásárhelyi Bakó Zoltán és Mária irányította. A hagyományosan családok a családoknak szervezett tábor Szénégető István remeteszegi plébánosnak és Illyés Erika segítőnővérnek, a Családpasztorációs Szolgálat munkatársainak szakmai támogatásával jött létre ebben az évben is.

A 65 gyermek, közel száz felnőtt és a gyermekprogramokat felügyelő mintegy húsz segítő részvételével tartott egyhetes programra nemcsak erdélyiek érkeztek. A legtávolabbról egy Kanadából hazatelepülő család tagjai érkeztek. De jöttek a Kárpát-medencéből is: egy Kárpátalján szolgáló előadó házaspár, öt gyerekükből kettő kísérte el őket, valamint egy-egy kaposvári, illetve Bukaresten élő család. Legtöbben Székelyföld különböző településeiről mentek el Szovátára, de a nyelvi és a felekezeti szórványból is sok család vállalta a családos tábort. A legkisebb táborozó három hónapos volt. Egy háromgenerációs család is együtt jött el az egyházmegyei rendezvényre.

A lelkigyakorlatos tábor témája hagyományosan a pasztorális tervhez kapcsolódott, jelesül a 2007-es tematikájából („Életünk válasz Jézus Krisztus hívására”). A mostani alkalom a „Családi életünk válasz Jézus Krisztus hívására” fő gondolat köré csoportosuló programokból állt. Választott témák: hivatások a családban (férj, feleség, édesanya, édesapa, szülő, gyermek szerep); életszentség: szegénység, tisztaság és engedelmesség a családban; követés vagy sodródás?; valamint a családi otthon mint a Krisztus-követés helyszíne.

Az előző években más-más előadót hívtak a különböző témákhoz. Ez alkalommal a résztvevők kérésére végig Orosz István és Rita, görög katolikus parókus és felesége, Rita (Beregdéda, Kárpátalja) tartotta a bevezető elmélkedést, majd egy-egy házaspár osztotta meg a nap témához kapcsolódó személyes élményeit. Elsőként Bakó Zoltán és Mária (Marosvásárhely), második napon Kertész Tibor és Mária (Kézdivásárhely), majd Hompoth Ferenc és Magdi (Sepsiszentgyörgy) és végül Péter Ferenc és Olga (Illyefalva). A kiscsoportos megosztáshoz az előadó készítette elő a kérdéseket.

A mindennapi szentmise, szentségimádás és a választható tevékenységek sora is témacentrikus volt, mely nem csupán informális ismeretanyagot jelentett. A különböző módszerekkel történő elmélyítés a saját családi és az egyéni lelkiéletből is felvetett olyan kérdéseket, amelyekre végül azt mondták: „nem is gondoltuk, hogy ebben a táborban következik be” – utalva a családi hivatást avagy a gyermeknevelést érintő kérdéskörökre; a családi imaélethez, az egymáshoz fűződő viszonyokra egyaránt.

Különlegessége volt az idei táboros együttlétnek – szintén a résztvevők igénye alapján –, hogy a lelki vezetők, Orosz István parókus, Szénégető István és Illyés Zsolt lelkipásztor nem kapcsolódtak be a napi választható tevékenységekbe, hanem gyónásra, lelki beszélgetésre kínáltak alkalmat. Orosz Rita és Illyés Erika szintén a személyes megosztásra teremtett lehetőséget. Így a lelkigyakorlatos kérdések személyesebb feldolgozására is sor kerülhetett: igénylői kérdezhettek, mesélhettek személyes életükről.

Színes, változatos családi részvétel volt. A résztvevők közül voltak olyanok, akik csak egy gyerekkel érkezek, de a gyermekfaluból nagycsaládosok egyaránt érkeztek. A teljes család részvétele különleges örömforrás volt.
Két alkalommal kézműves tevékenységek közül választhattak a résztvevők, két másik napon pedig fürdőzés, kirándulás szerepelt az alternatív programban. Emlékezetes marad a Medve-tónál töltött idő. Voltak, akik meglátogatták közben a parajdi sóbányát is.

