Főoldal/Hírfal/Anya-fia hétvége/Férfiakat nevelni édesanyaként

Férfiakat nevelni édesanyaként

Május 6-án, szombaton a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánia adott otthont a fiúkat nevelő édesanyák lelkinapja számára. A Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központja által szervezett rendezvényre közel hetven édesanya jött el Sepsiszentgyörgyről, Brassóból, Kézdivásárhelyről, Csíkszeredából, Gyergyószentmiklósról és Székelyudvarhelyről és környékükről.

Az idei rendezvényre készülődve fogalmazódott meg bennünk az a felismerés, hogy a Szent László évben jó lenne egy olyan programot tető alá hozni, amelynek keretén belül támpontokat, segítséget tudunk nyújtani a fiúkat nevelő édesanyák számára fiaik igazi férfivá neveléséhez. Tervünk a feleségek és édesanyák hétvégéjén több pozitív visszajelzést is kapott, ezért úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Az eseményt a bibliai Példabeszédek Könyvéből vett idézettel hirdettük meg: „Mutasd meg a fiúnak, melyik úton járjon, s akkor sem hagyja el, amikor idősebb lesz” (Péld 22,6).

Annak ellenére, hogy a programon részt vevő 68 édesanya Erdély húsz különböző településéről érkezett, mégis megtapasztalhattuk azt az egységet, amiről a 133. zsoltárban így olvashatunk: „Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” Egy volt a szívünk-lelkünk, ugyanzat akartuk: Isten akaratát kerestük fiaink életére, nevelésére vonatkozóan, értük voltunk együtt.

A lelkinap előadója Borota Gábor csíkszerdai pszichológus „Nevelni és nevelve lenni!” című előadásában a fiúk nevelése kapcsán adott használható, gyakorlatias támpontokat, hangsúlyozva, hogy az édesanyák munkájára nagy szükség van fiaik életében, sokat tehetnek azért, hogy a fiúk érett felnőtt férfiakká válhassanak.

A szakember szerint a fiúk és lányok között alapvető különbségek vannak hormonális szinten is. A fiúkban tízszer-húszszor annyi tesztoszteron van, mint a lányokban, ez arra készteti őket, hogy folyamatosan kockázatokat vállaljanak, új dolgokba menjenek bele. Keresik az izgalmakat, versengőbbek, győzni akarnak, mozgékonyak, izgágábbak is emiatt. Az édesanyák feladata épp ezért az, hogy ismerjék a fiúk veleszületett sajátosságait, elfogadják és kezelni tudják a bennük lakozó és kibontakozni vágyó teremtő erőt.

Az előadás után fiúkat nevelő édesanyák tanúságtétele következett, akik megtapasztalásaikat, a fiaik nevelése során megélt helyzetekből fakadó tudásukkal próbálták gazdagítani asszonytársaikat.

A budapesti özv. Udvardy Jánosné Erzsébet hat fiúgyermeke közül négyen már családosok, ketten a papi hivatást választották. A 71 éves édesanya nemcsak a saját tapasztalatait osztotta meg, hanem fiai és az egyik menye írásos visszajelzéseit is felolvasta hallgatóságának. Elmondása szerint a gyermeknevelésben a legfontosabb elvük az volt, hogy férjével egységben legyenek, egy irányba tekintsenek, és a legjobb szándékuk szerint tegyenek meg mindent gyermekeik testi-lelki fejlődéséért. Ilyen körülmények között Isten kegyelme még az esetleges gyermeknevelési hibákat, tévedéseket is képes elfedni, jót tud kihozni mindabból, amit időnként a szülők elrontanak.

A sepsiszentgyörgyi Mihály Magdolna, három fiú édesanyja és a négy fiút nevelő csíkszeredai Domokos Ilona tanúságtételükben a mindennapok során is hasznosítható ötleteket adtak az édesanyáknak, hitelesek voltak, betekintést engedtek a nevelési módszereikbe. Nemcsak a pozitív megtapasztalásokat emelték ki, hanem a gyermeknevelés során megtapasztalt nehézségeket, buktatókat is. Arra is rámutattak, hogy hogyan tudtak helyt állni egy-egy ilyen nehéz helyzetben, és hogyan tudtak kikerülni belőle.

Mindhárom tanúságtétel megerősítés volt annak kapcsán, hogy gyermeket jól nevelni nem lehet imádság, böjt és áldozatok nélkül. Bátorítást, biztatást kaptunk arra, hogy tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy egységben legyünk férjeinkkel a nevelés terén, hisz a szeretetteljes házastársi kapcsolat, a hiteles életpéldánk az egyik legnagyobb ajándék, amivel megajándékozhatjuk őket.

Délután kiscsoportokban folytatódott a beszélgetés arról, hogy mit tehetünk annak érdekében, hogy fiaink számára vonzóvá tegyük a férfilétet, mi az, amin változtatnunk kell, illetve melyek azok a női értékek, amelyeket megpróbálunk átadni a fiainknak. A záró megosztást és az édesanyákat köszöntő meglepetést követően a szentségimádáson imádkoztunk gyermekeinkért, a lelkinap a Kovács Károly segédlelkész által celebrált szentmisével ért véget.

Hálásan köszönjük Szabó Lajos kanonok úrnak és Kovács Károly segédlelkésznek a szívélyes fogadtatást, a lelkinap barátságos otthonra talált a sepsiszentgyörgyi Szent József plébánián. Kertész Marika

A rendezvényen készült fotók ITT megtekinthetők.

Személyes visszajelzések:

Istennek hála és dicsőség, hogy részt vehettem május 6-án a fiús édesanyáknak szervezett lelkinapon. Lelkem mélyén félelemmel érkeztem erre a nagyszerű  rendezvényre, mivel 18. éves fiunkat neveljük férjemmel, és attól tartottam én már csak a hiányosságokkal fogok szembesülni, amiket elmulasztottam. Estére választ kaptam félelmemre: amíg élek, gyermekem édesanyja maradok, nevelnem kell magam, hogy őt életemmel, példámmal támogassam, kísérjem amíg önálló emberré válik, tehát még van feladatom.

Borota Gábor előadásából megértettem, hogy miért viselkednek, gondolkodnak, éreznek másképp a fiúk, és emiatt másképp kell nevelni, szeretni őket. Udvardy Erzsike néni életpéldájából ismételten hallhattam, hogy Istennél semmi sem lehetetlen a gyermeknevelésben, mivel Ő a legkilátástalanabb helyzetből is ki tud emelni. Elmondása szerint egy édesanya leghatékonyabb eszköze a nevelésben a böjt és az ima. Számomra megható volt Erzsike néni menyének levele, amiben értékeli anyósának a hat fiú nevelését. Magdi tanúságtételében rávilágított, hogy a Szűzanya is fiúgyermeket nevelt, így példával jár előttünk és segít nekünk. Öröm és hála van szívemben a feltöltő nap után és nagy lendülettel  vetem bele magam a jó nevelés művészetébe. (Péter Melinda, Székelyudvarhely)

**

Számomra a lelkinap igazi feltöltődés volt, tükörkép arról, amit nap mint nap megélek édesanyaként gyermekeim nevelésében. Borota Gábor pszichológus előadása, valamint a megosztott tapasztalatok megerősítették bennem, hogy gyermekeinket igazán nem szavakkal, hanem tetteinkkel, hiteles életpéldánkkal neveljük. Elhangzott, hogy mennyire fontos az édesapa jelenléte valamint a szülők közötti egység.

Választ kaphattunk arra is, hogy bizonyos élethelyzetekben hogyan viszonyuljunk gyermekeinkhez, hallhattunk az elengedésről, a leválásról, hogy miért különbözik a fiúgyermek viselkedése a lányétól, hogy a fiúk miért beszélnek nehezebben az érzelmeikről, vagy hogy miért kell ugyanazt a dolgot nap mint nap elismételni nekik.

