„Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog.«” (Jn 11,25)
Sok ember legnagyobb félelme a halál. Azok számára, akik nem hisznek Istenben, és úgy gondolják, hogy egy életük van és az a sírig tart, a halál gondolata valóban nyomasztó lehet.
Megindító Márta és Mária története a Szentírásban, akik akkor szembesültek a test végérvényes elmúlásának a tényével, amikor testvérük, Lázár súlyos betegségbe esett és meghalt.
Márta megvallotta hitét, amikor „így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De most is tudom, hogy bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.«” (Jn 11,21-22). Ennek ellenére nem értette meg, hogy a Mester, „a kezdetben volt Ige”, maga a feltámadás és az élet, hogy hatalma van az élet és a halál felett. Megteremtette a világot, életet lehelt Ádámba, gondosan megformált minden gyermeket az anyaméhben, és az újszövetségi időkben többször új életre keltette a halottakat, a halálra vált életeket.
Ráadásul nemcsak véget vetett a halálnak, hanem maga is halált szenvedett, belépett a halálba és belülről megsemmisítette azt. Feltámadt a halálból, és így „valóra vált az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált.” (1Kor 15,54). Aztán feltámadt a harmadik napon, új életre kelt és mi is, akik hiszünk benne, új életre támadtunk fel vele.
Hogy még mindig érezzük körülöttünk a halál tombolását? Az nem kérdés – napjainkban különösen nem az. De ha farkasszemet is kell néznünk a legyőzött elmúlással – már nem úgy tesszük, mint akik reménytelenek. Legyen szó halálos betegségekről, vagy egyre szaporodó üres helyekről a családi asztalainknál – mert mi már a feltámadás reményével gyászolunk.
Átmeneti, testi halált tapasztalhatunk, de Krisztusban feltámadt nép vagyunk, és amikor Jézus egy napon majd visszatér, Urunkat ujjongva dicsérhetjük, és egykori ellenségünknek diadallal kiálthatjuk: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” (1Kor 15,55)
Jézus feltámadása reményt jelent számunkra úgy a jelenünkre, mint a jövőre nézve. Jézus legyőzte a halált, és ha Benne élünk, mozgunk, vagyunk, akkor az Ő életét, a feltámadottak életét élhetjük.
ELMÉLKEDÉSHEZ, BESZÉLGETÉSHEZ:
– Mit jelent számunkra a feltámadottak életét élni? Ez milyen következményekkel járhat a házastársi, családi kapcsolatainkra? Miben változtatja meg ez a munkánkról, a pénzügyeinkről, a kedvteléseinkről, a szolgálatunkról való gondolkodásunkat?
Ma csak egyet válasszunk ki ezen területek közül és kérjük a Szentlelket, hogy mutassa meg, hogyan gondolkodhatunk és cselekedhetünk új módon ezen a területen – mint akiknek örök élete van.
IMÁDKOZZUNK!
Urunk,
Te vagy a Feltámadás és az Élet. Világunkat még mindig tépázza a bűn és a pusztulás, de hisszük, hogy Te Úr vagy mindenek és mindezek fölött is, és már várjuk a napot, amikor nem lesz többé halál, nincs többé bánat, nincs többé gyász és fájdalom.
Addig is segíts nekünk élnünk a feltámadottak életét. Add, hogy jó illat, üdítő forrás legyünk ebben a világban, ahol a jó és a rossz, a halál és az élet, a halál kultúrája és az élet kultúrája közötti összeütközés közepén állunk. Add, hogy embertársaink előtti felelősséggel föltétlenül az élet javára döntsünk. Add, hogy egyre többen megismerjenek Téged és ők is veled együtt beléphessenek az örök életbe.
Hagyj üzenetet