HÁLAIMA

Felszabadító érzés elhagyni a régi évet, és a ránk váró új felé fordulni teljes bizalommal és reménykedéssel. Az elhagyást követő előrelépést jó, ha megelőzi a hála – elsősorban Isten felé. A hála az a visszhangzó alap, amelyen felépülhet a Vele való beszélgetés és találkozás.

-O-

Köszönöm, Uram,
a végtelenbe nyíló hajnalokat,
melyek Hozzád és az emberekhez vezetnek.
Köszönöm a fényeket és a színeket,
mert általuk Rád ismerek a világban.
Köszönöm az ízeket és az illatokat,
a paprikás krumplit és a búzakenyeret.
Köszönöm, hogy nekünk ajándékoztad a földet,
a virágokat és az állatokat,
ők a természet mosolya és szüntelen figyelme,
elkísérnek magányos útjainkra.

Hála az emberekért, a szomorú arcú testvérekért,
a jókedvűekért és azokért is, kik nem is tudják,
hogy őket is szeretem. Hála mindenkiért!

Hála Fiadért, Elsőszülött Testvérünkért, Jézus Krisztusért,
Aki elhozta és szívünkbe írta az örömöt
és a boldog nyugtalanságot,
Aki azt akarja, hogy megosszuk másokkal is
boldogságunkat a szeretet közösségében!

Hála a Hazáért,
hála az Egyházért!

Köszönök, Istenem, mindent, ami Tőled jön,
mert ez a minden: az irgalom, a szeretet és az élet.

Köszönöm a tengert, a levegőt,
a sírást, a gyötrődést,
mely még jobban Hozzád kapcsol,
köszönöm a ritmust és a dallamot,
hogy táncolhatunk és énekelhetünk.
Hálát adok a jelekért és a hangokért,
melyek irányítják hétköznapjainkat,
és Hangodért, hogy válaszolsz és megvigasztalsz,
hála munkámért és küldetésemért,
figyelmedért és végtelen türelmedért,
hogy vársz reám, és örökké szeretsz.
Ámen.

Csanád Béla

2020-01-02T10:40:47+03:002020. január 2.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet