///Istennel és egymással az életen át

Istennel és egymással az életen át

Október 26-a és 28-a között Gyergyószentmiklóson került sor immár harmadik alkalommal a házaspárok őszi lelkigyakorlatára. A programot „Istennel és egymással az életen át” témára építette Solomayer Sándor szatmárnémeti plébános.

Péntek délután rövid bemutatkozással kezdtünk, majd azt vizsgáltuk meg hogy hol van Isten az “autónkban”: lehet hogy a hátsó ülésen, lehet a kormánynál de az is megtörténhet hogy a  csomagtartóban, mint a pótkerék, amit akkor veszítünk csak elő, amikor gumidefektet kaptunk.

Visszagondoltunk arra hogy kiket láttunk először imádkozni, hogyan tanultunk imádkozni, hogyan változott az Isten felé fordulásunk, s tudatosítottuk hogy az emberekhez való viszonyunk mennyire ugyanaz, mint az Istenhez való viszonyunk, s az önmagunkkal való viszonyunk is-ezek egymásba fonódnak, ha valamelyik terület nem működik jól, akkor a másik két terület sem tud jól működni.  Első feladatként a párok megfogalmaztak külön-külön egy-egy imát hogy kikért adnak hálát, akik eddig a hit útján segítették, majd egymással megosztva közösen foglalták imába őket.

Szombaton egy bibliai bemutatkozás-történetbe mentünk át: a szamariai asszony, akitől Jézus vizet kér nem ismeri azt, aki megszólítja. Mégis néhány mondat után meglepő “ajánlatot” kap: “…aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, ..örök életre szökellő vízforrás lesz benne” (Jn 4,14). Ez volt a lelkigyakorlat kiindulópontja: felismerjük-e hogy imánkban, istenkeresésünkben ki az, aki megszólít. Lelki utunkon sokmindenre figyelünk, sokfelé keresünk, előadásokat, híres embereket hallgatunk meg, de Vele találkozni több, mint ha a legjobb előadót hallgatnánk meg, Ő az igazi találkozást kínálja fel.

Solomayer ayta több bibliai szereplőn keresztül mutatta be hogy milyen állapotban kerülhetünk Jézus elé: mint Dániel a tüzes kemencében; mint Péter, aki épp süllyedt el a vízben; mint a jobb lator, aki már a teljes tehetetlenség állapotában, az elrontott élet kínját szenvedte? Egy dolog közös volt bennük: nem vesztek el a szenvedésben, csak magukra figyelve, hanem Istenre irányították a figyelmüket abban az állapotban, ahogy éppen voltak. A párok megosztották egymással életük egy konkrét eseménye-helyzete kapcsán hogy milyen érzésekkel, milyen állapotban fordultak Isten felé. Az esti szentségimádásban újra együtt vihették életüket Isten elé hálát adva, dicsőítve vagy segítségét kérve.

Vasárnap a szentmise, mint a párkapcsolat és az Istennel való kapcsolat párhuzama volt a téma. A térdhajtással elismerjük kicsinységünket, kifejezzük tiszteletünket, felnézünk, mint kisgyerek a szülőjére-ugyanígy a párunkkal szemben is nagyon fontos a tisztelet, hogy a társamat „nagynak lássam”, felnézzek rá, mint Isten alkotására.

Az oltárcsók kifejezi hogy ragaszkodó, meleg szeretettel vagyunk jelen-ugyanígy a kapcsolatban is legyen meghittség, ragaszkodás. A bűnbánatban úgy állunk Isten elé, amint vagyunk-társukkal szemben is lehetünk azok, akik vagyunk, hibáink ellenére elfogadjuk egymást. A dicsőítésben elismerem Isten nagyságát, amely engem is felemel -párom nagyságát is ismerjem el, örüljek neki, mert az az enyém is. Az Ige befogadásával tanuljuk az igazi meghallgatást, hogy azt értem meg, amit Ő akar mondani, valóban hallgassam meg társam s közben ne arra gondoljak hogy én mit akarok érteni szavaiból. A felajánlásban elismerem hogy semmi sem az enyém, minden Istené, az örömöt és a nehézségeket is Ő változtatja át. Minden, ami az életemben van afölött nem én rendelkezem, a személyek fölött sem, ezek ajándékok, amiket azzal becsülök meg, ahogy használom, ahogy viszonyulok hozzá. Az átváltoztatás arra hív hogy Jézus képere alakuljak én is át, Ő bennem akar jelenvalóvá válni. Az áldozásban megtapasztaljuk az egységet, a szoros kapcsolatot -a párunkkal is ezt akarjuk megtapasztalni- így hat egymásra az Istennel való kapcsolat és a házastársammal való kapcsolat.

A sokféle élethelyzet megosztása, egymás tapasztalataiból való részesülés után zárófeladatként azt kellett megbeszélni hogy mi az, amiben én magam kérem a páromat hogy a lelki életben legyen segítségemre,illetve Isten melyik tulajdonságát látom a páromban tükröződni, amit ajándéknak tudok felismerni. Bakó Mária

A résztvevők beszámolóiból:

„A lelkigyakorlat vezetője Solomayer Sándor atya végig olyan gondolatokat fogalmazott meg, melyek újszerű megvilágításban, személyes jelleggel szólították meg azt a hat házaspárt, akik vállalták, hogy egy egész hétvégét Istennel és a párjukkal szeretnének tölteni.

Bár engem a férjem hívott, mindent ő intézett, így nem is tudtam, hova csöppentem, mi lesz a téma. Ez azonban hamar kiderült és ismét nagyot néztem Isten humorán, ugyanis az én életemben az elmúlt pár hétben kezdett újra helyet foglalni a személyes imaidő, az Istennel való kapcsolat újra felerősítése és láss csodát egy egész hétvége erről szólt. Örömömre.

Nagyon tetszett az a gondolat, hogy minden ember alapadottsága, hogy Istenhez kapcsolódjon. Ez a boldogságunk kulcsa, s amikor imádkozunk, visszatérünk a Jóistenhez. Ebben szeretett volna megerősíteni ez a lelkigyakorlat. Ráadásul nem egyedül, hanem azzal az emberrel, akivel nap, mint nap együtt élünk és végezzük a dolgainkat. Ez a hétvége az imában is összehozott. Jó volt megtapasztalni, hogy keresztényként is felmerülnek kérdések, amiket nem értünk, ami zavar de adott volt a hely, hogy ezt megbeszéljük, egymás tapasztalatait megosszuk a másikkal, ezáltal fejlődjünk és gazdagodjunk. Volt lehetőség, hogy a Szentírással is imádkozzunk és hihetetlen élmény volt, hogy Isten milyen sok mindent akar és tud mondani, ha figyelünk rá és időt adunk neki. „Ha tudnátok, hogy ki van itt, ha ismernétek (…) mennyi mindent tud Ő adni” – emelte ki az atya a szamariai asszony példájából kiindulva. Szóval ez a hétvége rávilágított Isten nagyságára, irgalmasságára ugyanakkor a párban történő ima fontosságára is. Mivel a szentmise is reflektorfénybe került, mint az imádság egyik módja, nem tudok ezentúl úgy menni misére, hogy ne gondolnék rá úgy, mint az emberi kapcsolataimnak a fejlődési ívére, az én utamra, a párom útjára vagy mások útjára, akik Isten felé tartanak.

Hálás vagyok ezekért a napokért, köszönjünk a lehetőséget, a szervezést és a közvetlen hangulatot. Isten áldása kísérje munkájukat!” (Luka Babi)

„Vágytunk Isten közelségére, csendre, imára. Lehetőségünk volt ezen a hétvégén arra, hogy csendben legyünk Istennel, a párunkkal. Kimondhattuk azokat az élményeket, amiket élünk a mindennapokban ugyan, de nem tudatosítjuk az ajándék voltát. Páros imában jöhettünk Isten elé. Megerősödhettünk abban, hogy minden örömünket, gondunkat hálával hozhatjuk elé. Biztosak lehetünk abban hogy Ő itt van velünk. Bőven kaptunk útravalót: folytatni a mindennapokban a csend keresését, az imát, Isten keresését.”

„A személyesség, a közvetlen hangulat maradt meg. Az alapállapotunk hogy imádkozó emberek legyünk, s így leszünk már itt a földön boldogok. Hogy merjük a párunkkal együtt imádkozni, lemeztelenedés Isten és párunk előtt. A Szentírás olvasásához, megértéséhez felsorakoztatott támpontok, Bratimeus története egy képlet a változásra. Minden benne van, amit nekünk tennünk kell. Különböző imamódok kipróbálása, személyes megtapasztalása.”

„Köszönöm hogy itt lehettem. Nagyon jó volt az evangéliumi rész a kútnál –hogy „ki van itt”, ki kér vizet tőled. Nekem ez bátorítás volt hogy merjek vizet kérni, de merjek adni is. És merjem hallatni a hangom mint Bartimeus, ha a tömeg mást is mond, ha csitít még akkor is.” 

„Menni a megismerés útján. Mindig a végtelen, az Isten felé vezető úton lenni. A szentmise nagysága és fontossága ezen az úton. Köszönet és hála van bennem. Magammal viszem azt, hogy Isten színe előtt állhatok a párommal együtt és ez több, mint találkozás, ez egy teljesebb ima.” 

„Hálás vagyok a jó Istennek hogy ezen a hétvégén ezt a lelkinapot választottuk párommal. Ami legfontosabb lett számomra az, hogy az ima párban milyen fontos. Köszönöm a kis közösségnek a nyitottságát, őszinteségét. Jó volt a csend is, az elmélkedés is, főleg a testrészeinkért hálát adni. Hála és tisztelet a szervezőknek.”

 

 

 

2018-12-11T11:43:17+00:00 2018. november 10.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet