A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Pasztorális Bizottságának családmunkacsoportja negyedik alkalommal hirdette meg a Szülők iskolája nyári táborát, amellyel megerősítést és támaszt kíván nyújtani a kisebb vagy kamaszkorú gyermeket nevelő szülőknek. A Szentegyházához közeli Szelterszben tartott programra idén 12 család, mintegy 70 személy jött el.
Az elmúlt években majdnem minden családpasztorációs nyári táborban visszatérő kérdés volt a szülők részéről, hogy mennyire lehet elengedni a gyermekek kezét a digitális térben, meddig terjedhet a korlátozás.
Napjainkban már egyre elterjedtebb az a felfogás, miszerint a gyermeknek mindent szabad, telefonozhat és tévézhet, amennyit csak akar – egy a fontos, hogy közben nyugton van, nem zavar. A tudatosabb szülők még csak megpróbálják valamiféleképpen korlátozni, hogy a csemetéik ne kerüljenek idejekorán a képernyők közelébe, de mint mondják, eléggé „megnehezítik” a gyermekeik életét azzal, hogy egy bizonyos értékrend szerint nevelik őket. Amikor az óvodában, iskolában a meghatározott szabályok szerint élő gyermekek kapcsolatba kerülnek azokkal a társaikkal, akiknek mindent szabad, a családban sokkal nehezebbé válik az egészséges korlátok, szabályok fenntartása.
A táborban részt vevő szülők délelőttönként előadásokat hallgathattak a digitális gyermeknevelés, a modern kommunikációs technikák előnyei és hátrányai kapcsán, de szó esett az online zaklatásról, a képernyők okozta függőségről, a „digitális kokainról” is.
Elhangzott, hogy míg a szülők nagy gonddal nevelik a gyermekeiket, odafigyelnek az egészséges táplálkozásra, és szinte a széltől is óvják őket, később különböző hatásokra – akár már óvodáskorban – okostelefont adnak a kezükbe, és mindenféle korlátozás nélkül engedik őket csatangolni az „online dzsungelben”. Ennek oka elsősorban az információhiány, a kényelem, félelem a gyermek szeretetének elveszítésétől, és attól, hogy a gyermek lemarad valami fontosról.
A meghívott szakemberek hangsúlyozták: a szülők többnyire három kategóriába sorolhatók a digitális nevelési stratégiáikat illetően. A „korlátozók” keveset kommunikálnak a gyermekeikkel, de szigorú megszorító intézkedésekkel szabályozzák a képernyőidőt. A „ráhagyó” szülők meglehetősen lazán kezelik a dolgokat, a gyermekeik teljesen magukra vagy kortársaikra vannak utalva. A legszerencsésebb kategória a „mentor szülők” csoportja, akik próbálják megérteni, hogyan használják gyermekeik a digitális eszközöket, és segítenek nekik eligazodni ebben a világban. Maguk is otthonosan mozognak benne, ismerik előnyeit és hátrányait, nemcsak fogyasztói, hanem tudatos használói a modern technológiáknak. Hasznos könyveket, cikkeket, videókat, programokat mutatnak gyermekeiknek, amelyek segítségével többet is megtudhatnak erről a világról.
– Nekünk, keresztényeknek egyfajta egyensúlyt kell fenntartanunk, bizonyos hozzáértéssel kell tekintenünk a témára. Láthatjuk, hogy a gyermekek ebben sokkal tapasztaltabbak, meglepő gyorsasággal sajátítják el az okoseszközök használatát. Ehhez mi szülőként, pedagógusként, lelkipásztorként fel kell hogy zárkózzunk, meg kell ismernünk ezt a világot, hiszen a veszélyeit mi, felnőttek vagyunk hivatottak látni – mondotta Szénégető István plébános, családpasztorációs referens, a tábor lelkivezetője.
A rendezvényt idén Hargita Megye Tanácsa támogatta.
Kertész Tibor
Hagyj üzenetet