//Éltető beszélgetéseink (3.)

Éltető beszélgetéseink (3.)

Valakit meghallgatni csak akkor tudunk, ha odafigyelek, vagyis közben csendben vagyunk. A másik emberre összpontosítani, jelenlétében aktívan részt venni nem mindig könnyű, de elvárható. „A jó hallgatás” nemcsak összeszedettséget, hanem egyfajta önátadást is megkövetel. 

Ha egy párkapcsolatban, házasságban nem működik boldogítóan és építően a kommunikáció, változtatásra van szükség – akár külső segítség igénybevételével is. Azoknál a párkapcsolatoknál ugyanis, ahol a kommunikáció terén problémák jelentkeznek, és ezen nem változtatnak a felek, nem reagálnak, ott vagy a pár tagjai lesznek tartósan boldogtalanok a folyamatos és nagyon sokszor akaratlanul okozott szenvedés miatt, vagy pedig maga a kapcsolat fog lassan kiüresedni.

Valamennyien küszködünk a meghallgatás nehézségeivel. Általában a férfiakra jellemző tulajdonság, hogy meghallgatjuk a beszélgetőpartnerünket, és azonnal készen állunk arra, hogy tanácsot adjunk neki. Még sorolja a problémáit, de mi már kész tervvel várjuk a mondat végén a pontot, hogy aztán előterjeszthessük megoldásainkat.

Vannak, akik fölényes hozzáállással figyelnek. „Én nálad jobban csináltam volna” – gondolják magukban. A gond az, hogy időnként mondják is. De ha nem is fejtik ki véleményüket, magatartásuk távolságtartásról tanúskodik.

Van, aki közbeszól, amikor a másik beszél: „Igen, tudom én is”. Vagy elkezdi: „Én azonban…”, majd tovább mondja és elnémítja a beszélgetőpartnerét.

Végül van, aki úgy véli, hogy már mindent tud, amit a másik mondani akar, maga fejezi be a mondatot, vagy letorkolja a beszélőt, még akkor is, ha sikeresen megsejtette a dolgokat. A másik viszont úgy érzi, hogy nem hallgatták meg.

A meghallgatást meg lehet tanulni. Sikeres elsajátításának nélkülözhetetlen feltétele, hogy akarjuk is. Nem elég a jó szándék, csinálni kell.

Nagyon gyakran a testünkkel is beszélünk – többnyire tudattalanul. Sok mindent üzenhetünk egy arckifejezéssel, ahogyan a kezemet mozgatom, ahogy közel hajolok a társamhoz, vagy épp elhúzódok tőle, ahogyan ránézek és mosolygok. Sok esetben egy simogatás vagy csók többet ér, mint ezer szó.

Időnként a csendünk is beszédes lehet. Mi, férfiak általában a saját fejünkben beszélünk, ezért hosszú ideig képesek vagyunk szó nélkül ellenni. Ez nem a harag, a megbántottság, a távolságtartás jele – csupán nem beszélünk. A némaságunk azonban akarva-akaratlanul is sokat mondhat a társunknak. Ilyen esetben a csend beszél helyettünk és olyan dolgokat mondhat, amit mi nem akarunk!

Talán többünkkel előfordult, hogy a feleségünk azt állította, hogy valami negatív dolgot mondtunk, de mi semmi ilyenre nem emlékeztünk? Igen, mert talán szavainkkal nem mondtuk, de a hallgatásunkkal igen. Amikor egy férfi hallgat, a nő kezdi úgy érezni, hogy nem szeretik.

A legtöbb férfi a „bensőséges kapcsolat” alatt a szexuális intimitást érti. Azt már kevesen értjük, hogy a szexuális intimitáshoz a nők esetében éppen az vezet, ami a legtöbb férfinak soha nem jutna eszébe: a beszélgetés.
A párkapcsolatban, a házasságban a szerelmünk folyamatosságának és növekedésének titka abban van, hogy párbeszédet fejlesztünk egymás között, bátran kitárulkozhatunk egymásnak, megtanuljuk meghallgatni egymást és helyesen alkalmazzuk a szavak nélküli közlés művészetét – társunk és magunk érdekében. Kertész Tibor

Éltető beszélgetéseink (1.)

Éltető beszélgetéseink (2.)

2018-07-11T14:53:38+00:00 2018. június 8.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet