„Azután összegyűjtötte a nép minden főpapját és írástudóját, és tudakozódott tőlük, hogy hol kell megszületnie a Krisztusnak.” (Mt 2,4)
A Krisztus a görög Khrisztosz, illetve a latin Christus magyar átírása, a megváltó Jézus neve. A görög Khrisztosz szó a héber Messiah-Messiás megfelelője, és az Istentől küldött személy – király, főpap, ritkábban próféta – fölkenésére utal. Jézus azért Krisztus (Fölkent), mert Ő az Isten Fia, Istentől küldött próféta, főpap és király.
Amikor Keresztelő Szent János ismertté vált, kortársait vonzották lelkes beszédei és egyszerű megjelenése. Sokan meg voltak győződve arról, hogy ő a Messiás, bár többször is hangoztatta, csak előfutára a Messiásnak, és bűnbánatra szólította fel a követőit, hogy felkészüljenek a Fölkent érkezésére. A hangulat pattanásig feszült, az emberek szinte lélegzetvisszafojtva várták, hogy találkozzanak azzal, aki megszabadítja őket minden ellenségüktől.
Csakhogy Jézus nem az volt, akit vártak. A zsidók egy katonai vezetőt akartak, aki megszabadítja őket a római elnyomástól – de Jézus szelíd volt és alázatos szívű. Olyan vezetőt akartak, akit a világ uralkodói meghallgatnak és tisztelnek – de Jézus megkérdőjelezhető körülmények között született, és nem rendelkezett földi javakkal. A zsidó felsőbbrendűség bizonyítékát, egy karizmatikus vezetőt akartak, aki után százezrek indulnak el – de a Názáretit állandóan a legkisebbekkel, a nyomorúságos helyzetben levőkkel, a számkivetettekkel, a társadalom peremére szorultakkal látták. Nem is csoda, hogy sok zsidó csalódott Jézusban – mert sehogyan sem tudták beilleszteni a népszerűségi mutatóik kereteibe.
És mٞégis… Jézus jött, és átírta a történelmet. Róla szóltak a próféták jövendölései, a bölcsek már csecsemőkorában hódoltak előtte. Keresztelő Szent János az Ő jövetelét hirdette, és a Mennyei Atya bemutatta szeretett fiát, hogy mindenki Őt hallgassa.
Jézus volt Isten válasza Izrael imáira: Ő volt a Messiás, akit elutasítottak. „A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek az ő nevében.” (Jn 1,11-12).
Mi, az üdvözítettek, hálás szívvel ünnepeljük Őt, a Krisztust, a nemcsak Izrael, hanem az egész emberiség számára Fölkentet. „Hogy mindaz, aki Őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3,16)
ELMÉLKEDÉSHEZ, BESZÉLGETÉSHEZ:
– Előfordult már, hogy határozott elképzeléseink voltak arról, hogy Jézusnak milyennek kellene lennie az életünkben? Előfordult már, hogy előírtuk neki, miképpen kellene cselekednie?
– Tudjuk-e hagyni a körülöttünk élőket – házastársunkat, gyermekeinket, családtagjainkat – hogy olyanok legyenek, amilyennek Isten teremtette őket, hogy hűek legyenek ahhoz az álomhoz, amelyre Isten elhívta őket?
– Szánjatok időt az adventi időszakban az evangéliumok olvasására! Ismerkedjetek meg újra Jézussal! Csodálkozzatok rá újra az Ő cselekedeteire, az Ő személyiségére, nevessetek vele együtt a farizeusok sunyi megjegyzéseire adott válaszain, sírjatok vele együtt, amikor saját népe elutasítja Őt, és kísérjétek el, amikor a Golgotára indul. És örüljetek, amikor a nehéz kővel elzárt sírt üresen találják. Engedjétek, hogy a Fölkent a Szentírás szavain keresztül beléphessen az életetekbe!
IMÁDKOZZUNK!
Jézus Krisztus,
micsoda kiváltság, hogy a Te nagy családod tagjai lehetünk. Bocsáss meg, amiért azt feltételezük, hogy már mindent tudunk Rólad, és állandóan próbálunk beilleszteni egy általunk elképzelt és megformált skatulyába. Bár soha nem fogjuk tudni felfogni teljes lényedet, segíts, hogy még többet megismerjünk belőled. Micsoda reményt hoztál mindannyiunk számára – ha nem jössz, elvesztünk volna! Legyen áldott a Te Szent Neved!
Hagyj üzenetet