//Családként is Isten akaratában járni

Családként is Isten akaratában járni

A Szent Család számára mindennél fontosabb volt „az Atya dolgaiban való járás”. Ez volt életük vezérvonala. Nem a megfelelési-, a teljesítménykényszer vagy a közvélemény irányította életüket, hanem a meghallott isteni szó. Tőlünk is ezt kéri Isten: az ő családjaiként simuljunk bele tervébe, akaratába.

„Az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. Aki megtartja parancsait, az őbenne marad, ő pedig bennünk.” (1 Jn 3,23-24).

Egy számomra kedves keresztény dal egyik sora jutott eszembe erről a szentírási részről, amit családos közösségi alkalmakon, házassági évfordulókon, házasságkötések alkalmából szoktunk énekelni: „Hogyha meglesz az, amit te akarsz, a te családod leszünk.”

Isten legfőbb vágya, hogy az övéi legyünk. Van egy jó terve, egy gyönyörű álma velünk kapcsolatban, és mindennél jobban szeretné, ha ez megvalósulna, ha belesimulnánk akaratába.

Azt kéri tőlünk, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében és az ő parancsai szerint éljük mindennapjainkat. „Mert az az Isten iránti szeretet, hogy megtartjuk parancsait. Parancsai nem nehezek. Mert mindenki, aki az Istentől született, legyőzi a világot. És ez a győzelem – győzelem a világ fölött! – a mi hitünk.” (1 Jn 5,4)

Mit jelent számunkra az engedelmesség? Tudunk-e, akarunk-e engedelmeskedni az isteni parancsnak? Mennyire tudjuk alárendelni magunkat, akaratunkat, családjaink mindennapjait Isten akaratának? Van-e fülünk ennek felismerésére? Kit vagy mit követünk a hétköznapokban? Ki vagy mi diktál nekünk: Isten igazsága vagy esetleg a közvélemény?

Egy sor kérdés, amit ha megválaszolunk, kaphatunk egy képet annak kapcsán, hogy mennyire tudjuk Isten családjaként, a Szent Család lelkületében élni a mindennapjainkat.

A Szent Család tagjai számára mindennél fontosabb volt az, hogy engedelmeskedjenek a meghallott isteni parancsnak, hogy megmaradjank Isten akaratában. Imádságos lelkülettel, egyszerűségben, szelídségben, szeretetben élték a mindennapjaikat. Nem nagyravágyó törekvéseik vezérelték őket, nem a megfelelés vágya vagy a teljesítménykényszer – amelyek viszont oly sokszor meghatározzák a mi életünket, döntéseinket. Életük legfontosabb kérdése ez volt: hogyan járhatunk az Atya dolgaiban?

,,Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy nekem az én Atyám dolgaiban kell lennem?’’ – hangzik a kérdés a 12 éves Jézus szájából a jeruzsálemi templomban, amikor az őt kereső aggódó szülei kérdésére válaszol.

Mi mire neveljük a gyermekeinket? Mennyit foglalkozunk az ő halhatatlan lelkükkel? Mennyire oltjuk beléjük a vágyat, a szomjúságot „az Isten dolgaiban való lét” után?

Szent Család vasárnapja éppen erre hív meg bennünket, szülőket: tanuljunk meg még inkább az Atya dolgaiban járni, és tápláljuk gyermekeink szívében is az Isten szeretete és igazsága utáni vágyakozást.  Kertész Marika

 

2018-12-30T08:44:41+00:00 2018. december 30.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet