„Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.” (Jn 10,11)
A Jézus példázataiban használt metaforák egy része ma már nehezebben érthető, annak ellenére, hogy kortársai számára teljesen nyilvánvaló volt, hogy mire utal a Mester.
Amikor magát Jó Pásztorként említi, hallgatói egy egyszerűen öltözött, a szakmáját nagyon jól értő, juhszagú férfira gondoltak, aki mindent megtett az állataiért, a nyájért. A birkák voltak állandó társai, ugyanakkor azok jelentették számára a megélhetést is.
A jó pásztor törődik a juhaival: zöldellő legelőket keres számukra, amelyek egészséges tápanyaggal látják el állatait; megtalálja, olajjal keni meg sebeiket, horzsolásaikat, hogy elősegítse a gyors gyógyulást; megvédi őket az időjárás viszontagságaitól és a ragadozóktól.
A jó pásztor ismeri a juhait: néven szólítja, becézi őket; figyel rájuk, és tudja, ha furcsán viselkednek, látja, ha elkódorogtak a többiek közeléből; egyénre szabottan biztosítja számukra azt, amire fejlődésük során szükségük van.
A jó pásztor vezeti juhait: előttük megy, ügyelve a rájuk leselkedő veszélyekre; a közelükben marad, hogy azonnal betölthesse minden szükségletüket; furulyázással vagy énekléssel jelzi, hogy jelen van, hogy a juhok tudják: mindig számíthatnak rá.
Sok bérért dolgozó pásztor is megtenné ugyanezeket a dolgokat, mert a munkásnak is érdeke, hogy a munkáját jól végezze. A jó pásztor azonban más… ő, ha kell, az életét is adja a juhokért. Ha veszély jön, nem fut el, hogy mentse a bőrét, sőt néha egyenesen szembemegy a fenyegetéssel, mert tudja, hogy hiábavaló lenne az élete, ha elveszítené értékes bárányait.
Ilyen a mi Jó Pásztorunk. Nem csak úgy mellékesen, fél szívvel törődik velünk. Teljesen elkötelezte magát irántunk – gondoskodik rólunk, ismer minket, vezet, és saját életét adja értünk. Választhatott volna aközött, hogy megmenti az életét, és nélkülünk él tovább az örök dicsőségben. De Ő értünk a biztos halállal is szembenézett, mert ennyire szeret minket.
Jézus, a minket vezető Jó Pásztor! Vigasztaljon meg az Ő megnyugtató jelenléte mindörökké!
ELMÉLKEDÉSHEZ, BESZÉLGETÉSHEZ:
Talán most valami fenyegetőt, nehéz megpróbáltatást tapasztaltok az életetekben, de tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül! Bár lehet, hogy nem látjátok a Jó Pásztort, nem tapasztaljátok az Ő jelenlétét, de Ő soha nem hagy el. Ismer benneteket, törődik veletek, vezet, a saját testével védelmezi az övéit! – Ma beszélgessetek Jézussal, mondjátok el neki, hogy mivel szembesültök, milyen terheket cipeltek házasságotokban, párkapcsolatotokban, milyen kihívásokkal szembesültök a gyermeknevelésben. – A „Jó Pásztor” hallatán ki jut eszetekbe első hallásra? Egy lelkipásztor? Egy szülő? Valaki a közösségetekből? Mit figyeltetek meg és mit értékeltek benne? Miben követhetjük?
IMÁDKOZZUNK!
Jézus,
köszönjük, hogy szeretsz még akkor is, amikor, mint ostoba bárányok, elszaladunk előled. Micsoda kiváltság, mekkora ajándék, hogy nyájad része lehetünk, hogy ismerhetünk téged! Segíts, hogy a te példádat követve tudjuk még jobban szeretni a körülöttünk élőket, hogy még jobban tudjuk szolgálni azokat, akiket mellénk adtál. Jó Pásztor, alakítsd a szívünket egyre inkább a Te Szent Szíved szerint.
Hagyj üzenetet