Idén is nagyon jó lehetőség volt az töltekezésre a férjek, apák hétvégés lelkigyakorlata, amely 2014. február 21-e és 23-a között zajlott a főegyházmegyei csa­ládpasztorációs munkacsoport szervezésében Hagyományteremtő élet, életadó hagyomány címmel. A rendezvénynek otthon adó csíksomlyói Jakab Antal Konferencia Központban több mint száz férj, édesapa vett részt.

Mindennapjaink négy nagy területre oszthatóak: munka, lelkiség, szellemi élet-kultúra és az ünnepek (szabadidő, pihenés). Lényeges megtartani a folytonosságot, a kapcsolatot hagyományainkkal, keresztény kultúránkkal, és ezt átadni a gyermekeinknek. A gyökereihez hű egyén kiegyensúlyozott, élete szervesen kapcsolódik az univerzumhoz.

– Nagyszüleink még olyan világba születtek, amikor szent volt az idő és a tér, amelyben éltek. A mindennapjaikat szimbólumok szőtték át, amiben minden értelmet kapott, a tárgyak megszemélyesültek, az állatok pedig az ember életterének szerves részeivé váltak. Figyelték és értették a természet jeleit. Minden családnak meg kell hogy legyen a maga szimbólumvilága! – hangsúlyozta előadásában Papp László, a marosvásárhelyi Mustármag-Kairos Közösség pap-vezetője.

– Tudunk-e igazi alternatívát kínálni gyermekeink számára egy olyan világban, ami több évszázadra felélte földünk nyersanyagtartalékait, vizeit megszennyezte, erdőinket, földjeinket kizsákmányolta a még nagyobb haszon érdekében? Merre van az előre? Van-e jövője a mezőgazdaságnak, földművelésnek napjainkban? Ezekre a kérdésekre kereste a választ Teremtésvédelem-Megújuló, szerves agrikultúra-Hagyomány és 21. század című előadásában Bányász József, a Gyulafehérvári Caritas vidékfejlesztés ágazatának igazgatója, nagyszerű tudósok, filozófusok, politológusok, irodalmárok, valamint Márton Áron gondolatainak tükrében.

Ezek után Szakács Sándor, a Pro Educatione felnőttképzési ernyőszervezet igazgatója a reszakralizáció fontosságára, a beavatás és kiavatás kultúrájára reflektált, természetesen főleg térségünk, kiemelten Csíksomlyó vonatkozásában, egy olyan jelenben, amikor a nagyhatalmakkal ellentétben a magyar állam nemzetstratégiája a keresztény értékeken és a családon alapul. A szülőknek egy ilyen jelenben óriási szerep hárul, hiszen a történelmi múltunkhoz, kultúránkhoz és keresztényi értékeinkhez, vallásunkhoz kell elvezetnünk gyerekeinket folyamatos „ellenszélben”.

Ványolós András és Esztány Zsolt tanúságtétele az egyszerűségben megélt mindennapokat, a jóléti társadalomból való kimenekülést, a közösség erejét villantották fel a résztvevők előtt mint követhető lehetőséget, avagy sorsokat egy kisebbségi létben.

A természettel való harmónia ma életidegennek tűnik sok ember számára. A villanyáram, a fürdő komfortjaitól, a TV, számítógép, mobiltelefon folyamatos elérhetőségéből kimenekülve, hirtelen felfedezni a gyertya fényét a sötétben, megélni a csendet, az igazi ünnepi csendet ijesztőnek tűnhet. Pedig az univerzum „csillagösvényei”, a nap végtelensége, a tücskök cirpelése kárpótolnak mindezért, és az egyszerű életben az ember közelebb kerül Istenhez, az élhetetlenek világától az élő, buján éltető természethez, a beteg társadalomtól az egészséges élethez.

Szénégető István családpasztorációs referens, plébános többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy az ünnepnek három része kell hogy legyen: emlékezés, hála és derűs, örömteli szabadságban megélt együttlét. Konkrét recepteket kaptunk arra, hogyan éljük meg és tegyük színessé, gyerekeink számára vonzóvá a keresztény és világi, valamint történelmi ünnepeinket.

A közös imák, énekek, a keresztút a Jézus-hágón, a záró mise, a szentségimádás, a kiscsoportos beszélgetések, a személyes találkozások, beszélgetések új „ismerősökkel” és régi „ismeretlenekkel” mind-mind ajándék volt. Akárcsak a CSAAAKK (Csíki apák, anyák és apróságok krisztusi közössége) tanúságtétele, amelyben volt ének, öröm, bemutató és sok-sok követhető példa. Ünnep volt együtt szolgálni és töltekezni, egyek lenni a sokszínűségben!

Péterfi Attila