Néhány napja ért véget a Házasság Hete, de még mindig a hatása alatt vagyunk. Hálásak vagyunk a Mindenható Istennek, hogy az Ő áldásával létrejöhetett Gyimesközéplokon és Gyimesfelsőlokon is a rendezvénysorozat. Ebben a formában először.

Isten után köszönettel tartozunk Málnási Demeter gyimesközéploki, és Vass Nimród-István gyimesfelsőloki plébánosoknak minden segítségükért, illetve az előadóknak, Simon Imre gyimesbükki tisztelendő úrnak, Kertész Tibornak és Marikának, a főegyházmegyei családpasztorációs iroda munkatársainak, valamint a Csillag panziónak a vacsora helyszínéért és a finom ételekért.  És nem utolsó sorban annak a 32 házaspárnak, akik nyitott szívvel fogadták a programot.

A házaspárok többsége az egész heti programon részt vett, de voltak, akik valamilyen ok (betegség, munka) miatt kevesebb estén tudott részt venni. A rendezvények több helyszínen voltak megszervezve.

Február 14-én, hétfőn este a gyimesfelsőloki plébánián filmnézésre került sor, amit közös megbeszélés, zsíros kenyerezés követett.

Február 15-én, kedden este a vendégünk volt Simon Imre gyimesbükki segédlelkész, aki egymás meghallásáról, a jó kommunikációról tartott interaktív estét a gyimesközéploki Szent György ifjúsági teremben.

Február 17-én, csütörtökön este a Csillag panzióban romantikus vacsora keretében egymásra hangolódó játékokkal kezdtünk, amely elindította a beszélgetést a házaspárok között.

Február 18-án, pénteken este a gyimesfelsőloki Szent András templomban szervezett szentségimádáson házaspárként is találkozhattunk az Oltáriszentségben jelen levő Jézussal; megoszthattuk vele örömeinket, nehézségeinket, küzdelmeinket, kérdéseinket és hálánkat.

Február 19-án, szombaton délelőtt szintén a gyimesfelsőloki templomban bérmálkozásra készülő fiataloknak tartott előadást Kertész Tibor és Marika, a családpasztoráció munkatársai szerelem és a házasság előtti tisztaság témában. Az esti órákban a gyimesközéploki ifjúsági teremben a házaspároknak a Házasság hete mottója, a Maradjunk együtt! szlogen alapján tartottak előadást.

Február 20-án, vasárnap Gyimesközéplokon és Gyimesfelsőlokon a házasságokért felajánlott szentmisén vehettek részt a házaspárok, mindenki a saját templomában.

Gyimesfelsőlokon a házassági eskü megújítására is sor került, Gyimesközéplokon a szentmise után Málnási Demeter plébános vendégül látta a helyi házaspárokat és egy-egy könyvvel ajándékozta meg őket. Hála és köszönet van a szívünkben a felemelő hétért!

Balázs Marika

Néhány visszajelzés a résztvevőktől:

Mi vagyunk az a házaspár, akiknek mindig kísértésekben van részünk, amikor ilyen helyekre készülünk, de ma már azt mondom, megéri. Engem is formál a jó Isten ezáltal, és kitartóbb vagyok az imában, a ráhagyatkozásban. Mindegyik program nagyon tetszett, és hiszem, hogy gyümölcsöző lesz a mi házasságunkban is. A mi házasságunkat legjobban az egyoldalú kommunikácó, vagy annak teljes hiánya érinti. Ezúttal mondhatni mindenre választ kaptunk, és törekszünk beépíteni a hallottakat a mindennapjainkban. Hálásak vagyunk elsősorban Istennek, hogy ott lehettünk és mindenkinek, aki ezt megszervezte. Ott leszünk a következőn is! (Balázs Éva)