Bátorítást kaphattunk, hogy a Szűzanya példáját követve vállaljuk anyaságunkat, az ezzel járó nehézségeket, hiszen  a Szűzanya életútja válasz arra, hogy minden helyzetből van kiút, hogy merjük gyermekeinket rábízni az isteni gondviselésre, és szüntelenül imádkozzunk értük. Köszönöm, hogy részese lehettem ezeknek az élményeknek. (Bagoly Melinda, Sepsiszentgyörgy)

**

Megerősítés volt számomra, hogy nem egyedül haladok az úton, vannak akik előttem járnak példákat mutatva  a fiúk nevelésében. Borota Gábor előadása segített megérteni azt, hogy miért is ilyenek az én fiaim, és hogy ez teljesen rendjén van. Ugyanakkor rá is világított olyan hibákra, amiket én magam is gyakran elkövetek. Rájöttem, hogy van amiben  nekem is  változnom kell ahhoz, hogy a fiaimat segíteni tudjam a helyes fejlődésben. Ehhez majd nap mint nap kell kérnem a Szentlélek vezetését, hogy ki tudjak tartani.

Erzsi néni tanúságtétele bátorítás volt számomra és megerősítés, hogy kitartsak a gyermekeimért mondott  imákban. Sok hasznos ötlettel, információval gazdagodtam általa. Hatalmas követendő példaképpé vált számomra, akár a bölcs gyereknevelésben, akár a házastárssal való egységben. Nagyon a szívembe lopta magát.  Magdi és Ilona sok jó hasznos ötlettel gazdagított, amivel megpróbálom én is  színesé tenni hétköznapjainkat. (Ilyés Tímea, Gyergyószentmiklós)

**

A lelkinapra a férjem regisztrált be és ő is indított el, amin már azonnal tudott fogni a kisördög, hogy „na persze, majd a másik unszolására”, vagy „úgysem ismerek senkit”, vagy az oviban is kellene önkénteskedni … sok-sok körülmény, ami próbálja  az embert elvonni Istentől.  Mégis most hála van a szívemben, hogy végül eljutottam.

Szerencsések azok a nők, akik lelkitársra, barátnőre találnak egy ilyen közösségben, és egymás támaszai és felemelői lehetnek. Nehéz egyedül vívni a harcot a sátán ellen, nehéz, ha az ember nem olyan anyákkal dugja össze a fejét, akik Isten szűrőjén keresztül nézik a világot, és esetleg tisztelettel, egy jó szóval, egy bibliai idézettel rávilágítanak a hibáinkra, a helyes útra. Remélem, egyszer körülöttünk is kialakul egy kis mag olyan emberekből, akik vágynak Jézus jelenlétére.

Jó volt hallani, de egyben el is szomorított, hogy mennyire fontos szerepe van a családban az apáknak, főleg a fiúknak adott mintákat tekintve. Mondtam is a férjemnek, hogy amint teheti, jöjjön haza. Ezt eddig is tudtam, de ma világosan megfogalmazódott bennem, hogy nem akarok a férjem nélkül élni huzamosabb ideig.  Nem tudom élni  a női mivoltomat, az anyaszerepemet. Ahogyan Borota Gábor is elmondta, tisztában kell legyek önmagammal, de amíg egyszerre vagyok anya és apa, ez addig lehetetlen.

Nagyon jó volt hallani a fiúk és lányok közötti különbségekről, hogy milyen fontos, hogy célt adjunk a fiainknak, hogy nem érvényes a régi katonás felfogás. Jó, ha kifejezik az érzelmeiket, így később majd ők is meg tudják jobban fogalmazni, mi zajlik bennük.

Nagyon tetszettek a tanúságtételek, mindegyikben utaltak az ima és az Istennel, a Szűzanyával való jó kapcsolat fontosságára, hogy enélkül lehetetlen jól csinálni a gyermeknevelést. Hallhattuk, hogy mennyire fontos szerepe van a szülők közötti harmóniának, hogy előbb a társ, és azután jönnek a gyerekek. Jó volt hallani, hogy azért az élet nem fenékig tejfel, és több év házasság során bizony elég sok nehézséggel szembe kell nézni, amit persze a gyerekek is érzékelnek. Jó hallani, hogy ha nem adjuk fel és megtanuljuk Isten kezébe helyezni az életünket, idővel minden megoldódik.

Az is nagyon tetszett, hogy az anyaságot, mint hivatást emlegették. Ez a mai világ szemében elképzelhetetlen. Megragadott az is, hogy időt kell tölteni a gyermekekkel, hogy így nevelhetünk leginkább példamutatással. (Fábián Salamon Ildikó, Tusnádfürdő)

 

 

2017-05-22T09:39:38+00:00 2017. május 11.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet