Főoldal/Hírfal/A vegyes házasság: kereszt vagy prófétai jel?

A vegyes házasság: kereszt vagy prófétai jel?

A négy egyházmegye családpasztorációban elkötelezett papjainak és házaspárjainak éves találkozóját tartották március 21-22-én a temesvári Marienheimban. A bemutatkozó körben minden egyházmegye kiemelt a tevékenységéből egy-egy új elemet.

A váradi egyházmegyében a regionális találkozók és családnapok, valamint a párkapcsolati műhely mellett az idei évben a Szent Lászlóhoz kapcsolódó programokkal szólítják meg a kívülállókat is.

A szatmari egyházmegyében a családi életre nevelés iskolai program mellett ez évben nem annyira a nagy és újabb programokra helyezik a hangsúlyt, inkább próbálnak „közel menni” a közösségekhez, párbeszédben lenni a plébániákkal.

A temesvári egyházmegye nyelvi és felekezeti sokszínűségében szerveznek több helységében családos találkozókat magyar és román nyelven, idén bekapcsolódtak a házasság hetébe is.

A gyulafehérvári egyházmegye a szülőiskola nevű tábort emelte ki, amelyre idén is az esperességeken keresztül hívnak meg közösségbe még nem tartozó családokat, de szerveznek ökumenikus programokat a vegyes házasságban élőknek, és új az anya-fia kapcsolatról szóló hétvége is.

A személyes tapasztalatok által látható volt a vegyes házasságok sokfélesége: papként többségi vagy kisebbségi közösségben élő hitű, vagy épp csak megkeresztelt feleknek a házasságában, a születő gyermekek nevelésének, istenhitének alakulásában. A Costescu házaspár saját életéből osztott meg tapasztalatokat arról, hogy hivő katolikusként és ortodoxként miben erősítették egymást, és mi okozott problémákat.

Baka László egyházjogász a házasságjog történetét és változásait ismertette, kitérve a református és ortodox felekkel való házasságkötésre és a lelkipásztori szempontokra is. A műhelymunkákban azt vizsgálták meg a résztvevők, hogy milyen pozitív tapasztalatok, lehetőségek vannak egymás felekezetének jobb megismerésében, mit tehetnek vegyes házasság esetén a papok, a szülők, a nagyszülők, mi a helyes vagy romboló magatartás a különböző élethelyzetekben.

Íme néhány elhangzott tapasztalat, javaslat a vegyes házassággal kapcsolatosan:

  • Fontos jelzés volt az egyház történelmében a katolikus egyház részéről, amikor megengedetté vált két eltérő felekezethez tartozó, érvényesen megkeresztelt személy házassága, amihez ordináriusi felmentés szükséges. Fontos volna jobban feltárni az egyház ezzel kapcsolatos biblikus és teológiai látásmódját.
  • Szintén fontos előrelépés volt, amikor megjelent az ökumenikus házasságkötés szertartáskönyve Magyarországon, amelyet az erdélyi egyház is átvett.
  • A legfontosabb érték: a házasfelek egysége, vagyis szilárd és örömteli kapcsolata. Sok az olyan vegyes házasság, ahol a házasságkötés szertartása, a születendő gyermek keresztelése, a szentmise/vasárnapi istentisztelet kapcsán felmerülő kérdésre mindkét fél részéről elfogadott, évtizedeken át harmóniában gyakorolt jó választ tudtak adni a felek. Bizonyos tekintetben az élet megelőzte a hivatalos egyházi álláspontot, viszonyulást, intézkedést.
  • A törvények, rendeletek és adminisztratív intézkedések mellett fontos lenne a vegyes házasságra jellemző, sajátos házaslelkiség elemeiről többet, érthetően beszélni (pl. közös imádság, egymás felekzetének támogatása, keresni és erősíteni egymásban a jót, hordozni a különbözőségekből fakadó feszültségeket, a Biblia megbecsülése és közös Szentírás-olvasás, a „vesz)
  • Fontos egyensúlyt tartani a vegyes házasság kapcsán felmerülő egyházjogi, ökumenikus és házaslelkiségi kritériumok között. Nem szerencsés, ha bármelyik túlteng a többi rovására. A hatalmi hozzáállás többnyire ellenállást, önvédelmet vált ki, ahol sokszor megsebződnek az emberek. A szerető és támogató hozzáállás találékony lesz a törvény objektív megtartása és a személyre szabott figyelem szubjektív gyakorlása között.
  • A vegyes házasságok által lehet gyakorlatban is felmutatni, mit jelent a vallási, hitbeli identitás vállalása, az önátadás, egymás megismerése és elfogadása, a tisztelet kultúrája, a másikért odaadott élet, az egymásért vállalt lemondó szeretet. Általuk építeni, fejleszteni lehet az egyház egészének egységét, s az iszlám térhódításával szemben a házasságban megélt közös (de nem összekevert) hit és keresztény élet gyakorlata az idők jeleinek egyik legfontosabb területe lehet. Bakó Mária
2017-04-03T08:07:56+00:00 2017. április 3.|0 hozzászólás

Hagyj üzenetet