Izgatott vagyok? Magányos? Hálás? Vagy bizakodó? Esetleg egyszerre több is? Lássuk csak, megpróbálom szavakba önteni, amit nem is olyan egyszerű: hogy milyen érzéseket tudok tetten érni most magamban.

…Az érzelmi intelligenciánkra vonatkozó kérdések sora mindenképp valami ilyensmivel kezdődik: hogy érzed magad? Kultúránkban úgy illik, hogy ezt egy jólnevelt „Jól” kitérő válasszal viszonozzuk, aminek esetleg a hanghordozása fog feltárni valamit a mögötte rejlő igazi válaszunkból.

Május 20-21-én Csíksomlyón, a Szent István Gyermekotthonban tartott tapasztalatcserén a Családi Életre Nevelés az Iskolában program önkéntesei ezt a témát tudatosítottuk: nemcsak az IQ fejlesztésére kell hangsúlyt fektetni, hanem a jobb agyféltekénk „hatáskörébe” tartozó EQ-ra is, legalább olyan mértékben. Hiszen az érzelmi intelligencia egyéni fejlettségi foka is meghatározó szerepet játszik az életben való érvényesülésben.

Ennek megértését és főként gyakorlati megtapasztalását szolgálta az a sor gyakorlat és példa, amivel a szervező, Csog Ildikó, a Családpasztoráció munkatársa, valamint Bíró Mária és Fikó Enikő csíkszeredai önkéntesek készültek. Péntek este, miután legtöbben már régi ismerősökként üdvözöltük egymást, egy rövid, „érzelemdús” játék után egy animációs filmmel, az Agymanókkal hangolódtunk rá együttlétünk témájára.

Másnap délelőtt Bíró Mária és Fikó Enikő a csapatban uralkodó családias hangulathoz hűen, de nagyszerű szakszerűséggel beszéltek az érzelmi intelligenciáról. A PowerPoint tömörségű elméletet gyakran feldobták a családban és osztályokban szerzett színes élmény-megosztások, igaz történetek.

Délután, a gyermekotthon napsütötte füvészkertjében legfrissebb iskolai tapasztalatainkat tettük közösbe. Bár nem voltunk sokan, érdekes volt látni, hogy minden szintet képviseltünk: a „pályakezdők” lángoló lendületétől a megfáradtak, már-negatív-élménnyel-is-szembesültek lelkesedést váró megtorpanásáig. Ez így volt reális, így volt teljes.

Akik jelen voltunk, úgy érzem, még a szünetekben is tanultunk egymástól, és gazdagabb EQ batyuval tértünk haza. Útközben mindenesetre, a mellettem telefonáló ismeretlen fiú szájából mind ilyen mondatok simogatták a fülem: „Úgy megörvendtem, hogy erre a vonatra szálltam fel…!”, „Amikor feldühödtem, nem rád voltam mérges….” Én pedig vittem magammal arcokat, az érzések széles skálájához kapcsolódó helyzeteket a saját hétköznapjaimból, pár konkrét ötletet (pl. bíztatni a diákokat, hogy írjanak naplót, hisz kamasz énjüktől, álmaikból sokat tanulhat majd a felnőtt énjük; óra elején, névsor-olvasáskor azt is megkérdezni, hogy érzi magát most..) és egy Anthony de Melo idézetet:  „Ne a szavakra figyelj, hanem az üzenetre”.

Egyed-Zsigmond Enikő (marosvásárhelyi önkéntes)