//Hatékony kommunikáció a házasságban

Hatékony kommunikáció a házasságban

A nők és a férfiak nagyon különbözőek. Emiatt másként is kommunikálnak. A legtöbben tudatában vagyunk ennek, mégis tanácstalanul állunk, és nem nagyon tudjuk, hogyan bonthatnánk le párkapcsolataink kommunikációs gátjait. Az alábbi szabályok bizonyára nem fognak működni minden párkapcsolatban, házasságban, de annyira egyszerűek, hogy érdemes kipróbálni.

Házasságunk első éveiben meglepődve tapasztaltam: a feleségem és én időnként mintha két malomban őrölnénk. Egy-egy számomra ártatlannak tűnő megjegyzésem kisebb viharokat kavart, miközben azzal kínlódtam, hogy miután a társam beszélgetést kezdeményezett, teljes összpontosítással tudjak figyelni rá, közben még csak véletlenül se nézzek a számítógépem képernyőjére vagy a kezemben tartott könyv lapjaira.

Házastársi kommunikációnkat meghatározza a gyermekkorunkból, előző családunkból hozott „hátizsákunk”, hogy a szüleink mennyire voltak nyitottak egymás felé, hogy voltak-e nagy családi megbeszéléseink, gyerekként lehettünk-e egészen őszinték otthon, vagy kénytelenek voltunk magunkba zárkózni, mert nem volt kinek és nem volt miért megosztanunk belső dolgainkat.

Íme, néhány szabály, amelyet ha betartunk, megelőzhetjük a nagy csatározásokat. Vagy ha már kirobbant a háború, segítenek elindulni a megbékélés, az újrakezdés irányába.

Hallgassuk meg a társunkat! Időnk nagy részét többnyire azzal töltjük, hogy beszélünk és beszélünk, míg jóval kevesebb időt szánunk arra, hogy megértsük a másikat. Házasságunk során gyakran kaptam magam azon, hogy miközben a feleségem beszélt hozzám, én már magamban „írtam” az érvelésemet, védőbeszédemet, magyarázkodásomat, akkora figyelemmel, hogy közben nem jutottak el hozzám a szavai. Máskor meg sokkal gyorsabban reagáltam a hanghordozására, mint arra, hogy mi az, ami kiváltja a kifogásolt érzelmi reakciót.
Ha sikerül ezen felülkerekednünk, úgy tudjuk majd meghallgatni a társunkat, hogy közben nem engedjük a dühünket, méltatlankodásunkat felülkerekedni, és nemcsak a fülünkkel, hanem a szívünkkel is próbáljuk meghallani, amit a párunk üzenni akar.

Ne vádaskodjunk! Amikor megbánt a házastársunk, és emiatt dühösek leszünk, egyszerűbb rátámadva védekezni. Azonban ha rövid időre elhallgatunk, próbáljuk visszanyerni a békességünket, majd lecsendesedve rákérdezünk, próbáljuk megérteni, hogy mik az indítékai, máris a békesség útját járjuk.
Egy-egy feszült helyzetben hasznos, ha „én-üzeneteket” használunk az ujjal mutogatós „te-üzenetek” helyett. Ahelyett, hogy azt mondanánk: „Te sohasem segítesz a ház körüli munkában.”, inkább mondjuk, hogy „Leterheltnek, fáradtnak érzem magam, jól jönne egy kis segítség. Kisepernéd az udvart?” Így a probléma gyökerét mutatjuk meg a házastársunknak a vádaskodás helyett.

Kérjünk bocsánatot! Ez a legfontosabb. Ne elnézést – bocsánatot. Ha az előző szabályokat nem is vesszük figyelembe, ezt soha ne mulasszuk el megtenni. Egy elmérgesedett helyzetért soha nem csak az egyik fél felelős. De valamelyiküknek bölcsebbnek kell lennie, és el kell indulnia a másik felé. Emlékszem, hogy többször is voltunk ilyen helyzetben. Nekem könnyebb volt bocsánatot kérni, ezért megtettem, amennyiszer csak szükséges volt. A feleségemnek gyakran épp ez segített újrakezdeni, változni, jobban szeretni.

A jó kommunikáció nem egyszerű a házasságban. De ha már legalább törekszünk rá, harcolunk érte, előbb-utóbb az egységünk, szeretetünk szolgálatára válik. Kertész Tibor

2018-09-27T17:05:14+00:00 2018. szeptember 27.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet