„Íme, a szűz méhében fogan és fiút szül, és a nevét Emmánuelnek fogják hívni. Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Mt 1,23)

Az idézett vers az egyik az Ószövetségből származó messiási idézetek közül, amelyeket Máté belefoglalt evangéliumi elbeszélésébe. Jézus életét az ószövetségi ígéretekkel összekapcsolva bizonyította, hogy Jézus születése és élete beteljesítette az ószövetségi próféciákat, miszerint Isten gondoskodik az Ő népéről.

Jézus születése és élete is bizonyítéka annak, hogy Isten az Ő népével akar lenni. Megteremtette az embert, saját képére és hasonlatosságára és az Ő lelkét lehelte belénk, hogy kapcsolatba léphessünk Vele, hogy szólhassunk hozzá.
Az Édenkertben Isten jelenléte nagyon is valóságos volt Ádám és Éva számára, amikor velük sétált az est hűvösében. És bár a bűn elválasztotta őket Istentől, Ő soha nem volt távolodott el tőlük és utódaiktól.

Amikor kivezette az izraelitákat Egyiptomból, nappal felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban haladt előttük. Dicsőségének felhője beborította a Sínai-hegyet, de ott volt a jeruzsálemi templomban, a szentélyben is.

A bűn megzavarta a Vele való kapcsolatunkat, mégis Jézus megtestesülése azt mutatja, hogy Isten elkötelezett amellett, hogy az Ő népével éljen. Emberi formát öltött, és egy lett közülünk. Köztünk járt, evett, nevetett, sírt, aludt, időnként fáradtnak, dühösnek, máskor boldognak érezte magát.

Ő, a világ Teremtője, a teremtettek közé jött, mert vágyott arra, hogy velünk legyen. És hajlandó volt bármit megtenni, még dicsőségét is félretenni, a legszégyenteljesebb halálba alázni magát a kereszten, csak hogy örökké velünk legyen. Csodálatos ez a szeretet!

ELMÉLKEDÉSHEZ, BESZÉLGETÉSHEZ:

– Ma szánjunk időt arra, hogy válaszoljunk Istennek azáltal, hogy az Ő jelenlétében töltünk időt, imádjuk Őt. Még ha csak két percig is, de tegyétek félre az ajándékvásárlás, a sütés-főzés, az ünnep előtti rohanás gondjait, és szánjatok néhány percet arra, hogy csak legyetek. Csak az Ő számára. Mert vágyik ránk, a közelségünkre. Ő, Aki Van. Aki velünk van. Emmánuel.

IMÁDKOZUNK!

Jézus Krisztus, Emmánuel,

annyira alázatos a Te szeretet megnyilvánulásod! Megindító arra gondolni, hogy készségesen hátrahagytad a menny dicsőségét, hogy eljöjj erre a sárgolyóra, a Földre, hogy csapzott és izgága emberekkel élj, meghalj a hálátlan emberiségért, hogy biztosítsd nekünk az örökkévalóságot – Veled. Bocsáss meg, hogy időnként annyira beleragadunk a saját kis életünkbe, hogy szem elől tévesztjük ezt a csodálatos szeretetet. Segíts, hogy soha ne felejtsük el azt, amit értünk, amit az emberiségért tettél.

Ámen.

AZ IGE FÉNYÉBEN:

Ter 2; Kiv 13,21; 24,15-17; 1Kir 8,10-13; Iz 7,14Jn 1,14; Kol 1,27;

JÉZUS NEVÉVEL AZ ADVENTBEN