Advent első vasárnapjával az “Imával megújuló közösség” évét kezdtük el Főegyházmegyénkben.

Arra szolgál ez a 2025-ös Szentévet előkészítő tematikus évünk, hogy középpontba helyezzük és meg is éljük minél igazabb módon ezt a két alap kegyelmet: az imádságot és a közösséget. Az ima és közösség bölcsője és első iskolája a család. Az együtt imádkozó család erőforrás a társadalom számára is. Az evangélium megélésére törekvő családból pedig értékek válnak elérhetővé az egész világ számára. Értékek, mint az egymás iránti figyelem, az életnek értelmet és otthont teremtő munka, az összetartás, az irgalom és béke állandó felkínálása, a kölcsönös elfogadás ajándékozása, az önfeláldozó felelősség.

Hogy ez ne maradjon csak kívánatos lelkület, tevékeny részt vállal ebben Családbizottságunk, és annak munkáját gyakorlatra váltó Családirodánk is. Hála azokért, akik Isten hívását követve önzetlenül dolgoznak a szent házasságokért, erős családokért, a Családegyház épüléséért.

Ezúttal mondok köszönetet a lelkipásztoroknak és plébániai közösségeknek, hogy támogatták Főegyházmegyénk családpasztorációját. 2022-es évben meghirdetett Szent Család Vasárnapi gyűjtésből 54.772,- lej gyűlt össze. Köszönet az adományokért!

Főegyházmegyei családpasztoráció újbóli támogatására tartunk gyűjtést 2023. december 31-én, Szent Család vasárnapján. A begyűlt adományokat 2023. február 1-ig kell az Érsekség által megadott IBAN számra utalni.

A Családpasztorációs Központot egyéb módon történő támogatásáról itt talál információkat.

 

AZ IMA ÉS KÖZÖSSÉG BÖLCSŐJE A CSALÁD

Jézus Krisztus nagy családját szolgálni, benne minden életállapottal, az örömhírt hirdetni. A szeretet-kapcsolatok feltöltésére és az ehhez szükséges hiteles Isten-kapcsolatra hívni a családokat – ahogy lehet – ez ma a családpasztoráció feladata. Év végi beszélgetés Szénégető István főegyházmegyei családpasztorációs referenssel.

Melyek azok a kihívások, próbatételek, amelyekkel szembesülnek a családok ma a Gyulafehérvári Főegyházmegyénkben? Hogyan lehet ebben családpasztorációs tevékenységekkel, jó programokkal nekik segíteni?

Kihívások, próbatételek? Vannak bőven, úgy látom. Ezek között van olyan, családok befolyásoló, egységet erőszakosan romboló hatás, ami annyira drámai, hogy emberileg azt mondanám, bár ne lennének! De van olyan kihívás, próbatétel is, amiért hálásaknak kell lennünk.

Az egyik ilyen a megélhetésért folytatott küzdelem. Van, aki kénytelen két munkahelyen dolgozni. Van, aki idegenségbe kényszerül, tartósan külföldön próbálja biztosítani megélhetését. A szíve a családjához fűzné, a pénzkereset azonban megköveteli, hogy sokat legyen távol. Ez nemcsak az egészséget, hanem a házasságot is kikezdheti, benne az életadó kapcsolatokat: a házasfelekét, illetve a szülők gyermekeik iránti, a gyermekek szüleik iránti, sőt a három vagy négy generációt egybefűző, egymást segítő, kiegyensúlyozott kapcsolatát. A tudatosabb életre, a szeretet-kapcsolatok feltöltésére és az ehhez szükséges Isten-kapcsolatra hívni, segíteni őket, ahogy lehet – ez lenne a családpasztoráció feladata.

Egy másik kihívás: nincs elegendő fórum, ahol segítséget kérhetnek és kaphatnak a családok, persze, tisztelet a kivételnek! Sok, élő közösség, jó kezdeményezés van, az ilyen párok vagy a különleges helyzetbe került családok számára, ahová jelzést adjanak, ahonnan bizalmasan segítséget kérjenek.

A mi feladatunk az, hogy beszéljünk a reményről, arról, hogy szabad gyengének lenni és mutatkozni. A mi feladatunk őket egy bizalmi légkörbe meghívni, egy fél napra, napra, ahol lehet beszélgetni. Igen, szabad a problémák között segítséget kérni, hisz az élet folyamán talán mindnyájan lehetünk egy ideig segítségre szoruló sebzettek, majd később másokon segítő gyógyítók. Fordulni szokott néha a kocka… Istennél mindig lehet újratöltekezni, újra indulni. Az Egyháznak ezért a legkülsőbb emberi arca ebben tud megmutatkozni. Hogy ezt mennyire tudtuk elmondani, és mit tettünk ezért, azt csak konkrét esetek feltárásával, bemutatásával lenne érdemes szemléltetni, de most ez egy másik fórum.

Milyen anyagi forrásokból sikerül fenntartani a családirodát, miből él a Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központ?

Főegyházmegyénk családirodája, annak munkacsoportja és önkéntesei (sok lelkipásztorral és plébániával együtt) Jézus Krisztus nagy családját szolgáljuk, benne minden életállapottal és a célunk, hogy az örömhírt meghirdessük.

Ez tervszerű munkát igényel. Ennek vagyunk részesei, ennek folyamataiban haladunk előre. Ezért hoztunk létre egy központi irányító irodát Marosvásárhelyen.

2009 óta önfenntartók vagyunk. Az éves költségvetésünk 22-25 százalékát az évente egyszer, Szent Család Vasárnapján, a plébániákon megtartott gyűjtésből fedezzük, a többit magánadományokból, pályázatokból.

A szolgálathoz rendelt külső, intézményes forma, a családpasztorációs iroda fenntartása is nagy kihívást jelent. A Gondviselés rendeléséből néhány ember figyel arra, hogy konkrét tettekkel segítse a fennmaradást, mert érdekli, érinti az a munka, amit megvalósítunk. Mottónk, „A hit kegyelem. A család áldás. A gyermek jövő.” valóban nagyon szép, de ez anyagi áldozatokat, összehangolt munkát is igényel.

Emellett folyamatosan keresünk új társakat, önkénteseket, akik hozzánk kapcsolódva szervezői vagy más munkával, imával, anyagi támogatással is készek velünk jönni az úton. Együtt nagyon szép! Ezt az egységet Isten mindig megáldja.

Idén december 31-én, Szent Család Vasárnapján templomainkban hozzájárulhatunk perselyes adománnyal ehhez. De a helyi lelkipásztort is segíthetjük, hogy ennek további szervezését akadálytalanul lebonyolíthassa.