„Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. (…) Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők.” (Jn 15,1.5)
Felemelő látni, amikor a szőlőműves gondozza a szőlősét, amikor órákon át metszi, csavarja, kötözi az indákat, ássa, öntözi a földet – mindent megtesz annak érdekében, hogy ősszel gazdag legyen a termés, zamatos legyen a gyümölcs.
Az Ószövetségben a szőlőt Izrael szimbólumaként használták, gyakran annak bemutatására, hogy milyen hiányosságai vannak. Isten gondozta az Ő szőlőjét, megvédte a zord időjárástól, kedvező körülményeket biztosított a növekedéshez, a virágzáshoz, Izrael mégis fellázadt.
Az Újszövetségben Jézus az igazi szőlőtő. Ő hűséges, beteljesíti mindazt, amit Izrael nem tett meg: míg az vad és lázadó volt, Jézus szelíd volt és alázatos szívű és jó gyümölcsöt termett. Ő volt minden tekintetben megtestesítője mindannak, amelyre Isten elhívta népét, és elhív minket is, hogy Őbenne mi is jó gyümölcsöt teremhessünk. Magunkra hagyva ezt nem tehetnénk meg; önmagunkban a gyengeségeknek és kísértéseknek vagyunk kitéve, és a lázadó Izrael útját járnánk.
Jézus halála előtti utolsó beszélgetése tanítványaival gyönyörű összefoglalása ennek a gyümölcstermő küldetésnek: „Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok.” (Jn 15,5-5)
Meglepő módon Jézus nem arra szólít fel bennünket, hogy keményen dolgozzunk, hogy még eredményesebbek legyünk; inkább arra hív, hogy Benne maradjunk, hogy Őrá hagyatkozzunk. Megtart minket és összeköt bennünket azzal a táplálékkal, amelyre szükségünk van a gyümölcsterméshez. Jézus nélkül semmit nem tehetünk, de Benne sok gyümölcsöt teremhetünk az Ő országának dicsőségére. Csak rajta kell maradnunk – a többit Ő elvégzi.
ELMÉLKEDÉSHEZ, BESZÉLGETÉSHEZ:
Jézus tudta, hogy a problémamegoldás területén „önellátók” vagyunk, ezért arra buzdít, hogy „maradjunk benne”. Nem egyszer, nem kétszer, hanem ötször – mindössze nyolc versben. – Ma olvassátok el az erre vonatkozó részt a János Evangéliumból (Jn 15,1-8), gondoljátok át a felkérést, illetve beszélgessetek arról, hogy hogyan tudnátok még inkább Jézusban, az igazi Szőlőtőn megmaradni. Olyan közel vagytok-e hozzá, amennyire Ő hív? – Szánjatok ma néhány percet, hogy megpihenjetek Isten előtt, hogy tudatában legyetek az Ő jelenlétének, hogy a nap folyamán felismerjétek: ha Benne maradtok, az Ő élete lüktet bennetek, Ő ad erőt a munkához, a feladatok elvégzéséhez.
IMÁDKOZZUNK!
Jézus Krisztus,
Te vagy a mi Szőlőtőnk! Köszönjük, hogy hűséges voltál akkor is, amikor mi hűtlenek voltunk. Amit mi nem tudtunk megtenni, azt Te megtetted, és ráadásul meghívsz minket a Veled való közösségre, hogy tanulhassunk Tőled, és sok gyümölcsöt teremhessünk a Szentlélek által. Bocsáss meg, hogy egyedül, a magunk erejéből próbálunk jók lenni, jót cselekedni; segíts, hogy Rád támaszkodhassunk, és örüljünk a Veled való kapcsolatunknak.
Hagyj üzenetet