//Hódítsuk vissza az otthonainkat! (3.)

Hódítsuk vissza az otthonainkat! (3.)

A szülők többsége – többnyire külső nyomásra – túl korán ad gyermekének saját mobiltelefont. És valóban nehéz korlátozni csemetéinket a képernyőhasználat terén, ha egy miniatűr szuperszámítógép lapul a zsebükben. Ha gyermekünk mégis saját okoseszközt kap, fontos, hogy szabjunk egyértelmű határokat, és rendszeresen ellenőrizzük, hogy tartja-e magát a közösen meghatározott szabályokhoz.

Egyre több szülő véleménye szerint, célravezető lehet, ha „képernyőmentes zónákat” tudunk kialakítani az otthonainkban, és egy ilyen szigorúan „biztosított” övezet a gyermekszoba kell legyen. Ma már furcsa lehet kijelenteni, hogy a tévé nem való a gyermekeink szobájába, de a gyerekpszichológusok többsége is egyetért ezzel.

Emellett érdemes esténként begyűjteni minden készüléket, mobiltelefont és tabletet egyaránt. A zavartalan együttműködés érdekében jó, ha meghatározunk egy időpontot, amikor minden hordozható eszközt összeszedünk. Ha ezt következetesen minden este egy hónapon keresztül megtesszük, az egész család hozzászokik. De szinte biztos, hogy az elején kemény csatákra számíthatunk…

Szakemberek egybehangzó véleménye szerint az esti okoseszközhasználat és számítógépes játékok miatti alváskiesés depresszióhoz, rosszabb jegyekhez, balesetekhez és érzelmi problémákhoz vezethet a kamaszoknál. A legtöbb tini átlagosan hét órát alszik naponta, van, aki még ennél is kevesebbet – az ideális 8,5–9,5 óra alvás helyett.

Pedig az agyunk üzemanyaga az alvás, főként az éjfél előtti! Korán feküdni és korán kelni – van ebben valami rejtélyes erő.

Második szabály lehetne, hogy ne használjunk képernyőket a családi étkezések alatt, és ez nemcsak a gyermekekre, hanem a szülőkre is érvényes. Ne hagyjuk, hogy az SMS-ezés, a Messenger-üzenetek vagy az étkezésnél is bekapcsolt tévéből ömlő információáradat meg­fossza a családot ettől a minőségi időtől. A közös étkezések jó lehetőséget adnak a családtagok közötti érzelmi kötelékek erősítésére, ugyanis a szűkre szabott idő mellett ez a fajta családi együttlét még fontosabbá válik.

Ma már figyelemfelkeltő reklámok is készülnek, amelyek próbálnak meggyőzni arról, hogy az autózás a beszélgetésről szóljon, ne fülhallgatókról, filmekről vagy videójátékokról. A napi hosszabb autóút ajándék, egy rövid idő, amelyet gyermekeinkkel tölthetünk a pörgőssé vált világunkban. Használjuk ki arra, hogy megbeszéljük, mi történt napközben. És ha már hallgatni szeretnénk valamit, akkor hallgassunk hangoskönyvet, ami további jó beszélgetések kiindulópontja lehet.

Egy harmadik szabály: iktassunk képernyőmentes programokat a napirendünkbe. Gondoskodjunk gyermekünk számára olyan egészséges elfoglaltságokról, mint a szabadtéri vagy társasjáték, az olvasás, a beszélgetés vagy a testmozgás.

Adjunk a kezébe érdekes könyveket – menjünk el együtt a könyvtárba –, és ragaszkodjunk hozzá, hogy mindennap olvasson valamennyit.

Nem tabletről, nem képernyőről, hanem papírkönyvből (bár a legújabb e-könyv-olvasók próbálják visszaadni már a papírzizegés hangját is). Természetesen a leghitelesebb az, ha a szüleit is látja rendszeresen olvasni.

Meggyőződésem, hogy gyermekeink sokkal jobban fejlődnek, ha rendszer van az életükben és tudják, hogyan fog alakulni a napirendjük. Ha megszokják, hogy az iskola és az ebéd utáni rövid pihenőt, olvasást a házi feladat, a játék és a testmozgás követi. Így a képernyőidőt is napirendjük egy jól körülhatárolható részének, nem pedig középpontjának fogják tekinteni. (folytatjuk) Kertész Tibor

Hódítsuk vissza az otthonainkat! (1.)

Hódítsuk vissza az otthonainkat! (3.)

Hódítsuk vissza az otthonainkat! (4.)

2019-06-20T18:19:00+00:002019. június 7.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet