/, Feleségek és édesanyák hétvégéje, Hírfal/Értékes vagyok – nőként, feleségként, édesanyaként

Értékes vagyok – nőként, feleségként, édesanyaként

Minden ember számára alapkérdés, hogy kinek és milyennek tartja magát. A Teremtés könyvében elhangzik az első válasz: mindaz, amit Isten megteremtett, az jó. Isten szerető szemével látni magunkat nőként, feleségként, édesanyaként – ennek felismerése és átélése volt a célja a székelyudvarhelyi Szent Pio Lelkigyakorlatos Ház szervezésében meghirdetett Feleségek és édesanyák számára tartott lelkigyakorlatos jellegű együttlétnek.

A Családpasztorációs Központ munkatársa, Bakó Mária lelkigondozó úgy fűzte egymásba a lelki és gyakorlati szempontokat, hogy minél változatosabb módon élhessék át értékességüket a résztvevők.

Péntek este bemelegítésként játékosan, mozgással tudtunk meg információkat egymásról, rácsodálkozhattunk a sokszínűségre, hiszen az egy helységből jövők sem ismerték egymást, volt egészen fiatal házas és nagymama is köztünk, mégis hat helységből harmincötféle egyéniség, sokféle élethelyzet. Képek segítettek annak megfogalmazásában hogy számunkra mit is jelent az érték, és ami értékes, annak milyen tulajdonságai vannak. Az esti elmélkedésben próbáltuk igazán szívünkkel meghallani, hogy Isten milyen sokféle módon ajándékozott meg aznap, ezért hálát adtunk és számba vettük azt is, amikor ellenálltunk a szeretetnek vagy nem fogadtuk azt be.

Életem ritmusa volt a fő téma szombaton: vágyunk arra hogy értékes életet éljünk, s ez akkor valósul meg, ha a legmélyebb vágyaikat felismerjük, megfogalmazzuk magunknak, azt is  hogy mi az, ami affelé visz, ami által kibontakozik bennünk az isteni terv. Isten a vágyakozásunkban egy „ösvényt” nyit nekünk, ami a Benne való kiteljesedéshez vezet bennünket, elvezet a bennünk levő különlegeshez. Jó ha a mindennapokban nem csak úgy működünk mint a betonkeverő, amibe mindent bedobálnak és az útközben is forog,  hanem a vágyainkhoz vezető nevet adunk mindennapi tevékenységünknek. Ha  napi ritmusunkban rend, rendszer van, a test és lélek összhangban van, akkor ezáltal növekszik a belső erő, a belső összhang, ami aztán a környezetre is kisugárzik.

A Bibliai nőktől is tanultunk: Sárától, Hágártól, a szamariai asszonytól és Máriától, akik különböző helyzetekben és különböző módokon találkoztak Istennel, de aki megmutatta sajátos értékességüket s ez mindenikük életét megváltoztatta, teljesebbé tette. Saját élete tapasztalatairól beszélt két feleség: az udvarhelyi Tamás Adél a szülői házból hozott értékekről szólt, a marosvásárhelyi Dancs Franciska pedig arról, hogy a fájdalmas élethelyzetekből is van kiút, találjuk meg saját értékességünket a negatív környezeti hatás ellenére. A kiscsoportokban megosztottuk saját pozitív és negatív tapasztalatainkat, rajzzal és mozgásos gyakorlattal is kifejeztük érzéseinket, majd a szentségimádásban vittük az Úr elé nehézségeinket, adtunk hálát adományaiért.

Vasárnap a mozgásos reggeli ima folytatásaként Péter Júlia osztotta meg élményeit, tapasztalatait az Istennel való találkozás módjairól, hogyan szőheti át az ima a mindennapi munkánkat.

A rendezvényen készült fotók megtekinthetők ITT, beszámoló a “Családépítőben” ITT.

A résztvevők beszámolóiból:

Nagyon tetszettek a dinamikák…képek, táncok…szentségimádás.

Az Életem ritmusa előadás nyomán a következőket fogalmaztam meg magamnak

1) válasszak példaképet magamnak és az ő tanácsát kérjem. Másokkal szemben nem kell követelőznöm, mert fog áradni belőlem, a „jelenlétemből” az erő.

2) legyenek kulcs-szavaim a helyzeteimre, problémáimra pl. „Betánia” legyen a reggel, „kertészkedés” a gyereknevelés, jelenlétem, itt létem pedig „Jézus lábainál Mária és Márta”

3) úgy ragaszkodni a külső rendhez hogy a belső béke megmaradjon és ez a belső béke kisugározhasson

Istennek terve van velem, akarta hogy legyek! Minden élethelyzetnek pozitív vonzatot adni, mert Jézus mindenütt ott van, ő a helyreállítás istene. A „Ne félj, meghallotta Isten a sírásodat” nekem is szól, „kutat” kaptam, mint Hágár, és tudom hogy Isten velem van ezután is, minden élethelyzetben. Tudjam Isten szemével nézni magamat, helyzeteimet! Merjek kérdezni, mint Mária. Csak a kicsi igenemre van szükség, a többit az Úr cselekszi meg és nem én kell megtegyem.  Köszönöm Istenem! (Barabás Éva)

Személyes benyomások:

  • Megértettem, hogy senkire, azaz földi halandóra nincs szükségem ahhoz, hogy boldog legyek, hogy szeressen (azaz ne tőlük várjam el hogy boldoggá tegyenek), mert egyedül Isten tud úgy szeretni, ahogy az valójában férjtől, szülőtől, gyermektől várnám el.
  • Viszem magammal a rádöbbenést, hogy Isten olyan szépen megtervezte számomra ezt a szép életet, csak kéne hagyjam magam szállni, mint a sas, és átadni magam mindannak a sok jónak és szépnek, amit Isten NEKEM szánt.
  • Tetszettek az előadók, a kiscsoportos beszélgetések, a közösségben sokkal intenzívebben tapasztalhatom Isten közelségét. Rájöttem dolgokra, amik segíthetnek a továbblépésben, a sebek gyógyulásában.
  • Engem felrázott az Úr, ezt mondta (mint Hágárnak): „Mi van veled? Kelj fel, töröld le könnyeid, menj és cselekedj. Veled vagyok!”
  • Személyes tapasztalatom ezen a hétvégén az, ahogy hallgattam, átéltem az Úr embereken keresztül átadott üzenetét, tanítását, úgy érzem kinyílik a szívem, érzéseimet kinyilváníthatom, anélkül, hogy szégyellenem kellene bármit is. Sok kegyelmet kaptam.
  • Isten kezében van a vonó. Te pedig hangszerként hozzájárulhatsz hogy felcsendüljön a muzsika, és nagyon boldog vagyok, hiszen ezen a hétvégén szólt a zene. Sokszínű, varázslatos, különleges zene. Mindenki saját muzsikája.

 

 

2018-04-26T23:23:51+00:00 2018. április 22.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet