A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottságának családpasztorációs munkacsoportja szervezésében Székelyudvarhelyen, a Szent Pió Lelkigyakorlatos Házban immár ötödik alkalommal került megrendezésre 2014. április 11- 12. között az elváltak és újraházasodottak lelki hétvégéje 18 személy részvételével. A hétvége mottóját, témáját a plébánia évéhez igazodva választották meg a szervezők: Isten, az Egyház számít rád. Ennek jegyében zajlottak a hétvége különböző eseményei: a témafelvezetők, a családias hangulatú beszélgetések, az egyéni elmélkedések, a közös imák, a szentmise és a szentségimádás.

„Minden ilyen lelki program után három szó van bennem, amíg le nem tisztul, meg nem érik  bennem a hétvége üzenete: ,,Hála és dicsőség Istennek!”. Jó érzés sorstársakkal találkozni, a tanuságtételeikből tanulni, töltekezni és érezni, hogy a keresztem nem is olyan nehéz, mert úgy-e, hogy van még sokkal nehezebb is és ahhoz is ad erőt a jó Isten. Azt éreztem és értettem meg László Attila szombatfalvi plébános előadásából, hogy azokat a lehetőségekkel kell élnünk, amelyek adottak számunkra:  pl.: a közösségi, de nem szentségi bűnbánati liturgia, a szentségimádás, kitartás az imában, a Szentírás rendszeres olvasása, az erkölcsös élet, az önkéntes munka. Ezeket próbáljuk pozitívumként megélni és ne a tiltások negatívumára koncentráljunk. Én személyesen, Jézus közelségét erősebben megélve, lelki békében megerősödve, bízom abban, hogy ez a ,,válási lecke”, ,,nem véletlen” az életemben, és ennek a tükrében vallom, hogy tiszteségesebb dolog valakit távolról tisztelni és szereteni, mint közelről nagyon gyűlölni. Áldás és köszönet a szervezőknek és résztvevőkenk is!” Szabó Tünde, Székelyudvarhely

 

„Először is hálás köszönetemet szeretném kifejezni a szervezőknek, a lelki társaknak és mindenkinek, aki közreműködött abban, hogy ez a találkozó létrejöhessen. Számomra egy nagy ajándék volt a jó Istentől ez a másfél nap. A péntek esti megnyitóra izgatottan és feszülten érkeztem, ugyanis senkit nem ismertem és előszőr voltam ilyen típusú lelkigyakorlaton. A bejelentkezés utáni World Cafe már oldott légkörben zajlott, a beszélgetések végén rájöttem, hogy egy a célunk: Istenhez még közelebb kerülni. A szombati program kitűnő volt, csak áradt a szeretet, az odafigyelés, az egymás iránti tisztelet, s mindez Isten jelenlétében. A meghívott előadók sok hasznos információval láttak el, amiből érezhettük, hogy Istennek pontosan olyan gyermekei vagyunk, mint akik szentségi házasságban élnek és az egyház életében is van helyünk. A meglepetések számomra szenzációsak voltak, az az isteni szeretet, amit kaptam, leírhatatlan. A befejező szentségimádás alkalmával megtapasztalhattam Jézus közvetlen közelségét és végtelen szeretetét, amit felénk áraszt. E lelkigyakorlat alkalmával hitbeli megerősítést kaptam abban is, hogy Isten segítségével képes vagyok két kiskorú gyermekemet felnevelni.Feltöltődve, boldogan és hitemben megerősödve tértem haza.” Egyed Éva, Csíkszereda

 

„Isten számít rád! Ne félj, csak higgy! (Mk 5,36) – volt a mottója az elváltak és újraházasodottak lelki hétvégéjének, melyre nagyon sok biztatás után jelentkeztem be. Mindenféle magyarázatot kitaláltam, de az Úr nem engedte, hogy ebből a jóból is kimaradjak. Most már tudom, hogy az ellenség miért akart távol tartani ettől a hétvégétől.
Válásommal az életem kártyavárként omlott össze. Haragudtam a sorsra, fájdalommal megélt kudarc volt számomra. Nem csak a társadalom kirekesztését éreztem, hanem megbélyegeztem saját magam is. Tabu volt erről az állapotról beszélnem, magamban hordoztam még 11 évvel válás után is ezt a keserűséget. Az én lelkigyakorlatom már előtte való nap elkezdődött a Jakabos Barnabás jezsuita atya előadásával, mely a szerető kommunikációról, pontosabban a kiengesztelődésről szólt. Isten időzítése tökéletes volt. Az igenemre volt szüksége ahhoz, hogy cselekedni tudjon az életemben. Egy apró lépést tettem feléje, Ő ezer annyit felém. Felhozta bennem azokat a nőket, akik a hűtlenség bűnébe estek gyermekeim édesapjával. Szenvedéssel éltem át újra a veszekedéseket, megalázásokat, végül a tettlegességet is. Miután tehetetlen fájdalmamban az Úrra bíztam állapotomat ezen a hétvégén, hadd cselekedjen Ő, mert én már képtelen vagyok, számíthattam rá. Átölelt, és az Ő nagy szeretetével könnyedén kivezetett abból a mélységből, amit én ástam magamnak az évek folyamán. Az Oltáriszentség előtt bocsánatot kértem Istentől a volt társam és az asszonyok nevében, hisz nem tudták, mennyi fájdalmat okoztak nekem ezzel. Bocsánatot kértem minden zúgolódásomért, a fájdalmamban meggondolatlanul szórt átkokért. Nagyot üresedett lelki hátizsákom, kiegyenesedett a hátam, kimondhatatlan béke töltött el, és újra szabadnak érzem magam. Nincs neheztelés bennem. Boldog vagyok.Tudom, hogy ezt az Úr cselekedte bennem, és ez a HÚSVÉTI ajándéka számomra. Nem csodálatos a türelme, az irgalma, és irántunk érzett szeretete?” Pálfi Tünde, Székelyudvarhely