A madéfalvi családos közösség hosszú évek óta szolgálja a falu és térség javát, válaszol a házaspárok és családok igényeire. Főleg azzal, hogy havi rendszerességgel megtartott találkozóikon figyelnek nemcsak befele, de külső igényre, szükségletekre is.

A november 27-én, szombaton megszervezett lelkinapon részt vett Szőcs László, a falu alpolgármestere is. Szerinte szélesíteni lehet, kellene a település család-barát jellegét. A felújított templomtorony, a megépült új iskola- és óvodaépület is a település jövőképét, erejét méltatja. De nemcsak az épületek, beruházások, hanem a falut lakó családok és születések száma is megnyugtató és reménykeltő.

Az egybegyűlteket Bartus Zoltán madéfalvi plébános is köszöntötte. Sárosi Katalin szervező, család-közösség koordinátora elmondta: öröm, hogy újra együtt lehetnek, öröm, hogy más településekről is érkeztek házaspárok.

– A János-evangélium elején szereplő kánai mennyegző olyan történet, melynek mi is részesei vagyunk – mondta a lelkinap meghívottja, Szénégető István, a Főegyházmegyei Családbizottság titkára. A három mozzanat, egyben három szimbólum: üres korsó – vízzel megtöltött korsó – finom borral teli korsó. E három egy-egy lelkiállapotot jelöl. Ürességünk, nem feltétlen krízis helyzetet jelent, hanem személyiségünk vagy házasságunk fejlődésének lehet egy átmeneti szakasza, mely sosem könnyű.

– Az üresség tapasztalása olykor lehet drámai, van, amikor síkít bennünk a vágy, hogy valaki megismerjen, elfogadjon, feltétel nélkül szeressen, valaki közeledjen vagy éppen átöleljen. Hogy viszonyulunk mindehhez? Tudunk szólni Jézusnak, ahogy Mária tette? De szólni, segítséget kérni egymástól is. Van ilyen emberünk ma, most? Ő egy áldás. Ő Isten ajándéka és kinyújtott keze felénk. – tette hozzá István atya.

A páros beszélgetések, majd egy közös fórum során arra is figyeltek, hogy Isten elég gyakran adja a növekedést, a gyarapodást (ti. a hat kőkorsó összesen 600 liter jó bort tartalmazott). Isten olykor a bőség Istene, a jókedv Istene, derűt és örömet hozó Isten.

A szentmise szívből jövő hálaadás volt. Az egybegyűltek áldásban részesültek és küldetést kaptak, hogy a megtapasztalt szeretetet vagy bármi más jót igyekezzenek tovább adni másoknak is. A család megtartó erő és valóban a jövő záloga.