A házasság két ember közös, nagy csapatmunkája. Bár a munka kapcsán sajnos inkább a kellemetlen, izzadságszagú kötelesség jut eszünkbe, emiatt is jó mindezt a néhány nap múlva kezdődő Házasság Hete mottója kapcsán újragondolni: csapatjáték ez, de szerelemmel.
Néha elbűvöl a műkorcsolyázók ügyessége, a tévében látom őket. Általában párban vannak, és annyira magabiztosak egy nagyon csúszós területen. Úgy tűnik, hogy mindig tökéletes harmóniában vannak. Az egyik fél a másik félre figyel, mintegy átveszi a rezdüléseit, hangulatait, érzéseit, és több száz órás gyakorlás rutinjával siklanak könnyedén tovább. Csodálatos ez az állandóan ingadozó egyensúly egy bizonytalan felületen, ahol csak az egymásba vetett rendíthetetlen bizalom és tapasztalat biztosít konkrét eredményeket nap nap után. Talán ez a kép, amelyet a legszívesebben használok a házasságra.
Amikor egy férfi és egy nő házasságban akar együtt élni, és ezt a szándékot egy egymás melletti döntéssel is megpecsételik, akkor abban nincs ott az a lehetőség, hogy ők esetleg nem így szeretnék ezt. Ennek ellenére a házasságuk nem „magától”, mintegy gombnyomásra lesz jó: mindkettőjük áldozata kell ahhoz, hogy életük végéig fenntarthassák az egymással való közösséget.
Az ember időnként, főleg esküvőkön, elég sok fárasztó, szentimentális, a szívecskés, rózsacsokros képeslapok szintjét alig meghaladó beszédeket hall a házasságról. Pedig erről a kapcsolatról minden elmondható, csak az nem, hogy szentimentális. Inkább egy szép, de nehéz életforma, egyesek szerint a „legszigorúbb szerzetesrend”.
Az embert olykor az öröm feszegeti, máskor meg vért izzad; megszégyenítő vereségek és kimerítő győzelmek követik egymást. Nem ismerek olyan, néhány hétnél régebb óta tartó házasságot, amelyet valóra vált tündérmeseként jellemezhetnénk. Inkább tűnnek ezek a kapcsolatok megfejthetetlen rejtélynek, labirintusnak, amelyben újra és újra eltévedünk.
Mégsem létezik a házasságnál nemesebb vagy fontosabb emberi kapcsolat. Már a tudományos kutatások is bizonyítják, hogy a házasságban élők mind testileg, mind szellemileg egészségesebbek. Nem beszélve a házasság jelentős, megrázkódtatásokat tompító hatásáról. Ebben a kapcsolatrendszerben könnyebb átvészelni csalódást, betegséget, egyéb nehézségeket, gyorsabban lehet visszanyerni az egyensúlyt.
Egy házastárs kedvéért felelősségteljesebben és fegyelmezettebben viselkedünk, mint barátaink vagy rokonaink miatt. Az egyedülállók például könnyebben költekeznek, hiszen senkinek sem tartoznak elszámolással. A házaspárok azonban gyakran takarékoskodásra, befektetésekre, jutalomkésleltetésre ösztönzik egymást. Nincs jobb jellemfejlesztés a házasságnál!
Minden csapatjátékban vannak szerepek, vannak kimagasló és gyengébb teljesítmények is, de minden esetben egymás segítése és szeretete a cél. A házasságban nem egyféle szeretet valósul meg. Nem tisztán romantikus érzelmek, nem is barátság vagy cselekvő szeretet alkotja, hanem ez a három így, együtt – sőt, még ezeknél több is.
Szent Ágoston mondta, hogy egy emberi lénnyel két borzasztó dolog történhet. Az első egy remény nélkül leélt élet. A második – és ez szerintem a legrosszabb – egy olyan reményben hinni, aminek nincs alapja.
A boldog házasságnak van alapja. Íme a kívánságom a mai idők házasságban élő „műkorcsolyázóinak”: építsetek biztos alapot a szeretetben, és nézzetek az igaz reményekben gazdag, konkrét jövő felé. Jó csapatmunkát hozzá! Kertész Tibor
Forrás: Casomai című film
Csapatjáték szerelemmel (1.)
Hagyj üzenetet