///RITUÁLÉ A HOLTAKRA VALÓ EMLÉKEZÉSÉRT

RITUÁLÉ A HOLTAKRA VALÓ EMLÉKEZÉSÉRT

A holtakra való emlékezés az élethez tartozik. November 1-jén ünnepli a katolikus egyház Mindenszentek ünnepét és november 2-án Halottak napját. Az alábbiakban Anselm Grün bencés szerzetes, lelki tanácsadó elmélkedését olvashatják, aki szerint a „rituálék megnyitják a mennyet életünk felett, olyan érzéseket fejeznek ki, amelyeket különben sohasem fejezünk ki, elmélyítik a kapcsolatokat, szent teret és szent időt termelnek”.

A két ünnep összetartozik. Mindenszentek ünnepe tekintetünket az ég felé irányítja. Ha szentmisét ünneplünk, akkor azt a szentek közösségével tesszük. Ez egy reményteli ünnep. Megmutatja nekünk, hogy a mi életünk is üdvözülhet és szentté válhat, ha a szentekhez hasonlóan törékenységünkben mi is kitesszük magunkat Isten üdvözítő szeretetének. Halottak napja arra hív minket, hogy emlékezzünk elhunytjainkra, és érezzük a velük való közösséget.

Mindenszentek ünnepének délutánján emlékünnepet tartanak a temetőkben. Ezen a napon jönnek az emberek közelről és távolról, hogy együtt keressék fel a sírokat és emlékezzenek az elhunytakra.

Családunkban szokás volt, hogy a temetőlátogatás után mindannyian összegyűltünk egy családias ünnepre. Jó alkalom volt ez a testvérek számára, akik különböző helységekből érkeztek, hogy viszontlássák egymást, és kölcsönösen elmeséljék, mit jelentettek számukra az elhunyt szülők.

A közös kávézás ezen az ünnepen bizonyára jó rituálé, hogy megemlékezzünk az elhunytakról, és helyet adjunk nekik az életben, hogy hálásan emlékezzünk arra, amit velünk adtak saját utunkra. De szükség van még egy személyes rituáléra is, hogy helyet adjunk az elhunytaknak saját életünkben, hogy megértsük üzenetüket, amelyeket haláluk és életük által nekünk küldenek.

Ezért a következő rituáléra szeretném Önt hívni:

  • Állítson Halottak napján lakásában gyertyákat az elhunytakért, akikről ebben az évben különösen meg szeretne emlékezni. Gyújtsa meg a gyertyákat és képzelje el, hogy az elhunytak megtöltik házát szeretetükkel, és világosságot hoznak sötétségébe és melegséget elhagyatottságába. Ezután máshogy fogja megélni házát, új módon fogja otthon érezni magát, részesedik mindabban a tapasztalatban, amit az elhunytak szereztek, és amelyeket ők Istenbe mentettek.

  • Kérdezze meg önmagát, mit szeretnének ma az elhunyta mondani Önnek. Mire van most Önnek abból szüksége az útján, ami elhunyt szüleit kitüntette? Milyen szavak jutnak eszébe, amelyekkel a szülei a nehézségekre reagáltak? Mik voltak a tipikus szófordulatok, amelyek segítettek nekik megküzdeni az élettel?

  • Ha szeretné, gyújthat elhunytjaiért a templomban a Mária-oltár előtt is gyertyát. Nézzen fel a Mária szoborra. Ahogy Mária szeretetteljesen karjában tartja gyerekét, úgy nyugszik az elhunyt, akiért Ön imádkozik, és akiről megemlékezik, most Isten atyai tenyerén.

  • Menjen ki a temetőbe, hogy meglátogassa a sírokat, amelyekben kedves elhunytjai nyugodnak. Elmélkedjen a sírnál arról, hogy mi az az üzenet, amit ez az ember élete és halála által Önnek küldött. Elmélkedjen a sírjánál ennek az embernek lényéről. Mi az ő egyszeri képe, amelyet igyekezett életében megtestesíteni?

  • Gondoljon saját halálára, tegye fel magának a kérdést: milyen nyomot szeretnék hátrahagyni ebben a világban? Hogyan szeretnék ma élni, ha ez lenne az utolsó napom? Így a halottakra gondolás új gondolatokra sarkallja Önt, azokra a lényeges gondolatokra, amelyek Önt hordozzák.

(Forrás: Anselm Grün – Ünnepek és szokások, amelyek megszépítik az életünket, Jel Kiadó, 2011, 141. old)

 

2020-09-13T17:58:32+02:002016. november 3.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet