A tizenéveseknél az alkoholfogyasztás káros hatásai még jóval a másnaposság lecsengése után is kimutathatók. Ha a rekreációs drogok szerszámok lennének, az alkohol kőtörő kalapács lenne – állítják az alkoholnak a kamaszok agyi tevékenységre kifejtett hatását vizsgáló szakemberek. Ennek ellenére a fiatalok jelentős része nem tekinti drognak az alkoholt, és köreikben egyre elterjedtebb a rohamivás jelensége.

Talán nem véletlen, hogy a magyar nyelvben eléggé sok szót és kifejezést, szólásmondást találunk az alkoholos italok fogyasztásának körülírására. Minden itt kezdődik: iszogat, iddogál, italozik, piál, jót húz belőle, nyakal, vedel, ürítgeti a poharat, poharazik, öblögeti a torkát, felhörpint, kortyol, szipókázik, ledönt, szürcsöl, pityizál, szlopál, lütyül, küttyögtet, tütükél. Ennek eredményeképpen: becsípett, leitta magát a sárga földig, megittasodott, berúgott, beszívott, felöntött a garatra, a pohár vagy a korsó fenekére nézett. Hosszú távú következmény: részegeskedik, alkoholizál, az ivásnak adta magát. Aztán ott vannak az alkoholfogyasztást elbagatellizáló „aranymondások”: „Az alkohol nem válasz, de legalább elfelejted a kérdést”, „A sör lassan butít, de nem baj, én ráérek!”, „Kerüld a másnaposságot – maradj részeg”.

„Ha a rekreációs drogok szerszámok lennének, az alkohol kőtörő kalapács lenne” – írta 2004-ben Aaron White pszichiáter a National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism (A Túlzott Alkoholfogyasztás és az Alkoholizmus Nemzeti Intézete) számára készített cikkében. A legújabb tanulmányok azt a feltételezést is megerősítették, miszerint az alkohol „kapudrog, vagyis hogy az alkoholfogyasztás más függőségek kialakulását is elősegíti. Az eredmények szerint a rendszeres alkoholfogyasztók háromszor nagyobb eséllyel válhatnak kokainfüggővé.

Helyzetkép
Az Amerikai Egyesült Államokban nap mint nap 4750 tizenkét és húsz év közötti fiatal fogyasztja el első alkoholos italát. A kiskorúak alkoholfogyasztása minden esetben alkohollal való visszaélésnek minősül, és 2009-ben a fiatalok több mint negyede – csaknem 10,5 millió tizenéves – számolt be arról, hogy fogyasztott alkoholt a korábbi harminc nap során. E 10,5 millióból majdnem 7 millió ismerte el, hogy időnként nagy mennyiségű alkoholt fogyaszt, míg az ivást tizenhárom éves kor előtt kezdők több mint 40 százalékánál jelentkeznek később alkoholproblémák.
Nem lepődhetünk meg tehát azon, hogy évente mintegy ötezer 21 év alatti hal bele az ivásba. 1965-ben az alkoholt először megkóstolok átlagéletkora 17,5 volt, ma már 14.

Ma az európai 16 évesek 61 százaléka fogyaszt rendszeresen alkoholt, a havi hat vagy több alkalommal ivók aránya 14,2 százalék. A kamaszok több mint egyharmada ivott már meg egy ültő helyében öt vagy több egység alkoholt, egynyolcadukkal ez már háromszor vagy többször is megtörtént. A gyakoriság különösen a lányok körében növekedett, de még mindig a fiúk isznak többet. A legnépszerűbb alkoholos italok a tömények, bár ezek népszerűsége folyamatosan csökken, a boré pedig nő. A szakemberek szerint aggasztó, hogy a frissítő italként reklámozott, többnyire édes, gyümölcsös ízű úgynevezett „alkopop”-ok, alkoholos koktélok fogyasztása is egyre elterjedtebb.

Néhány hónappal ezelőtt egy drogprevenciós előadássorozatot tartottunk több székelyföldi iskolában. A kábítószerek bemutatásakor a cigarettával és az alkohollal indítottunk. Nagy meglepetésünkre a diákok egy része tiltakozott, amikor az „itókát” a drogok közé soroltuk. Érvelésüket hallgatva úgy tűnt, hogy ez a korosztály már természetesnek veszi, hogy az éjszakába nyúló baráti találkozásokat, bulikat egy-egy üveg bor vagy épp tömény ital kíséri, hiszen így „garantált a jó hangulat”, és „a felszabadult viselkedés, ráadásul az ismerkedés is könnyebbé válik”.

