//Gyermekeink és a digitális világ (5.)

Gyermekeink és a digitális világ (5.)

A mai gyermekek világa alig emlékeztet arra az élettérre, amiben a szüleik nőttek fel. A napjaikat meghatározó kapcsolati formák már-már nélkülözhetetlenek számukra, pedig ezelőtt tíz-tizenöt évvel a közösségi oldalak és az SMS-üzenetek még nem is léteztek. A technika fejlődése olyan gyorsan zajlik, hogy nincs időnk észrevenni és tudatosítani, hogy az új jelenségek hogyan változtatják meg kollektív gondolkodásunkat.

Az ezredfordulón, a mobiltelefonok és a számítógépes alkalmazások elterjedése előtt az emberi figyelem átlagos terjedelme tizenkét másodperc volt. Azóta több mint negyven százalékkal csökkent ez az időtartam. Hogyan fogják gyermekeink elsajátítani a sikeres élethez szükséges kapcsolati készségeket a figyelem fenntartásának alapvető készsége nélkül?

Egyre több a figyelmeztetés annak kapcsán, hogy a folyamatosan változó szórakoztató, érdekfeszítő és  jutalmazó virtuális világ nem készíti fel a felnövekvő generációt arra, hogy az időnként unalmas és egyhangú valóságos világban éljenek.

A gyermekek szellemi képességének kialakulása érzékeiken keresztül történik. Amint az étel táplálja a testet, ugyanígy a tapintás, az érzések, a mozgás, a képek és a hangok, az ízek és az illatok alapvető táplálékot jelentenek az odafigyelésre, az emlékezőtehetség fejlesztésére. A növekedéshez, a fejlődéshez, a biztonságos érzés elsajátításához szükségük van arra, hogy a különböző tárgyakat érintve megismerjék azokat, játsszanak, tevékenykedjenek, észrevegyék a szépet és az élet sokoldalúságát.

A mai gyerekek ezzel szemben egyre kevesebb személyes kihívással találkoznak, a technológia ma sok mindent leegyszerűsít és felgyorsít számukra. Ha nem ismerik egy szó jelentését, már nem lapozgatnak a szótárakban, hanem rákeresnek az interneten. Ha unatkoznak, kedvenc játékukra, weboldalukra vagy videómegosztóra kattintanak. Amikor egy születésnap előtt elmondják, hogy mit szeretnének kapni, akkor hozzáteszik: „interneten is megrendelhető”. Szerintük egyetlen kattintással bármi könnyen elérhető, megszerezhető. Ha valami elromlott, kidobható, úgyis kijött már az új széria. A számítógépes játékaik egy-egy versenypályája számtalanszor újrajátszható, ha nem működik a táblagép, az újraindítható vagy újratelepíthető.

A legújabb technikai vívmányokon felnőtt gyermekeinknek már nincs türelmük ahhoz, hogy erőfeszítéseket tegyenek, hogy várakozzanak, esetleg unatkozzanak. Az unatkozásnak egyébként önmagában nincs előnye, de ha a gyerekek ábrándozását, időnkénti önmagukba való fordulását nevezzük unatkozásnak, akkor valóban értékes pillanatok ezek: az elvonulásra, álmodozásra időnként mindenkinek szüksége van, kell ez a személyiségfejlődéshez, a pszichés egyensúly megtartásához.

A képernyővezérelt gyermek folyamatos jutalomban részesül, és így könnyen a kedvét szegik, ha nem dicsérik – gyorsan és gyakran. A videójátékok már kis erőfeszítésekre is jutalmakat adnak, szinteket léphetnek, pontokat, extra életeket gyűjthetnek.

Már több sportvetélkedőn is tapasztaltam, hogy minden részt vevő gyerek díjat kap – akár győz, akár veszít. Így azzal a hamis elvárással maradhat, hogy bármekkora erőfeszítést tesz, jutalomban részesül.
A képernyőkön nevelkedő gyermekek nem sok terhelést viselnek el. Ha a házi munka, a számtanpélda  vagy az atlétikaedzés túl nehéz, akkor menekülőre fogják, és már nem kérnek belőle.

Gyakran a szülők is kiszolgálják gyermekeiket ahelyett, hogy segítenének nekik az akadályok leküzdésében. Pedig jó lenne, ha megtanulnának megküzdeni a stressz érzésével az új készségek elsajátítása közben. Ha biztonsággal és szeretettel vesszük körül őket, a kihívások a javukra válnak. Kertész Tibor

Gyermekeink és a digitális világ (1.)

Gyermekeink és a digitális világ (2.)

Gyermekeink és a digitális világ (3.)

Gyermekeink és a digitális világ (4.)

Gyermekeink és a digitális világ (6.)

2018-07-21T09:32:08+00:00 2018. július 13.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet