„Légy rajta, hogy az Úrban kapott hivatásodat teljesítsed!” (Kol 4,17) – ezzel a mottóval hirdettük meg idén a feleségek édesanyák lelki hétvégéjét. A március 8-a és 10-e között megtartott rendezvény egyre több érdeklődőt szólít meg: míg a több mint egy évtizeddel ezelőtt megrendezett alkalmakra alig ötvenen, idén már száznyolcvanan jöttek el a csíksomlyói Jakab Antal Házban megtartott programra. A nők visszajelzései alapján épp a pozitív változás lehetősége az, ami miatt egyre nagyobb az igény a programsorozatra.

A lelki hétvége célja mindig is az volt, hogy a nők évről évre találkozhassanak Istennel, önmagukkal és egymással. Mivel idén a Gyulafehérvári Főegyházmegyében a hivatások évét tartják, ennek jegyében a hétvégén a szervezők az anyai, feleségi szerepükben igyekeztek megerősíteni a résztvevőket. Természetesen a legnagyobb munkát idén is a szerető Mennyei Atyánk  végezte el a lelkekben, életekben.

Pénteken a megnyitó után Kertész Mária, a Gyulafehérvári Családasztorációs Központ munkatársa felvezetőjében a hétvége választott mottójára hangolta rá a résztvevőket. A hétvége első estéje mozgásos ismerkedés, esti ima zárta, a kitartóbbak még egy filmnézést is bevállaltak.

Szombaton, a reggeli ima után Kertész Mária a péntek este elkezdett gondolatmenetet folytatta, kiemelve, hogy a nők azon túl, hogy életet adnak azzal a képességgel is rendelkeznek, hogy másképpen látják a világot, messzebbre tekintenek, szívvel, türelemmel és gyengédséggel képesek megérteni a másikat.

KERTÉSZ MÁRIA:

  • Legyünk a családunk „tűzrakói”, megtartói, összefogói! Képviseljük Istent a családunkban!

  • A férfi és nő egyenlőek értékben és méltóságban, mivel mindketten Isten gyermekei.

  • „A nőket a szeretet indítja…Nem tudják magukban tartani annak örömét, hogy Jézus él, a reményt, amely eltölti a szívüket. … A feltámadás első tanúi nők. Szép dolog ez. És ez egy kicsit a nők küldetése: az édesanyáké, a nőké! Tanúságot tenni gyermekeiknek, unokáiknak arról, hogy Jézus él, ő az élő, a feltámadott. Édesanyák és nők, végezzétek ezt a tanúságtételt!” (Ferenc pápa)

  • Az engedelmesség nem jelent alsóbbrendűséget, szolgalelkűséget, meghunyászkodást, identitásfeladást, csökkentértékűséget.

  • Feladatunk: segíteni a férjünket vezető szerepében, lehetővé tenni, hogy mint fej, hatékonyan tudjon szolgálni.

  • Mit jelent a férjünket tisztelni? Különleges, másoktól megkülönböztető magatartást, odafigyelést, dicséretet, bátorítást, biztatást, ösztönzést, döntéseinek elfogadását. Ne kritizáljuk, ne szidjuk mások előtt őket, védjük meg a nyilvános bírálattól!

  • Segítőtársnak lenni azt jelenti, hogy akkor is szeretlek, szerethetlek, ha nincs minden úgy, ahogyan én elképzeltem, ahogyan én akarom. Ha ezt megtesszük, élvezhetjük Isten áldásait!

A szombat délelőtti tanítás után Csiszér Hajnalka sepsiszentgyörgyi ötgyermekes családanya arról beszélt, hogy hogyan érlelődött benne az édesanyai hivatás, és hogyan alakította Isten benne azt, hogy igent tudjon mondani a „teljes idejű” édesanyai hivatásra, szolgálatra.

Sófalvi Adél marosszentgyörgyi háromgyermekes édesanya arról tett tanúságot, hogy hogyan tudja segíteni férjét az Isten által adott hivatásának megélésében, közéleti szerepvállalásában.

A jelenlévők csoportos beszélgetéseken osztották meg egymással tapasztalataikat, délután műhelymunkával folytatták, este szentmisén és szentségimádáson vettek részt.

Vasárnap délelőtt Darvas Piroska segítőnővér tartott előadást „A megkülönböztetés művészete. Mi az Isten álma rólam?” címmel.

DARVAS PIROSKA SA:

  • Amikor Isten akaratát keresem az életemben, akkor igazából Isten álmát kutatom az életemre nézve. Ez nem egy pontos terv, végérvényes döntés – Ő szabadon hagy ebben.

  • Csak kevés ember sejti, hogy mi mindent tenne Isten az életében, ha teljesen rábízná magát. (Loyolai Szent Ignác)

  • Ne álmodd az életedet, hanem éld az álmodat! Isten álma az én saját hivatásom.

  • A lelkek megkülönböztetése művészet. Művészien akkor tudunk valamit, ha az ehhez szükséges képességeket önmagunkban kiműveljük, ha sokat gyakorolunk.