Rohamivás
Az igazság az, hogy amikor a kamaszok isznak – akár az Egyesült Államokban, akár Franciaországban, akár Finnországban – , gyakran négy-öt vagy még több italt is elfogyasztanak egy ültő helyükben. Rohamivásról akkor beszélünk, amikor rövid idő, körülbelül két óra alatt négy-öt italnál is többet iszik meg valaki. A vizsgálatok szerint a rohamivás általában tizenhárom éves kor körül kezdődik, és tizennyolc-huszonkét éves korban éri el a tetőpontját. A gimnazisták esetében kiugróak a számok. A végzős gimnazisták több mint fele legalább egyszer berúgott már, és Amerika-szerte csaknem egymillió gimnazista vallja magát gyakori rohamivónak.
A tinédzserkori rohamivásért részben az újdonságkeresés, a rossz ítélőképesség és a kockázatvállalás felelős, de nem feledkezhetünk meg a szociális tényezőkről sem. A tudósok megállapítása szerint a főiskolások a kortársaiktól látni vélt mennyiségre hitelesítik magukat: ha a fiunk főiskolai szobatársa napi hat doboz sört megiszik, akkor számíthatunk rá, hogy a fiunk is így tesz. Még ennél is ijesztőbb, hogy a kutatók szerint a főiskolások rendre túlbecsülik a társaik által elfogyasztott alkohol mennyiségét. Más szóval, hiába iszik a fiunk szobatársa csak napi három doboz sört, a fiunk valószínűleg úgy érzékeli, hogy hat dobozzal fogyaszt.
A rohamivást kipróbáló kamaszok körében végzett humán vizsgálatok igazolják az alkoholfogyasztás súlyos következményeit. A lázadás, az ártalmas tevékenységekre irányuló hajlam, a depresszió és a szorongás csak néhány a kamaszok alkoholfogyasztásával összefüggő viselkedési jegyek és érzelmi rendellenességek sorában.
A ritkán, de olyankor sokat ivó kamaszok rosszabbul teljesítenek a verbális és nonverbális memóriát vizsgáló teszteken, mint alkoholt nem fogyasztó társaik, a kamasz lányoknak pedig különösen gyenge a vizualitása és a térlátása. E két funkció sérülése számos területen problémát okozhat, a matematikától a vezetésig, a sportolásig, vagy éppen a tájékozódásig. Az alkoholt fogyasztó kamasz fiúk figyelme gyakran elkalandozik, egy kicsit is unalmas feladatra például képtelenek hosszabb ideig koncentrálni.

Mit jelent a korhatár?
Társadalomként azt szeretnénk, ha 18 éves kora alatt (az USA-ban 21!) senki nem inna alkoholt, és ebben 100%-os sikert akarunk elérni – ami persze lehetetlen. Éppilyen nevetséges, ha társadalomként kijelentjük, hogy aki elmúlt 18 éves bármennyit ihat. A törvények és a szabályok betartására természetesen szükség van, de az alkoholfogyasztás mozdíthatatlan határával az a baj, hogy hiába érünk el egy bizonyos életkort, az agyunk nem lesz automatikusan tökéletesen üzemkész. Ráadásul, ha valamit tabuként kezelünk, az csak vonzóbbá válik a tinédzserek szemében. Ne feledjük, hogy a tizenévesek agya újdonságkereső, kockázatvállaló gépezet.
De nem csak ezért ne támogassuk a tinédzserkori ivást. Nap mint nap olvashatunk és hallhatunk történeteket az ittasan vezető, és gyakran tragikus kimenetelű balesetet okozó tizenévesekről, de a tinédzserkori – mégoly visszafogott – alkoholfogyasztás veszélyei sokkal alattomosabbak és tartósabbak. A felnőttek két tévhitet dédelgetnek a kiskorúak ivásának káros következményeivel kapcsolatban. Először is hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a kamasz fiatal teste és agya nem olyan érett, mint a felnőtteké, ezért nem tudja olyan jól kezelni az alkohol közvetlen fiziológiai hatását. Ugyanakkor éppen a fiatalság és a tapasztalatlanság miatt véljük úgy, hogy a tinédzser gyorsabban regenerálódik egy-egy ivászatot követően. Hiszen a tizenévesek rugalmasak, fizikai erejük teljében vannak, nem? Hát nem.

Az alkohol és a kamasz „túlburjánzó” agya
Frances E. Jensen nemzetközi hírű harvardi neurológusprofesszor kutatásai szerint a felnőttekéhez viszonyítva a kamaszok agya sokkal jobban kezeli az ivás hódító hatásait, a kábaságot, a másnaposságot és a koordináció hiányát. A szinaptikus burjánzást gátló GABA (gamma-aminovajsav) ingerületátvivő anyag hatását az alkohol felerősíti, és a kutatók felfedezték, hogy bizonyos agyi struktúrákban, így a kisagyban is (amely a motoros koordinációért felel), a GABA-receptorok száma nő a kamaszkor során. Mivel azonban a tizenéveseknek, különösen a fiatal tinédzsereknek kevesebb GABA-receptoruk van, mint a felnőtteknek, kevésbé tapasztalják azokat a gátló hatásokat, amelyeket a felnőttek magasabb GABA-szintje felerősít.
A legfontosabb agyi struktúrák csekélyebb gátló tevékenysége folytán kisebb a nyugtató hatás, kevésbé sérülnek a motoros funkciók, és kevesebb koordinációs probléma jelentkezik. A csekélyebb gátló hatás fokozott tűrőképességet jelent, a fokozott tűrőképesség hatására pedig a tinédzser késztetést érez az ivás folytatására. Ehhez vegyük hozzá a közösségi nyomást és azt, hogy a tizenévesek sok időt töltenek társas helyzetekben, gyakrabban isznak csoportosan, és máris kezünkben az alkohollal való visszaélés receptje.

Hosszú távú károsodás
A kamaszok agyában az ivás azonnal jelentkező hatásaival szembeni tolerancia elfedi azokat a hosszú távú, pusztító következményeket, amelyeket az alkohol idéz elő a kamaszok agyában. Egyre több vizsgálat derít fényt a kognitív, viselkedési és érzelmi funkciók sérülésére. Összefüggést találtak a tizenévesek alkoholfogyasztása és a figyelemzavar, a depresszió, a memóriaproblémák és a célirányos viselkedés gyengülése között. Mivel a lányok agya valamivel gyorsabban fejlődik, mint a fiúké, náluk nagyobbak a károk is. A vizsgálatok szerint az alkohol befolyásolja a végrehajtó működésért felelős prefrontális kéreg, valamint a tanulásban és emlékezetben kulcsszerepet játszó hippokampusz méretét és hatékonyságát. A kutatók közvetlen összefüggést fedeztek fel a hippokampusz mérete és az alkoholfogyasztás kezdete között. Minél korábban fogyaszt valaki először alkoholt – és minél tovább iszik -, annál kisebb a hippokampusza. Mivel az alkohol gátolja az új szinapszisok kialakításához létfontosságú glutamátreceptorokat, az alkoholfüggők memóriaproblémákkal küszködnek.
Az alkohol közvetlenül befolyásolja a szinapszisok, különösen az emlékezéshez használt szinapszisok működését.
A kutatók egy kísérlet során alkoholba mártották a patkányok hippokampuszának egy darabját, majd fokozott ingerléssel is elvégezték ugyanezt a kísérletet. Alkohol jelenlétében azonban szinte semmi nem történik. Ha viszont lemossák az alkoholt és ugyanazt a pályát ingerük, a szinapszisok újra a megszokott módon reagálnak.

„Filmszakadás”
A kísérlet magyarázatot ad arra, hogy a lerészegedés miért jár gyakran emlékezetkieséssel. Ha az alkoholfogyasztás alacsonytól közepes mértékű, csak apróságokat felejtünk el – például valakinek a nevét vagy egy beszélgetés részleteit. A laboratóriumi kísérletekben az alkohol okozta emlékezetkiesés általában abban tükröződik, hogy az illető nehezen jegyez meg szavakat, vagy nem ismer fel új arcokat. Ha a gyors vagy rohamivás filmszakadáshoz vezet – amikor az illető képtelen visszaemlékezni kulcsfontosságú információkra vagy teljes eseményekre -, a hippokampusz sérülése súlyos lehet, például megszűnhet az új hosszú távú emlékek létrehozásának képessége.
Ijesztően sok főiskolás számol be arról, hogy átélt már „filmszakadást” alkohol következtében. Egy 2002-es vizsgálatban a következő kérdést tették fel: „Előfordult-e valaha, hogy az esti ivászat után fölébredve nem tudta felidézni, hogy mit csinált vagy hol járt?”
A főiskolai hallgatók 51 százaléka igennel válaszolt: volt már filmszakadásuk, elfelejtettek bizonyos eseményeket és információkat, például vandál viselkedést, verekedést, védekezés nélküli szexuális élményt, autóvezetést és vásárlást.
A férfiak és a nők azonos százalékban éltek át filmszakadást, de a nőkkel ez lényegesen kevesebb alkohol hatására is előfordult. Ez a két nem közti fiziológiai különbségeknek tudható be, hiszen a nők testsúlya általában alacsonyabb. Egyes vizsgálatok azonban még e különbségeket figyelembe véve is arra utalnak, hogy hasonló alkoholmennyiség fogyasztása esetén a nők érzékenyebbek lehetnek a memóriaproblémák enyhébb formáira.

