///Fiúkat nevelő édesanyák lelkinapja Marosvásárhelyen

Fiúkat nevelő édesanyák lelkinapja Marosvásárhelyen

Amíg kicsi a gyermek szinte fel sem tevődik a szülőkben-anyákban a kérdés hogy milyen férfivá fog válni futkosó kisfiuk. Mégis életbevágóan fontos hogyan neveljük fiaikat már kisgyermekkortól kezdve, mivel a férfivá nevelés már ekkor elkezdődik.

A Gyulafehérvári Csládpasztorációs Központ immár második alkalommal szervezte meg ezzel a tematikával az édesanyák lelkinapját, ezúttal Marosvásárhelyen, a tudori plébánián kialakított Jakab Antal Tanulmányi Központban. A harminc résztvevő Marosvásárhelyről és a környékbeli helységekből érkezett, de voltak akik nem sajnálva a fáradtságot, Sepsiszentgyörgyről jöttek el, hogy együtt tanulhassanak a többi édesanyával, akik közt volt még „csak” fiával várandós, de már felnőtt fiát elengedő anya is.

Lőrincz Zsolt családterápiás szempontokból mutatta be hogy mik azok a speciális szükségletek, tulajdonságok, amikre a fiúk nevelésében figyelnünk kell. A kicsi gyermek nagyon igényli az érzelmi ráhangolódást, hogy szoros kötődés alakuljon ki édesanyjával. Ha az anya túl „elfoglalt”, akkor ez nemcsak a gyermeknek rossz, mert érzelmileg éretlen, függőséget igénylő fiú lesz, hanem ha az anya később akarja szeretetét-gondoskodását bepótolni, akkor fia nem tud szabadon lépni az életbe, párt keresni. Fokozatosan, példamutatással, az apákat tisztelve kell önfegyelemre, reális önértékelésre nevelni fiaink, akik a bennük rejlő erőt jól fel tudják használni, akik képesek küzdeni magasabb célok megvalósításáért, akikben felnőve tartás van, képesek a felelősség vállalására és az elköteleződésre. Külön kiemelte az apák szerepét: a nagyobb fiú számára az anya óvó karjaiból kilépve az apa az, aki a külvilágot képviseli, aki megmutatja hogyan kell másokkal kapcsolatba kerülni, együtt csinálni dolgokat, akivel lehet hegyet mászni, barkácsolni, „férfias” dolgokat csinálni, de aki által tanulja a versengést, az erőfeszítést, a teljesítmény értékét, a hierarchiát, a problémák megoldási módjait vagy a csalódás férfias elviselését is.
A nevelési problémákról is szó volt: sok szülőben nem tisztázott, hogy milyen szerepet tölt be a gyermek az életükben. A gyermek nem „tulajdon”, nem a szülők elképzeléseinek a megvalósítója, a párkapcsolati problémák megoldója, esetleg a férjjel való meghittség hiányának enyhítője. Az ahogy az anya viszonyul a férjéhez, ahogy beszél a férfiakról – tisztelettel vagy becsmérlően – meghatározza, hogy fia akar-e majd férfi lenni, illetve milyen férfivá válik. Nagyon fontos, hogy legyenek fiunk környezetében olyan férfiak, akiktől eltanulhatja azt, hogy hogyan lehet kiállni egy érték mellet, hogyan lehet megélni a hűséget, tisztaságot a párkapcsolatban, hogyan lehet Istent megismerni, hozzá kapcsolódni.

Életünk során a különböző életkorokban más-más képességünk fejlődik ki: kisbabaként megtapasztaljuk a bizalmat, ráhagyatkozást, azt hogy ez a világ jó, hogy Isten gondoskodó Atya. Az akaratos kisgyermek megtanulja, hogy ő már valaki, aki Isten gyermekének a szabadságában élhet. Az óvódás gyermek már kezdeményez, próbálkozik, és ha téved is, van ahova visszatérjen: a szerető anyához. Így tanulja meg hogy a bűn után nem a büntető Isten várja, hanem visszatérhet a szerető Istenhez. A kisiskolás rájön, hogy már sok mindent meg tud csinálni, lelki értelemben felfedezi karizmáit, adottságait, amit kibontakoztathat. A kamasz keresi önmagát, identitását, és jó ha Krisztusra rátalál. A hitet nem ideológiaként éli meg. A fiatal felnőtt elköteleződik és megéli az intimitást, lelki értelemben átélheti az Istennel való mély szeretetkapcsolat meghittségét is – ezeket a párhuzamokat mutatta be előadásában Bakó Marika lelkigondozó.

A délutáni program részeként képek segítségével kerestük, hogy milyen anyai erényeket ismerünk fel magunkban, hogy azt is megnézzük milyen hibákba lehet csúszni. Értékes pillanatok voltak a tanúságtételek, melyben a kétgyermekes Török Márta, és a háromgyermekes Márton Judit osztotta meg tapasztalatait. Fiaik és környezetük férfiai véleményeit hallhattuk, mi volt az, amit édesanyjuktól kaptak: hogyan volt egyensúlyban a szeretet és a határozottság, a szabadság és a következetesség, hogyan tanulja meg a fiú a gyengédséget, a nőkhöz való viszonyt, ami majd segíti a feleségével való kapcsolatban.

Anyaként legyünk olyanok. mint a Szűzanya, aki ott van fia mellet, a háttérben, csendben, de mindig támaszként, szeretettel.

Hasonló tematikában szervezünk édesanyáknak lelkinapot október 13-án a székelyudvarhelyi Szent Pio Házban. Bakó Mária

A résztvevők tapasztalataiból, visszajelzéseiből:

Szükség van ilyen alkalmakra, ahol lehetőség nyílik elgondolkozni, mások tapasztalatát meghallgatni, ötleteket szerezni a tudatos szülővé váláshoz. (Újfalvi Veres Imola)

Hálás vagyok ezért az alkalomért. Kicsit úgy érzem hogy ez is isteni gondviselés. Fiús anyukák közösségében megosztani egymással jót-rosszat, felszabadító érzés látni-hallani azt, hogy hasonlóak a küzdelmeink. Jó volt egymás tapasztalatait hallani és látni azt hogy egymás ajándékai vagyunk, mert tanulunk egymástól. Jó megerősödni abban hogy nem vagyunk magunkra, az igazi tanítónk a mennyei Atyánk. Az igazi biztonságot ez adja nekem. (Gálfi Tünde)

Nagyon jó volt a délutáni együttlét, az anyatípusokról való beszélgetés, a személyes tapasztalatok megosztása. Jó volt látni hogy sok anyukának van kérdése, hogy sokan vagyunk nem „tökéletes” anyák. Jól jönne még több hasonló alkalom, főleg személyes példáknak a megosztásával. (Egy résztvevő édesanya)

2018-10-13T05:45:32+00:00 2018. október 11.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet