///Három fontos személyes cselekedet a házasságban

Három fontos személyes cselekedet a házasságban

A mai világban sok nehézség leselkedik az életre szóló házassági szövetségre. Sok a válás és a különélés az egész világon. E rideg valóság tükrében az ember nem tudja garantálni, hogy egy napon nem válik-e az ő házassága is az ilyen statisztika részévé. Vajon képes ma egy keresztény férj és feleség sok éven át egymás mellett élni úgy, hogy közben valóban elkötelezettek maradnak egymás iránt? Valóban haldoklik a házasság, mint intézmény?

A statisztikák nem sok jóval kecsegtetnek, sem a tendencia, sem a közhangulat. De Isten aktívan munkálkodik a ma emberének életében. Saját koncepciója van a keresztény házasságról, melyet Ő intézményesített. Tudja, mitől működik jól egy házasság. Csak az emberek nem konzultálnak vele és nem hallgatnak rá.

Két realitásnak kell világítania előttünk, melyek nélkül valóban sötét kilátás várna a házasságra. Először is, Isten elkötelezte magát arra, hogy megóvja és megerősítse a keresztény házasságot. így rendelkezett erről. A társadalom alapjaként hozta létre. Isten a mi oldalunkon áll. És miután keresztény házasságra hív minket, mindig velünk marad. Pál nagy bizonyossággal szól erről: „Bízom is abban, hogy aki megkezdte bennetek a jó művet, teljessé teszi azt Krisztus Jézus napjáig” (Fil 1,6). Másodszor, Isten mindent megad, amire csak szükségünk van házasságunk működéséhez. Nem kell gyenge, bűnös énünkre hagyatkoznunk, mert Isten nekünk adja saját Lelkét, az erő és az állhatatosság Lelkét.

De ha ez így van, miért bukik el mégis olyan sok keresztény házasság? Nos, mint ahogy arról már beszéltünk, a keresztény házasság három tagból áll: a férjből, a feleségből és Istenből. Ezek közül Isten az, akire biztosan számíthatunk, hogy megteszi a maga részét. De nekünk is meg kell tennünk a saját részünket. Igen, bízunk Istenben, de nekünk is dolgoznunk kell házasságunk sikerén. Feleljen meg tehát magatartásunk az intelemnek: „Bármit tesztek, szívből tegyétek!” (Kol 3,23a)

Három fontos személyes cselekedetet kell fejlesztenünk magunkban. Ezeket a férj és a feleség csak egyénileg tudja megtenni, akkor is, ha a másik fél nem vállalja fel őket. Három alapvető magatartásformáról van szó, melyeknek kulcsszerepet kell kapniuk annak érdekében, hogy szilárd alapokra tudjuk helyezni házasságunkat.

BŰNBÁNAT

Le kell küzdenünk minden olyan akadályt, ami boldog és teljes házasságunk útját akarja állni. A legnagyobb ilyen akadály a bűn. Sokszor gondolkodunk így: Igen, de ő olyan nemtörődöm és szeretetlen! Igen, de ő mindig csak szekál… Igen, de ő… Álljunk csak meg! Ne a párunk bűnét nézzük, nézzük a sajátunkat! Mindig fennáll a kísértés, hogy a másikat hibáztassuk házasságunk állapotáért. Klasszikus hiba, hogy a másik szemében keressük a szálkát, míg a sajátunkban nem vesszük észre a gerendát. Nekünk csak a saját dolgainkat kell bánnunk, hagyjuk társunkra az ő bánnivalóját!

Miért kell bűnbánatot tartanunk? Azért, mert házasságunkban nem Isten terve szerint élünk. Lehet, hogy bűnünk kevésbé súlyos, de mégis negatív hatást gyakorol a kapcsolatra. Ilyen lehet a kommunikáció hiánya, a másik szekálása, az ingerlékenység.

A bűnbánat ellenszere annak a rossznak, amit párunk ellen elkövettünk. Ahányszor csak vétünk ellene, annyiszor történik sérülés is, ami megrendíti szeretet kapcsolatunkat. Ha arra vágyunk, hogy házasságunk erős és életteljes legyen, ezeket a sérüléseket be kell gyógyítanunk. Ki kell húznunk a dolgok méregfogát, és félre kell tennünk sértődöttségünket, hogy újra helyreállhasson a bizalom és a tisztelet egymás iránt. Erre viszont csak akkor vagyunk képesek, ha megbánjuk a társunk ellen elkövetett vétkünket. Konkrétan fogalmazva és alázattal kell társunktól bocsánatot kérni.

A bűnbánat és a megbocsátás szabaddá tesz bűnünktől, a kétségbeeséstől és önmagunk elítélésétől. Mindattól tehát, amik különben megmérgeznék házasságunkat.