Beszélgessünk kamaszainkkal az alkoholfogyasztásról!
Pozitív hír ugyanakkor, hogy a kutatók szerint jótékony hatással jár, ha a szülők sokat beszélgetnek a tizenévesekkel az ivásról. Az alkoholt, valamint az ivás kockázatait és kellemes hatásait fokozatosan kell megismertetni a gyerekekkel. Könnyen befolyásolhatók és mohón szomjazzák az információkat, ha tehát átadjuk nekik az ivás előnyeivel és hátrányaival kapcsolatos tudnivalókat, és szeretnénk, ha ezek segítségével megfontolt döntést hoznának az alkoholról, hagyjunk időt a tudás rögzüléséhez.
Hétvégenként Amerika-szerte több ezer tinédzser fogyaszt alkoholt. Sokan közülük túl sokat isznak; néhányuk még az eszméletét is elveszti. Nagy valószínűséggel valamennyiük agya tartósan károsodik. Néhány ilyen tizenéves beszáll olyan autókba, amelyeket alkoholos befolyásoltság alatt álló társaik vezetnek. Szinte valamennyien épségben hazaérnek. Néhányan viszont nem.

Egy elgondolkodtató történet
2009-ben egy rövid hír jelent meg egy Bostontól délnyugatra lévő régi gyarmati kisváros kis példányszámú helyi újságjában, a Milford Daily Newsban. A cím öt egyszerű szóból állt: „Örök nyugalomra helyezték Taylor Meyert”. A halál körülményei szokatlanok voltak, a hozzá vezető okok azonban sajnos gyakran előfordulnak.
Taylor csinos, szőke tizenhét éves lány volt, kitűnő tanuló, aki egy pénteki napon, 2009. október 17-én este bulizni indult a barátaival. Aznap este öregdiák-találkozót tartott a Wrentham közelében lévő King Philip gimnázium, és Taylor, az iskola tanulója, üvegből itta a Bacardi rumot egy barátja pincéjében. Nem sokkal később megállt egy másik barátja házánál, felhajtott öt doboz sört, majd a hűvös éjszakában ujjatlan pólóban megjelent a találkozó alkalmából rendezett focimeccs szünetében. Amikor a meccs véget ért, Taylor és még legalább két tucat társa folytatta a bulizást egy közeli, elhagyatott repülőtéren, ahol szívesen gyűltek össze a helyi fiatalok, mert a padok, tűzrakó helyek és egyéb zugok rejtekében a szomszédok és a rendőrség árgus tekintetétől távol ihattak alkoholt.
A repülőtéren Taylor megivott még öt sört, majd elindult az unokatestvéréhez. Részegen eltántorgott rossz felé, ezután a barátai megmutatták neki a helyes irányt, majd a lány újra elkóborolt. Három nappal később találták meg a holttestét, zúzódások és horzsolások borították, arccal lefelé feküdt a sárban, néhány száz méterre a buli helyszínétől. Taylor megfulladt. A boncolás 0,13-as véralkoholszintet állapított meg.
Egy hónappal a massachusettsi tinédzser lány halála után a rendőrség letartóztatott egy tucat részeg kamaszt nem messze attól a repülőtértől, ahol annak idején Taylor-ral buliztak, és ahol a fiatal lány életét vesztette. Sokan közülük rózsaszín karkötőt viseltek halott barátjuk tiszteletére – és az emlékére ittak.

(Forrás: Frances E. Jensen – A kamasz agy, Libri Kiadó, Budapest, 2016)

Összeállította: Kertész Tibor