A Biblia azt mondja, gyermekeink olyanok, mint „a hős kezében a nyilak” (Zsolt. 127,4). Azért neveljük fel, hogy nyilakként kilőjük őket a kultúrába, hogy a világban Krisztus arcképét hordozzák. Ez is olyan területnek hangzik, amely komoly aggódás tárgyát képezheti egy olyan ellenség számára, aki nem akarja, hogy bármilyen keresztény értéknek vagy erénynek akár csak a nyoma is szabadon kószáljon ott, ahol… Az Imával nyert csaták (War Room) keresztény játékfilm főhősét játszó Priscilla Shirer írása.

A házasságaink, a családjaink mind hatalmas ügyek. A tiéd és az enyém. Mind nagy ügyek… mindegyik az Isten és emberiség közötti örök változhatatlan szerelmi történet hirdetőtáblája. Mindegyikük sikere vagy kudarca nagy jelentőséggel bír Isten szemében, és ezek szerint az ellenségünk szemében is. Ezért célba veszi őket. Mindet.

Megcélozza feleségként betöltött szerepünket, megcélozza a férjünket, megcélozza gyermekeinket. Viszályt hoz közénk, feszültséget gerjeszt, a békességünket pedig megosztottsággal zúzza szét. Mert végső soron le akarja rombolni a családjainkat – minden családot – , hogy a hirdetőtábla üzenete, amit a világ számára be kellene, hogy mutasson, olyan kép legyen, ami legjobb esetben is nevetség tárgya.

De lehet, hogy nem számolt: egy nővel, akinek már elege van mindebből, és kész arra, hogy lépéseket tegyen az imádságban. A házasságáért, a férjéért, a gyermekeiért – az egész családjáért.

HA VANNAK SAJÁT GYERMEKEID…
…talán majd/már komolyan kiállnak a hitükért, és hatással lesznek/vannak az elemi iskolás vagy főiskolás barátaikra. Talán keresztény közösséget, vállalkozást fognak vezetni, esetleg bekapcsolódnak az evangelizációs munkába és olyan szolgálati lehetőségekben vesznek részt, amelyek Krisztust dicsőítik, és hatékonyan szolgálnak százakat.
Ami az ellenség számára a legrosszabb: megházasodnak, és felnevelik a kis Krisztus-követők egész új nemzedékét, amitől a családod az ellenség radarján vörösen fog izzani jóval a te életutad lezárulását követően is, a hit örökségével, mely töretlenül gyűrűzik tovább a jövő felé.

Az ellenség ezt egyáltalán nem tűrheti, igaz? Tehát ne lepődj meg, ha az ellenség rászáll a gyermekeidre. S ne gondold, hogy mindez csak azért van, mert makacsak, vagy függenek a kortársaiktól, vagy figyelmetlenek, vagy lusták. A sátán ismeri jellemük részleteit – az erősségeiket és a gyengeségeiket is -, ahová befurakodhat és megpróbálhatja a növekedésüket, a képességeiket és a magabiztosságukat satnyává tenni.

Egyik fiam például mindig is hajlamos volt a félelemre és aggódásra. Külső ingerek hatására már kicsi korától kezdve megfigyelhetően hajlott az ilyesfajta érzelmi reakcióra. Tudva – észlelve – ezt, sokszor imádkoztam érte konkrétan, hangosan imádkoztam fölötte, már kisbaba korában. Rutinszerűen kértem a Szentlelket, hogy töltse meg őt bátorsággal, legyen védőfal körülötte az ellenség próbálkozásaival szemben, nehogy kihasználja a fiamat ezen az érzékeny területen.
Három vagy négy évvel ezelőtt, éjszakáról éjszakára látott valamit a szobájában, amit egy férfiként írt le. Természetesen nem lehetett ott igazi férfi. A bejárati ajtók és az ablakok zárva voltak. Senki sem jutott be. Egy részem el akarta bagatellizálni a dolgot, s azt akarta neki mondani, hogy menjen vissza aludni, és ne aggódjon emiatt. Azonban elég pontos részletességgel le tudta nekem írni, hogy nézett ki ez a „férfi”, az ágyához képest hol állt, és mennyire bénítóan hatott rá, amikor érzékelte a jelenlétét a szobában, mintha egy súlyos takaró hullott volna rá, ami meg akarta fojtani.
Ez megtette a hatását. Elkezdtem imádkozni érte még konkrétabban, imádkoztam a fiúk szobájában, míg ők távol voltak, és parancsoltam a félelem szellemének, hogy Jézus nevében hagyja békén a fiamat. Egy napon, pontosan akkor, amikor úgy tűnt, az ügy egyfajta csúcspontra jutott, rakétaként beviharzottam a hálószobába, fel-alá járkáltam, a Szentírást idéztem, igeszakaszokat tűztem a falra, és kezeimet az ajtófélfákra meg az ablakkeretekre tettem.
Nem viccelek, ez volt az utolsó nap, hogy a fiam azt a férfit megemlítette. Amennyire én tudom, soha többé nem zaklatta azóta, olyan mértékben vagy pont ugyanúgy.

Hogy az ellenség legázolja a gyermekeimet? Kizárt. És az az erős érzésem, hogy te sem fogod neki megengedni!

A gyermekeidre ellenség leselkedik. Én mondom neked. Hidd el! Tudd! De ami még fontosabb, bánj el vele — azáltal, hogy mélyen befúrod magad az imaszobádba, és a rendelkezésedre álló összes szülői és szellemi fegyverrel visszavágsz neki.

HA NINCSENEK SAJÁT GYERMEKEID…
…imádkozz azokért a kicsikért (unokahúgok, unokaöcsik, szomszédok), akiket ismersz, és akikre Isten különösen is felhívja a figyelmedet! És igen, kezdj el imádkozni azért vagy azokért a gyermek(ek)ért, aki(ke)t Isten majd később fog a gondjaidra bízni, akármilyen módon is fog vezetni ebben. Ismertem egy fickót, aki nekilátott havonta száz dollárt félretenni a gyermekei számára, amikor a húszas éveiben járt – pedig nem házasodott meg, csak harmincéves kora után! Már előre készítette a biztonságos fészket a megszületendő gyermekeinek. Az ima ugyanezt teszi neked lehetővé a szellemi világban: a szellemi biztonság környezetét készíted elő, s a családi örökség első megmoccanását, még mielőtt az első gyermeked megmozdulna a méhedben. El tudod képzelni, micsoda áldás lehet évek múltán, amikor gyermekeid meglátják kézzel írt, értük mondott, odaszánt imáidat, abból az időből, amikor még világra sem jöttek?

A család Isten földi céljainak egyik tengelypontja. És a te családod, a te befolyási övezeted pontján fontos tényezője annak, amit Ő munkálkodik, tesz ott, ahol élsz.

Ahhoz, hogy biztos légy benne, teljesen együttműködsz vele és élsz a hatalmas lehetőséggel, amit a családod felépítése, meg a benne levő emberek testesítenek meg, az kell, hogy ne a nyakukon lógj, ne az arcukba bámulj, hanem a térdeiden légy. Tehát foglald el új imaharcos pozíciódat!

(Forrás: Priscilla Shirer – Győztes imák, CLC Alapítvány, Budapest, 2016)