Amikor a feleségem megkérdezte, hogy van-e kedvem részt venni a Házasság hetén megszervezett programokon megmondom, egy kicsit vonakodtam. Az első gondolatom egy cinikus „menjünk, ha akarod” volt, de mielőtt kimondtam volna, átgondoltam, hogy miért is ne. Sajnos a Gyimesekben kevés ehhez hasonló program van, legalább megszakíthatjuk a „szürke hétköznapokat”. Ezért nagy levegőt vettem és széles mosollyal kijelentettem, hogy persze menjünk! Talán, azért is nem akartam, mert alig négy éve vagyunk házasok, ha legalább ennyi évig nem megy flottul a dolog, akkor nincs az a terápia, ami segíthetene (saját vélemény!).
Aztán később kiderült, valóban mi voltunk a legfiatalabb pár, és szó sem volt terápiáról, sőt igazán családias hangulatban telt az idő. A rendezvényeken mintegy 20-25 pár vett részt, ehhez külön szeretnék gratulálni a szervezőknek, mert napjainkban ennyi ember figyelmét ily módon lekötni nem kis teljesítmény! Egy kicsit csodálkozva, de mégis örömmel töltött el az emberek nyitottsága (beleértve minket is), szívesen megosztották akár pozitív vagy negatív tapasztalataikat! Meg merem kockáztatni: ha ehhez hasonló programok gyakrabban lennének, hiszem, hogy olyan egészséges párbeszédek „pletyka esték” alakulhatnának ki, hogy nem lenne szükség sem „minőségi időre” sem „családterápiákra”.
Engem például az egyik anyuka ötlete ragadott meg a legjobban. Ők minden este a gyerekekkel közösen esti imát mondanak, ahol mindenki kérhet vagy hálát adhat egy mondatban Istennek. Ilyenkor, akár az is kiderülhet, ha valamelyik gyermeknek esteleg terheli valami a lelkét.
A feleségemmel, Emesével, amikor felvettük a házasság szentségét, az egyik pap bácsitól a következő vitamint kaptuk: „HHH” vagyis „Hit-Hűség-Humor”. Én ezt tudom ajánlani mindenkinek! (Jánó Szabolcs)

Először is köszönjük a szervezőknek, Balázs Marikának és Lórándnak, hogy ezt megszerveztétek, nagyon ügyesek! Nagyon jól éreztük magunkat a programokon. Lelkiekben sokat gazdagodtunk, talán házasságunk évei alatt egy hét alatt nem mondtuk el annyiszor, hogy „szeretlek”, mint a hét folyamán.
Jó volt Isten kegyelméből egymásra jobban odafigyelni, minőségi időt tölteni együtt. Minden este csodálatos volt! A hiba csak annyi volt, hogy hamar vége lett! Istennek hála az elmúlt hétért! A szervezőknek, pedig erőt és kitartást kívánunk, hogy még máskor is tudjanak, ilyen tartalmas programot szervezni! (Farkas Tibor és Magdolna)

Minden este tanultunk valamit. Valójában úgy is mentünk oda, nyitott szívvel és azzal a gondolattal, hogy az Úr terelget minket. Házasságkötéskor mindenki boldog, optimistán, erősen indul neki a közös életnek, aztán jönnek a gondok és meg kell tanulnunk együtt leküzdeni azokat.
Mi is elakadtunk. A hét folyamán azonban megtudtuk azt is, hogy egy kapcsolat nem áll egy helyben – néha ezt gondoljuk – , hanem vagy fejlődik, szeretet van benne, vagy bosszú, harag és akkor csúszunk lefele a lejtőn. Mi is csúszni kezdtünk, és onnan már saját erőnkből nem tudjuk fellökni a szekeret. Kell hozzá egy erősebb fél, egy erősebb kötél! És ez az erősebb szál az Isten!
Rá kellett jönnöm, hogy bizony nem mindenben hagyatkozok Rá, pedig az ilyen apró, hétköznapi cselekedetek, szokások (a házastárssal való együtt imádkozás, a családdal töltött minőségi idő, az egymásra és Istenre való figyelés) formálják szeretetteljesé az életünket.
Szeretek olvasni, informálódni, de eddig még nem kaptam ekkora segítséget (a sok élettörténeten keresztül), mint ezalatt a pár nap alatt. Csodaként éltem meg. Köszönet a szervezőknek! Isten adjon a ti életetekbe is millió csodát, szeretetet, békét! (Név nélkül)