A tábori együttlét kiegészült korcsoportos szabadidős programokkal, szórakoztató és sporttevékenységekkel. A gyerekek saját készítésű plakátokkal is hirdették soron következő tevékenységeiket. Helyet kapott a táncház és tábortűz melletti éneklés is, filmnézés kicsiknek, felnőtteknek. Két sátorban szerveződtek a napi tevékenységek, de minden a tábor területén található építmény is helyszíne volt a tevékenységeknek. A Blága házaspár lakókocsija kiemelt szerepet kapott a személyesebb beszélgetéshez.

Szénégető István plébános naponta tartott a gyerekrésztvevőknek rövid, élményszerű hittanórát. A katekézis itt bibliai idézet alapján játékokkal, énekekkel teljesedett ki. A kamaszodók saját kérdéseiket is feltehették, amelyek legfőképpen az előző évi hittanos ismeretekből forrásoztak. A hitkereső fiatalok személyes kérdésfelvetéseinek alapja a tábori létben, imádságos családias környezetben megtapasztalt bizalom volt.

A szervezők számára fizikai munkát is jelentett a mindennapos tevékeny jelenlét, ugyanakkor lelki értelemben minden résztvevő számára valódi munkát jelentett a lelkigyakorlatos együttlét.

Bár a lelkivezető házaspár, Oroszék, messziről érkeztek, az azonos nyelvi és hitvalló környezet Erdélyben mindig élmény számukra. István elmondta: családosként családos táborban valós keresztény emberi találkozásokat éltek át. Kiemelte: többségükben náluk fiatalabb házaspárokkal találkoztak, de ez nem jelentett kommunikációs nehézségek. Papként mindig a legnagyobb ajándéka a közösség figyelme. A személyes beszélgetések különleges döbbenete: mint házaspárral akartak beszélni, és így is tették életüket lelki értelemben eléjük. A hitelesség kérdéskörében kiemelte: mindenkit Jézus Krisztus sarkall a személyközi kapcsolatok alakulásában, értelmezésében arra, hogy saját kereszténységét, személyes, családi és közösségi küldetését jobban élhesse. És megfogalmazta a „miénk ez a tábor” élményét: a résztvevők a legtermészetesebben kapcsolódtak be azokba a tennivalókba, amelyek megteremtették a tábori kényelmet. Igyekeztek mindenből a legjobbat kihozni, legyen szó a szerre vállalt mosogatásról, vagy bármiféle egyéb feladatról. „Nem nyekergett” senki a körülmények vagy időjárás miatt: ezekből is igyekeztek a legjobbat kihozni mindannyiuk gyarapodásáért.

Témákhoz igazodva lelkigyakorlatos íve volt az együtt töltött napoknak. Különös jelentősége van, hogy nem záródik le az elköszönéssel a családok egymásra figyelése. „Isten áldása érzékelhető módon viszi tovább a szervező nagycsaládok és az lelkiatyák munkáját az évek során.” Rita számára megtisztelő a hozzá fordulók tanácskérése. Amelyben – vallomása szerint – a Szentlélek alakította a tovamutató tartalmakat.

Szénégető István marosvásárhelyi plébános, a Családpasztorációs Szolgálat lelki vezetője elmondta: arra törekedtek, a tábor valóban tábor legyen. Ima, töltekezés, de közös üdülés, kikapcsolódás is legyen a családok számára. Lelkigyakorlatos ívet követve, de lehetőséget nyújtva kötetlen beszélgetésekre, pihenésre, a természeti szépségek felfedezésére minden táborlakó számára.

Illyés Erika segítőnővérrel, a Családpasztorációs Szolgálat munkatársával idén anyagiakról is beszélgettünk. Köztudott, hogy beszűkültek azok a pályázati lehetőségek, amelyek korábban tehermentesítették a részvételi költségek jelentős hányadától a családokat. Idén kéréseikkel sok helyre „bekopogtattak.” Városon nehezebb közös célra kérni. Falvakon, bár szegényebbek, de tapasztalatuk szerint nagylelkűbbek az emberek. Megindító történeteket mesélt, amelyekben sok tanulság rejlik. Akinek kukoricája termett, azt ajánlotta adományul. Élelmet ilyenformán jelentős mennyiségben kaptak, és zöldségből is sok érkezett.

„Hangyányit adtak sokan, sok felőlről, de a résztvevők számára ezekkel telt meg a mindennapi mézesbödön”. És a táborlakók imájukban nem csak ebben az egyhétnyi időben hordozzák támogatóikat.

A magcsoportbeli folyamatról a főszervező házaspárral, Bakó Marikával és Zoltánnal beszélgettük. Kiemelték a decemberi lelkigyakorlatot mint imádságos indítást, amely végigkísérte havonta más-más helységben tartott tanácskozásaikat is, hogy a közösségiség lényege végig megmaradhasson a szervezési kérdések megbeszélése során is. A feladatleosztásokat követően valóban ők fogták össze a tevékenységeket, de a szervezőcsapat tapasztalata erős hátteret és biztonságot jelentett munkájukban. Családjuk számára is mély lelki tapasztalatokat hordozott mind az előkészítés, mind a tábori idő: erősödtek és épültek kapcsolati és lelki értelemben egyaránt. A lelki cukorkásdoboz elkészítésén is sokan dolgoztak. Ugyanis ezt szánták ajándékképpen az előadók és tanúságtevő házaspárok számára, házasságról, szerelemről tartalmazott színes papírra írt idézeteket.

Hogyan tudtak bekapcsolódni azon résztvevők, akik első alkalommal voltak jelen? Egyikük elmondta, hogy családtáborban most vannak először, mégis ismerősök közé érkeztek. Már korábbi, más típusú rendezvényeken sokukkal találkoztak, ismerkedtek meg. Ez a kép is jellemző: ifjúsági közösségek tagjai a későbbiekben jegyesképzésen is együtt lehetnek, majd a kiteljesedett család közösségi igénye szólítja a számukra kínált kisközösségi tevékenységekre. Ha megszületnek a kisbabák, kimaradnak egy-két évre, de aztán visszatérnek.
A táborzáró időszakban ki-ki megfogalmazhatta gondolatait, benyomásait, üzenetét. A hálaadásba mindent belefoglaltak, ami szavakkal, gondolattal érinthető. Megáldották a kisbabát várókat, és mindazokat, akik még kisbabát szeretnének. Búcsúzásképpen megáldották a lelki vezetők a családokat.

A táborzárást megelőzően újra meg újra feltevődik a hogyan tovább kérdése. Két irányban is gondolkodnak a szervezők: amennyiben a belső építkezést választják, úgy jövőre is visszavárják mindazokat a családokat, akik idén jelen voltak, és a további evangelizációs küldetésüket a soron következő tábori tapasztalatok is biztosíthatják. Bővíteni is lehetne a részvételt, de a táborozásra alkalmas helyek behatárolják a létszámgyarapítást. Felvetődött, hogy következő táboruk résztvevőiként nagyrészt azokat a családokat szólítják meg, akik a létszámkeret miatt kimaradtak eddig.

A krónikás saját élménye és pillanatképei: könnyű kimondani, hogy ennyi meg ennyi gyerek vett részt a jelen alkalmon. Az augusztusi verőfényes délelőttön mindenütt felbukkanó vagy otthonosan játszadozó legkisebbek látványa szívderítő volt, és jelentős sokaságról tanúskodott, ékesen jelezvén: minden megváltozhat világunkban, de gyermekeket nevelő családjaink mint a Krisztus-követés tanúságtevői – az élet állandó változó folyamatait jelenítve isteni állandóság jelenvalói.

Szólhatnánk arról, hogy a családtábor képéhez mi minden tartozik még: gyermekét altató anyuka sétálgatása, amint fél füllel hallgatja az előadót is; a közös képbe begurul egy rakoncátlan labda a játszótérről; békésen szunyókál vagy felsír egy-egy kisgyerek anyja ölében az elmélkedés kellős közepén, és minden a lehető legtermészetesebb, istenadta módján megy tovább. Nem számítanak a kismamák plusz kilói, az idősebbek ráncai. Legördülhetnek a felismerés könnyei apák, anyák, papok szeméből is. Republik-dalszöveg is elmélkedési téma lehet. Varga Miklós hídreménye mozdítja egymás felé az ölelni vágyó karokat. Egy hétnyi leképezett családi élet. Bennfoglaltan tartalmazza a hétköznapok tennivalóit, mégis különleges pihenési és tanulási alkalom kicsiknek-nagyoknak egyaránt. Üzenőfal tele borítékokkal, feladatlista, lelkesítő képek, tartalmas idézetek a pannókon. Mit őriz a közös emlékezet? Mindazt, ami lélekbe írható gyermek, anya, apa, azaz a család szóképpel, hitvalló létmódban, megcáfolhatatlanul.

Molnár Melinda