  • A megkülönböztetésben jó, ha figyelünk Isten indíttatásaira, az élet külső eseményeire, illetve a lelkünk belső rezdüléseire.

  • Fontos, hogy az, amivel találkozom magamban a megkülönböztetés során, az az élet fele visz-e, vagy eltávolít az élettől. Nagyobb életet ad-e, vagy beszűkíti az életemet?

  • A sok hang közül az az Isten hangja bennem, amely visszavezethető a Szentírásra, Jézus valamely magatartására, vagy tanítására.

  • Isten végső soron mindig oda hív, ahol vígaszt, örömet, bizalmat és reményt talál az ember.

  • A Jóisten útmutatásának jele lehet, ha az amire indíttatást érzel, az alázatosabbá és kisebbé tesz.

  • Isten a világot bölcsességgel alkotta és értelemmel teremtette, így az ő hívása sem lehet értelmetlen, irracionális.

A hétvégét kiértékelő beszélgetés során a feleségek, édesanyák megoszthatták egymással és a szervezőkkel a hétvégén szerzett lelki útravalót amivel hazatértek.

A résztvevők szerint a hivatástudatuk letisztulásában volt segítségükre a hétvége. Az alkalmak kikapcsolódásra, az otthonról való elszakadásra, a töltekezésre pihenésre is lehetőséget adnak, arra, hogy megerősödjenek, erőt mentsenek a hétköznapokhoz. Többen is jelezték, hogy a három nap után másként kezdték értékelni anyai hivatásukat, másként kezdtek gondolkodni önmagukról, az életükről, a férjükről, gyermekeikről.

A feleségek és édesanyák idei lelki hétvégéje az Ilyés Zsolt csíkszentléleki plébános által celebrált szentmisével zárult.

– Van az Istennek egy nagyon jó híre számunkra: a mennyország kapuja nyittva áll és az a boldog, örömteli élet, amit Isten él, a tiéd is lehetne. Nem akkor, amikor majd meghalsz. Nem, itt és most – még ma! Ám oda Isten nem kerget be erőszakkal és nem fogsz oda véletlenül bepottyanni! – emelte ki prédikációjában.

ILYÉS ZSOLT:

  • Akarsz-e úgy élni, mint Isten? A mennyországot akarod-e élni, vagy megelégedsz azzal, ami adatik? Hiszed-e, hogy meg vagy híva a mennyországba?

  • Az első kísértésünk: a testi szükséglet megelőzi a lelki szükségletet. Addig gondoskodunk mindenről, hogy a lelkünkre nem jut idő és az kárt szenved. Magunk által választott poklokban élünk.

  • A második kísértésünk: meg akarsz felelni a világnak. Mondják is, hogy a nők nem a férfiaknak, hanem egymásnak öltözködnek. Ha a világ elismerését keresed, megkaphatod, de csak olyan áron, hogy a lelked eladod.

  • A harmadik kísértésünk: a hatalom, az irányítás. Istent is irányítani akarjuk. Ő akarja, hogy kérjünk, bármit kérhetünk, de ne várjuk el, hogy aztán Ő azt is csinálja. Ne irányítsunk a kéréseinkkel! Ha szeretnéd Istent megnevettetni, kezd el mesélni neki a terveidet. 

A záró szentmise végén a gyermeket váró, vagy gyermekre vágyó édesanyák megáldására került sor. 

A feleségek és édesanyák lelki hétvégéjét idén a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége támogatta.

Kertész Tibor

 

A lelki hétvégén készült fotók ITT tekinthetők meg. Az Erdélyi Magyar Televízió „Hitélet” műsorának összefoglalója ITT követhető.

A RÉSZTVEVŐK BESZÁMOLÓIBÓL:

Sugárzott a szeretet ezen a hétvégén. Isten szeretettel vár, kitárt karokkal mindenkit. A Csodaország kapuja nyitva áll, csak rajtam áll melyik utat választom. Igazán hálás tudtam lenni mindenért a gyönyörű szentségimádás alatt, van miért hálát adnunk, a csend segített ebben. Tudatosult bennem, hogyha én jóban vagyok a Jóistennel, nem fordulok el tőle, megértőbb, türelmesebb tudok lenni családommal, embertársaimmal. Az én feladatom, hogy családomat a hitre vezessem. „Minden, amit tesztek, szeretetben történjék!” Segíts, Uram, hogy így tudjak viszonyulni embertarsaimhoz. A vasárnap reggeli zsolozsma nagyon csodálatos volt. Sokat tanultam, hálás vagyok Istennek, hogy ott lehettem. (Venczel Lujza, Kézdiszentlélek)

Első alkalommal vettem részt ezen a hétvégén, ahová kissé szorongva, egyedül érkeztem. Olyan gondolatok kavarogtak a fejemben, hogy vajon nem-e lett volna jobb a családban tölteni ezt a időt… jó ötlet volt eljönni? A szívem mégis azt sugallta: jó lesz ez, itt a helyed!
És megéltem a hétvégét, amit nem tudok szavakban megfogalmazni, mert nem lehet. DE néhány olyan gondolat bevéste magát a lelkembe, ami által többé nem leszek az, aki a hétvége előtt voltam: Kinek a tekintete alatt élek? Vannak csaták, amiket térden kell megvívni!
Tégy szabaddá mindentől, ami meggától abban, hogy lépjek! Ha Isten feladatot ad, eszközt is ad a feladat elvégzéséhez.
Egyedül érkeztem, de eltávozásomkor magammal vittem sok édesanya tekintetét, mosolyát, ölelését, örömét, bánatát, amelyeket a hétvégén megosztottak velem.
Bár fizikailag nem töltöttem a családommal a hétvégét, hazamenve szeretetet, hitet, örömet, hálát vittem magammal és egy kemény elhatározást: még jobb édesanya, még jobb feleség akarok lenni, de mostantól nem csupán a magam erejéből, hanem Istennel, az Ő segítségével. Soha nem fogom az itt megtapasztaltakat elfelejteni és jövőre Isten segítségével újra részt veszek! (Császár Beáta, Madéfalva)

Hatalmas élmény volt számomra részt venni a feleségek és édesanyák lelki hétvégéjén. Rengeteg hatás ért a pár nap alatt, a különböző programok és előadások által világossá vált számomra, hogy mit várna el tőlem az Úr, mint édesanya, és mint feleség. Hogy hányszor tévedek nap mint nap, és hogy eddig tudatában sem voltam annak, hogy nem jó irányból közelítem meg a dolgokat. Mégis a legnagyobb hatással a szentségimádás volt rám, mivel eddigi életem során még soha sem éreztem magam ilyen közel Istenhez. Ez az érzés hatalmas megnyugvással töltött el engem és vágyat ébresztett bennem, hogy újra és újra hatalmába kerítsen. Hazatérve meg hálát adok az Istennek, hogy lehetőséget adott nekem részt venni ezen a rendezvényen, mert annak ellenére, hogy már az első itthon töltött napon észre vettem, hogy nagyon nehéz gyakorlatba ültetni az elhangzottakat, de apró lépésekkel és a jó Isten segítségével mostmár tudom, hogy egyszer képes leszek arra, hogy olyan feleség és anya legyek, amilyennek Ő szeretne látni engem. Köszönet ezért. (Tófalvi Erika, Korond)

Bár az első nap még nem voltam ott, de hallottam a társaimtól, hogy egy nagyon szép estét szalasztottam el. A szombat egy szép előadással kezdődött, amelyből megtudtam, hogy az én hivatásom a feleség szerep, mivel nincs még gyermekem, még nem vagyok anya. Megtanított arra, hogy ugyanúgy kell engedelmeskedjem a férjemnek mint az Úrnak. Ezt még sosem gondoltam, de igazán így van.
Egy nagyon tartalmas előadás volt, mert két nagyon fontos dolgot tanított a férjemmel kapcsolatban, és ráébresztett, hogy milyen fontos is ő a számomra. Ezt az előadást megerősítette a két szép tanúságtétel is.
Nagyon szép délutánunk volt. A kiscsoportos beszélgetés is nagyon sok mindenre felnyitotta a szemem a házasságunkkal kapcsolatban, hisz sose gondolkoztam el azon hogy, hogyan tudok áldást hozni a férjem számára. Én kell változzak, hogyha a jelenleginél is még szebb házastársi életet szeretnék élni. A műhelymunka az mennyei volt, hisz akaratom ellenére is a „Gyümölcsöző élet” című foglalkozáson vehettem részt. Ez arra adott választ, hogy a gyerek helyét a Jóisten is be tudja tölteni, ha persze mi ezt elfogadjuk és hiszünk benne és ha a Jóisten útját járjuk. Nagyon sokat beszélgettünk, sírtunk és nevettünk is. Isten áldja meg ezért Adél testvérünket!
Ami még nagyon tanulságos volt: a vasárnapi szentmisén elhangzott prédikáció. Sosem gondoltam volna, hogy a mennyország a földi életben már elkezdődhet, bárcsak be tudnánk tartani ezeket a szabályokat. Hogy nem csak kenyérrel él az ember, meg hogy ne engedjük magunkat elsodorni a világ dolgaiban,é s hogy ne uralkodjunk a Jóisten helyett, bízzuk rá a napjainkat és kövessük az Ő irányítását. Ezért imádkozni fogok minden nap.
Már a harmadik éve, hogy járok a feleségek édesanyák lelki hétvégéjére, de minden évben ott akarok lenni, mert mindig komoly tapasztalatokkal térek haza és úgy érzem, van eredménye. Itt tanultam meg azt is, hogy Isten igazgyöngye vagyok, és hogy a fontossági sorrendet, hogy ki a legfontosabb az életemben. Nagyon szépen köszönöm ezt a csodás hétvégét, Isten áldjon benneteket. (Balázs Erzsébet, Gyergyóremete)