MEGBOCSÁTÁS

Amikor valamit megbánunk, bocsánatot is várunk érte. A bűnbánat és megbocsátás az érem két oldala.
A megbocsátás kétirányú utca. Nem csak azt akarjuk, hogy mások bocsássanak meg nekünk, hanem mi is meg akarunk bocsátani másoknak. A második alapvetően fontos cselekedetünk tehát a megbocsátás, amikor igenis megbocsátjuk társunknak az ellenünk elköveti bűnbánat és tett méltánytalanságot. Nagyon sok keserűség és sértődés származik abból, amit a házastársak elkövetnek egymás ellen. De Pál arra tanít minket, hogy „ne (legyünk) keserű szívvel” házastársunk iránt (Kol 3,19). Kiút a keserűségből, ha azonnal megbocsátunk társunknak miután bocsánatot kért tőlünk. Jézus is ezt mondja: „ha megbánja, bocsáss meg neki!” (Lk 17,3b)

De mi van akkor, ha a társunk nem mutat bánatot? Akkor is meg kell neki bocsátanunk teljes szívből! Mert Jézus is ezt tette, mert ez a szeretet egyetlen útja. Mindent el kell követnünk annak érdekében, hogy semmi se állhasson szerető kapcsolatunk útjába, a meg nem bocsátás pedig súlyos akadály. Azért is meg kell bocsátanunk, mert a megbocsátás a saját lelki békénk nyitja. Csak akkor szabadulhatunk meg a sértődöttség, a keserűség és a harag mérgétől, ha ezeket egyoldalúan elengedjük megbocsátás által.

De mi van akkor, ha megbocsáthatatlannak találjuk az ellenünk elkövetett méltánytalanságot? Akkor elég csak arra gondolnunk, hogy Isten is megbocsátott nekünk, amikor bűneinkkel megbántottuk Őt. Ha ezt a bántást összehasonlítjuk a házastársunktól kapott hántással, azonnal felismerjük az utóbbinak a jelentéktelenségét. Ennek megfelelően intette Pál is a keresztény közösségeket. A kolosszeieknek ezt mondta: „Ahogy az Úr megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kol 3,13b). Az efezusiakat pedig így intette: „Egymás iránt legyetek inkább jóságosak, könyörületesek, bocsássatok meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott nektek Krisztusban” (Ef 4,32). Isten nekünk adott megbocsátása fényében, hogy mennyire fontos a megbocsátás, az a könyörtelen szolgáról szóló példabeszédben kap nagy hangsúlyt.

De mi van akkor, ha a párunk tovább folytatja bántó magatartását velünk szemben, ha ugyanazt a sértést újra és újra elköveti ellenünk? Akkor is mindig meg kell bocsátanunk? Péter is ezt kérdezte: „Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” (Mt 18,21) Péter tanult már erről Jézustól, és azt hitte magáról, hogy már elég nagylelkű. Jézus azonban így felelt neki: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer” (Mt 18,22). Más szóval, a megbocsátás nem ismer határt.

AGAPE SZERETET

Az agape szeretet isteni szeretet: egyoldalú és feltétel nélküli. Egy olyan házastársi szeretet, amely nem függ a másik személy szeretetreméltóságától, sem attól, hogy a másik viszonozza-e szeretetünket. Inkább az Isten iránti szeretetünkön és Isten irántunk érzett szeretetén alapul. Nem érzelmeken, hanem elkötelezettségen alapul. Az agape szeretet nem az ember, hanem Isten erejéből táplálkozik, mert „Isten szeretete kiáradt szívünkbe a nekünk adott Szentlélek által” (Róm 5,5).

Az agape szeretet azt jelenti, hogy az ember úgy szeret, ahogy Jézus is szeret. Ezt Jézus meg is parancsolta nekünk: „Szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást” (Jn 24,34). Az általa kinyilvánított szeretet önfeláldozó szeretet volt, amely mindent feladott szeretteiért. Jézus annyira szerette volna elfogadtatni üzenetét szeretetéről, amelyért élt és amelyért meg is fog halni, hogy még egyszer megismételte új parancsát: „Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-13)

Valószínű azonban, hogy nem sokunkat hív Isten arra, hogy szó szerint életét áldozza házastársáért, vagy valaki másért. Ezért hát miként tudjuk megélni az agape szeretetet mindennapos életünkben?
Pál apostol gyakorlati leírást ad az agape szeretetről: „A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem fuvalkodik fel, nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszra, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal: mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. ” (1 Kor 13,4-7)

Az igazi szeretet sohasem mulasztja el megóvni, és szilárdabbá tenni a keresztény házasságot. Sohasem mulasztja el, hogy gazdagabbá, gyümölcsözőbbé és örömtelibbé tegye azt.

A bűnbánat, a megbocsátás és az agape szeretet képezi a működőképes házasság alapjait. Jézusra figyeljünk! Ő a példaképünk. Ha bármikor úgy érezzük, nehéz ennek megfelelően viselkednünk a társunkkal szemben, gondoljunk csak Jézusra, és döntsünk Pál tanácsa szerint: „Bármit tesztek, szívből tegyétek, mintha az Úrnak, és nem embereknek tennétek!” (Kol 3,23b)

2019-01-09T20:36:18+00:002019. január 9.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet