„Megvetett volt, és utolsó az emberek között, fájdalmak férfia és betegség ismerője, aki elől elrejtettük arcunkat; megvetett volt, és nem becsültük Őt.” (Iz 53,3)
Egy olyan társadalomban, amely mindenáron próbálja elkerülni a fájdalmat, Jézus önfeláldozó tettét nehéz megérteni, megragadni. Fájdalomcsillapító gyógyszerek tömegét reklámozzák a tévéadók, rádiók. Sokan kábítószerhez, abortuszhoz vagy eutanáziához fordulnak annak érdekében, hogy kiküszöböljék életük kényelmetlenségeit és kellemetlenségeit.
Jézus azonban ahelyett, hogy elmenekült volna a fájdalom elől, Isten örök tervének megfelelően, isteni tudatossággal végigjárta az emberi élet és szenvedés minden lépcsőjét.
A Getszemáni kertben súlyos lelki gyötrelmet élt át, amit meg is osztott a tanítványaival: „Szomorú az én lelkem mindhalálig.” (Mt 26,38). Lukács evangélista szerint olyan erős volt Jézus szorongása, hogy verejtéke vércseppenként hullt a földre.
Jézus tudta, hogy nincs más terv, hogy egyedül Ő biztosíthatta Isten szeretett teremtményének üdvösségét. Ezért készségesen vállalta az előtte álló nehéz utat, bár abból semmit nem érdemelt: sem az árulást, sem a próbatételeket, sem a verést, a megvetést, a megaláztatást, sem a gyötrelmes kereszthalált. Elképesztő, hogy Jézusnak hatalma volt akár egyetlen szóval leállítani a megváltás folyamatát, de irántunk érzett szeretete arra késztette, hogy végigvigye az Atya akaratát.
„A Passió” című játékfilm egyik megható jelenete, amikor Mária a kereszt alatt összeroskadó fia mellé zuhan a Golgota felé vezető úton. Az összevert, véres arcú Fia csak annyit mond: „Látod, Anyám. Íme, megújítok mindent!”
Minden gyötrelmes pillanattal, amit a kereszten töltött, egy újabb „igen”-t suttogott erre a fájdalmas útra. Aki a világmindenségnek parancsolt, és része volt az angyalok állandó dicsőítésében, az leszállt a mennyből, hogy az emberek megvessék, arcul köpjék, és elutasítsák. Mindent – szeretetből!
ELMÉLKEDÉSHEZ, BESZÉLGETÉSHEZ:
Karácsonykor sokan talán szorongók, magányosak, csalódottak lesznek, veszteséget, fájdalmat, félelmet élnek meg. Mindezt úgy, hogy a körülöttük élő emberek vidám ünnepköszöntő eseményeken vesznek részt, és közben harsog a giccses karácsonyi muzsika.
Ahelyett, hogy próbálnánk figyelmen kívül hagyni a fájdalmainkat, engedjük felszínre azt, és vigyük Jézus lábához, aki maga is a Fájdalmak Férfia volt, aki tudja, mi a szenvedés. Ma nem lenne örömteli ünnep a karácsony Jézus Krisztus szenvedése, keresztáldozata és feltámadása nélkül.
– Ma elmélkedjetek Jézus szenvedéséről, utolsó földi pillanatairól (Jn 18–19). Gondoljatok arra, hogy Ő tudta, mi vár rá a kereszten, de mégis alávetette magát az Atya akaratának. Ezt követően adjatok hálát neki az Ő áldozatáért. Ő, aki a Fájdalmak Férfia, aki most az Atya jobbján ül.
IMÁDKOZZUNK!
Uram, Jézus Krisztus,
mit mondhatnánk, mit tehetnénk válaszul a Te nagy szeretetedre? Nem tehetünk mást, csak elfogadjuk azt. Rád szállt az a büntetés, amely békességet hozott nekünk, Te készségesen elfogadtad a nekünk szánt szenvedést. Minden szomorúsággal és szenvedéssel, amellyel szembesülünk, Te szembesültél először, és Isten haragját viselted értünk. Köszönjük, drága Jézus!
Hagyj üzenetet